Hónapokig ettől volt hangos a közmédia: „metálzenekar képviseli Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon” – emlékszünk, ugye? Ezek azok a srácok, akik megmutatták, hogy egy közösség tudja hallatni a hangját, ha akarja. Ők az AWS zenekar. A szombathelyi Végállomás Klubban, koncertjük előtt beszélgettünk a zenekar két tagjával: Veress Áron dobossal és Kökényes Dániel gitárossal.
A Dal 2018-ban való szereplés óta megváltozott az életetek? Mennyit számít, hogy berobbantatok a közmédiába?
Áron: Elkezdhetnénk részletezni, de a koncertek és a rajtuk részt vevő emberek mennyisége a legszembetűnőbb és megdöbbentőbb még mostanáig is. És persze a rádiós játszások, tévében való szereplések mind felforgatták az életünk, de jó irányba és jól meg tudtuk ezt lovagolni.
Dániel: Teljesen felforgatta az állóvizet, az biztos. Lassan 13 éve csináljuk ezt a zenekart és mindig lépcsőfokról lépcsőfokra haladtunk: általában kettővel többen voltak a koncertjeinknek minden alkalommal, most pedig hirtelen rengeteg ember kíváncsi ránk. Mi is máshogy állunk hozzá, hiszen mindenkinek fontos volt eddig is a zenekar, de mellette rendesen dolgoztunk, most viszont az AWS az első és amellett csinálgatunk dolgokat.
A rockzene, bárhogy nézzük, rétegzene, az Eurovíziós Dalfesztivál azonban sokkal inkább a könnyűzenei világra fókuszál. Hogy fér össze mégis a kettő?
D: Mi valójában, Bencét kivéve, soha nem néztük a műsort, de azzal mindig is tisztában voltunk, hogy leginkább a szélsőségek domináltak, igaz, hogy főleg a csillámos vonal, de azért szélsőség. Mi odamentünk egy metálzenével, ami szintén egy üde színfolt, egy szélsőség volt.
Az Eurovíziót követő felbuzdulás és sűrű koncertezés megengedte nektek, hogy egy lemezt is összehozzatok, hiszen most ezzel turnéztok országszerte.
Á: Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem engedte meg, de mégis összehoztuk.
D: Terveztünk lemezt mindenképpen tavalyra, csak végül az eurovíziós forgatagban kellett összehozni. Ráadásul nem is egy, hanem két lemezt adtunk ki tavaly. Így gyakorlatilag az év minden perce ezekkel telt. Nagyon feszített tempóban dolgoztunk, rengeteg határidővel, feladattal.
Á: Volt egy évértékelőnk a csapattal és visszanéztük a naptárunkat: szörnyű volt ránézni, hogy például nyáron mennyi mindent csináltunk. (nevet)
Az egész zenekari felállás a tabudöntögetésről szól: metálzenekarként ott álltatok az Eurovízión. Most pedig kiadtatok egy albumot, amelynek dalai nagyon komoly és határozott véleményt formálnak aktuális témákkal kapcsolatban.
Á: Nagyon jó megfogalmazás ez a tabus dolog. Ez úgy történt, hogy mindenki írta otthon a kis számait és egészen véletlenül mindenki ugyanabban a stresszes, túlhajszolt élethelyzetben volt. Így hasonlóképpen alakultak a dalok is. A lemez címválasztása is ezt tükrözi: Fekete részem. Nagyon sok periféria is van a lemezen: egészen könnyen emészthető, populárisabb daloktól a progresszív metálig minden megtalálható. Ez annak is köszönhető, hogy négyen írtuk a dalokat. Örs pedig az énekkel, a dalszövegekkel foglalkozott.
D: A szövegbe mi nem is szólunk bele, mi csak hangulatokat teremtünk a zenével. Az, hogy végül miről fog szólni egy dal, mindig az utolsó simításoknál dől el. Sokszor egészen más a végeredmény, mint az a pillanat, amiből elindult. Például volt egy dalom, amit én egy szerelmi csalódásból írtam, Örs pedig a hajléktalanságról írt rá szöveget. Az én szomorú hangulatomból egy egészen másfajta, nyomasztóbb hangulat lett így.
Még egy utolsó kérdés: hova tovább? Mi lesz most?
D: Próbálunk minél jobban előre gondolkozni, amennyire lehet hosszú távon, de rengeteg dolog történik velünk folyamatosan, így inkább a következő lépésekre koncentrálunk elsősorban. Dolgozunk dalokon, van már egy, aminek a megjelenési dátuma is ki van tűzve. Pedig én azt gondoltam, hogy most egy ideig nem is fogunk írni, mert annyira kiírtunk magunkból mindent, erre most meg itt van hat dal is talonban. Szóval jönnek az ötletek, és remélhetőleg két éven belül még egy nagylemez.
Á: De ami a legfontosabb, az az, hogy rengeteget szeretnénk koncertezni.
Kiemelt kép: Herczeg Orsolya fotója
