Az Egerszeg Fesztiválon a pénteki eső után a szombati nap visszafogott várakozással vette kezdetét. Nem is csoda, hiszen voltak, akik a rendezvény elérése érdekében több órán keresztül rostokoltak az árvízzel telített útvonalakon. Szerencsére a fesztivál kárpótolta őket egy roppant pörgős, táncos és Supernemes banzájjal. 

Délelőtt 11-kor a fúvószenekari találkozóval indult a program a Dísz téren. Külön sztárvendég volt Budapestről a Készenléti Rendőrség Fúvószenekara. Felcsendültek a mindenki által jól ismert klasszikusok: a Deep Purple közönség kedvence és a Star Wars főcímdala is. Az Egerszeg Fesztivál idén a klasszikus zenei vonalból csillagos ötösre vizsgázott, viszont egy még hátra volt: behozni a lemaradást modern zenében.

A zenei előadásokon kívül is felkészült produkciókat tekinthetett meg a közönség, délután két órától különféle műfajból érkező táncosok vették át a stafétát. A zalaegerszegiek számára már jól ismert Gála és Albatrosz táncosai felráztak a nézőket.

Fotó: Sreit Viktória

A nap során harmadik színpad folk pódiummá alakult át, ennek keretében a Kalimpa Színház adta elő a Királykisasszony cipőjét, őket pedig a Zalai Táncegyüttes követte a Körtánc AMI-val előadandó közös fícsöringben. A művelődés cukiságfaktorral is együtt járt; a legfiatalabbaktól az idősebb korosztályig mindenki örömtáncot lejtett. Ez fontos tényező, hiszen nem voltak ráfeszülve az előadásra, és látszott az élvezet az arcokon, amiért jár a nagy-nagy vállveregetés.

Öt órától a Madrass Zenekar lépett fel a Tarr sátorban – a táncosok után ők is képviselték a lelkesedést, a közönség pedig értékelte. Őket követte az este egyik meglepetése, ugyanis a Jazztelen bár blues-rock titulusában áll, mégis kőkeményen lezúzták a színpadot, és nem mellesleg a hallgatók fejét is. A Republic előtt is gyakran zenélő banda élt a lehetőségükkel, reméljük nem utoljára láttuk őket.

A sok tánccsoport után rákezdett a New Level Empire, akik a jó idő kegyes ajándékával élve összehozták a város apraját, az örök klasszikusok mellett hallottunk Example-t is, ami bár elsőre nehézkesnek tűnt, végül megállta a helyét a másfél órás koncert alatt. Zola pedig profin működött frontemberi titulusában, mind a közönséggel, mind a bandával végig tartotta a kapcsolatot, az összkép pedig egy teljesen jó koncertet adott.

Az est fénypontjaként pedig minden lemaradást behozott a fesztivál a Supernemmel, akik kiálltak a színpadra, és konkrétan mészárlást tartottak, Péterfy Bori híján a közönség volt az áldozat, akik hálájuk jeléül eszeveszett pogózásba is kezdtek. A koncert igazi sárban taposós, sátorozós fesztivál-feelinget hozott, amit a három napos rendezvényen időpont szempontjából a legtökéletesebb pillanatban sütöttek el. Alapvetően az egész zenekart ki lehet emelni, mivel egy új életérzést vittek fel a színpadra. Azt az életérzést, amely valahol a „még egy Ballantines kóla, és gitárral együtt ugrok a közönség közé” és a precíz, zeneileg ezredmásodpercre pontos zúzás közötti gyakorlott rocksztárság titulusában áll.

Véleményem szerint az embereknek rettenetesen kellett ez a nap, egy olyan színes és kerek egészet adó képet kaptunk, amelynek nem sok pontjába lehet belekötni. Az f21.hu olvasóinak pedig a napokban elhozunk egy  Supernem interjút, továbbiakban megkérdeztük a food és drink truckok embereit is a hivatásukról, amit a közeljövőben szintúgy nálunk lehet majd olvasni.


Sreit Viktória galériája