Hétfőn 22:30 után nem sokkal pokolgép lépett működésbe Ariana Grande koncertjének végén a Manchester Arenában, Európa legnagyobb fedett koncerthelyszínén. Pontosan két hónappal a londoni személygépkocsis támadás után. Szót kell ejteni a fenyegetettség érzetéről és a félelemről.
Eddig 22 halottról és 59 sérültről számolt be az mno.hu. Ezek az áldozatok nyilvánvalóan hozzáadhatók az ISIS –aki közben magára vállalta a terrorcselekményt – ,,sikerességéhez”. Viszont látni kell, hogy igazán nagy robbanást a fejekben váltott ki: a terrorizmus sikeressége nem csak az áldozatok számában mérhető.
Az ISIS igazi győzelme nem a robbantás sikeressége, hanem az akciót követő médiaesemény. Nem állítom, hogy nem szabad hírként leközölni a terrortámadásokat, viszont a terror akkor éri el a célját, ha az átlag európai polgár retteg, miután értesül a történtekről. Mégpedig ez történik ezekben a napokban, mint ahogy ugyanez történt a másik nagy koncert utáni támadásnál is 2015 novemberében, mikor az Eagles of Death Metal lépett fel. Félünk.
Ez a káosz, a fejetlenség óriási károkat okoz a nyugati civilizációban. Egyrészt fellángolnak a szélsőségek, melyekről már az elmúlt száz év európai történelemből megtanulhattuk, hogy mindig munkatáborokban és tömegsírokban végződnek, legyen szó bármelyik oldal szélsőségéről.
A világ két részre oszlik. Láthattuk Amerikában, de főleg a francia választásokon volt megfigyelhető, hogy a két szélsőség közel azonos méretű szavazóbázist tudott maguk mögé felsorakoztatni. Míg a jobboldaliak kirekesztik az ellenkező véleményen lévőket a nemzetből és a gyűlöletbeszédhez nyúlnak, addig a baloldaliak kirekesztik a saját véleményüket nem osztókat az európaiságból és a legalább olyan álságos politikai korrektség alá söprik a problémákat.
Nemcsak a széles politikai szférába, hanem a legkisebb közösségekbe, biztonságos falvakba is leszivárog a káosz. A kisemberek között fellángol a gyűlölet és a félelem, amelyek egymással reakcióba lépve máris lángba borították a virtuális teret. Európa és Amerika lángol. Egyelőre csak az online térben. De vajon mikor lesznek ezek a lángok elég forróak, hogy átcsapjanak a valóságba?
Az ilyen terrorcselekmények robbanásai már nem bombatölcséreket, hanem egyre hosszabb, mélyebb polgárháborús lövészárkokat hagynak maguk után. Elég, ha az ember szétnéz csupán a magyar hírportálok kommentszekcióiban – látható a mérhetetlen gyűlölet és az öröm is egy-egy karaktergyilkosság során. Hasonlóan az egykori nyilvános akasztásokhoz, ahol még utoljára meg lehetett dobálni és leköpni az elítéltet, manapság ugyanez történik az interneten: a felhergelt masszává összeállt tömeg lincseli meg a kegyvesztettet kommentárjaival.
Míg az emberek darabokra tépik egymást, addig újabb és újabb terrorcselekmények eljövetelére számíthatunk. Amíg nem indul be a józan diskurzus, s nem épül ki egy egészséges vitakultúra világszerte, ami előbb-utóbb megoldást szül erre a globális problémára, nemcsak a külső támadásokkal, de legalább ugyanannyira a belső bomlás veszélyeivel is számolnunk kell. A bajt nagyon kevesen érzik valósnak míg a puskapor szagát csak bájtokban és megabájtokban mérhetik, de ha az már az ablakokon szivárog be, már késő lesz.
Az f21.hu csapata részvétét nyilvánítja ki az áldozatok családjainak, és a sérülteknek mielőbbi felépülést kíván.
