Az 1977-ben 30. életévét betöltő Bowie Brian Enoval készített első albuma főleg szakmai körökben ért el átütő sikereket, de a singleként kiadott Sound and Vision által a mainstream kultúrában is nyomot hagyott.
Az Eno-Bowie berlini kollaboráció három, egymást szorosan követő lemeze (a Low, Heroes és a Lodger) a művész életébe Berlin-Trilógiaként vonult be. Ezek közül az 1997-ben kiadott Low számít a legkevésbé konvencionálisnak. A 38 perces lemez különlegessége, hogy körülbelül a fele tisztán instrumentális zene, azonban a vokális trackek éppúgy felrúgják a kor popkonvencióit, mint az instrumentálok. Egészen váratlan album ez az addig kevésbé szélsőségesen kísérletező Bowietól.
Az album különös hangulatához, hangszereléséhez, sajátos beatjeihez nagyban hozzájárultak Eno kreatív ötletei és módszerei, melyek a mai napig hasznosak lehetnek az alkotási folyamatban elakadt zenész számára. Bowie egyébként szaxofonon, gitárokon, különböző ütős hangszereken és szintetizátorokon is közreműködött a lemezen.
A Montreaux Jazz Fesztiválon 2002-ben egy különleges koncert erejéig majdnem teljes egészében elhangzott a Low.
Az album egészen a második helyezésig jutott a brit albumlistán, valamint – kissé meglepő módon – 11. lett az amerikai Billboard Pop albumok listáján.
