Azóta akarom látni, mi folyik a Rohonci utca hármas szám alatt, amióta először futottam át rémülten az éjjeli szélben sétány fölött hajladozó daruk alatt.
Egy ideig kedves szórakozásom volt, hogy számoltam a lábon elhelyezett betonnehezékeket és összevetettem őket a kezelőfülke mögöttiekkel, aztán az ebből keletkező arányszámot használtam arra, hogy megbecsüljem, időben kiérek-e a vidáman nyekergő kampó hatósugarából. Nyilván kiértem, a stadion időközben benőtte kibelezett elődjének vackát, én pedig végre itt ülök az ágyamon, az ölemben két remekbe szabott sajtós jegy(ígérete), és azon tépelődöm, kinyissak-e egy fociról kezdőknek-et, vagy hagyatkozzam a Malom csaposára, aki majd a meccs után elmeséli, amit láttam. Már persze ha igazán érdekel, amit láttam. És ha mást is érdekel, amit láttam, jöjjön velem ma a Puskás Akadémia-Haladásra, aztán lássuk, hogy miféle kenyere és cirkusza jut a népnek, vagy olvassa el a meccs után várható folytatást, nagyjából onnan, hogy énelmentemavásárbafélpénzzel. Folyt.köv.
