Nagyon nehéz összefoglalni valamit, ami ennyire élménydús. Az a jó a Katlanban, hogy valahogy nagyon közel van az egész. Persze: négy órát utazik az ember vonattal is meg kocsival, de közel van, mármint olyan, mintha minden a barátod lenne.

Az Ördögkatlan Fesztiválba bele lehet szeretni. Újabb ajánlónk, immáron a tizenkettedikről.

És az asszony, amikor ezt a lányának elmesélte, azt hitte, hogy valami nagyon jó dolgot tesz. Hogy az átadott tudás majd megvédi a lányát, és akkor neki nem kell ugyanazt a sorsot (el)viselnie, amit ő hordani kénytelen. Hogy majd biztosan el tudja kerülni, ha fel van rá készülve.

Így szokás a színház a 11. Ördögkatlanon.

A Sztalker Csoport a magyar kultúréletbe való berobbanása óta lázban tartja a színházi közösséget: nem csoda, hisz a friss, férfias, erős energiákat hordozó „képzeletbeli társulat” tagjait a fiatal és tehetséges színészek krémjéből válogatták, vezetői pedig a szakma két alfája és legígéretesebbnek tartott alkotói, ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós. S ha a formáció így sem lett volna elég izgalmas, új – Míg fekszem kiterítve című- előadásuk mellett Törőcsik Mari neve is megjelent, nagy várakozásokat, és még nagyobb elvárásokat szítva a bemutató körül.

Öt nap Katlan egy képernyőre pötyögve: mint amikor letépnek és lappá préselnek, mondjuk egy ibolyát.

Fesztiválokból nincs hiány Magyarországon (már-már fesztivál-nagyhatalommá nőtte ki magát az ország), a nemzetközileg is elismert nagyok mellett (Sziget, Balaton Sound, Volt) rengeteg kisebb fesztivált is rendeznek szerte a magyar határokon belül.