Írták: Mark Haddon, Simon Stephens
Fordította: Baráthy György
Rendező: Puskás Tamás
Centrál Színház
„…olyasmivel kell kezdődnie, ami felkelti az emberek figyelmét. Ezért kezdem a kutyával. Azért is kezdem a kutyával, mert velem történt, és nehezen tudok elképzelni dolgokat, amelyek nem velem történnek.”
A legbiztonságosabb, legkényelmesebb szövegek egyike a gyerekbeszéd. Szerintem. Nagyon aránytalanul, a csodák palotájában, a nagy kanapé legeslegközepe. A legek legje, mert olyan csupasz, és érintetlen-karcos még, nem zavarodott kompromisszumokba, nem fulladt a társadalomba. Tanulni kell a gyerekektől. Annyira jól csinálják. Tanulni szabad tőlük. Tanulni szabad például Christopher Boone-tól.
Christopher tizenöt éves, imádja a matematikát, van egy patkánya, Toby, és gyűjti a plombákat. Szívesen lenne űrhajós. Nem hisz a metaforákban, mert azok hazugságok, egyáltalán nem igazak, mint a halálra röhögtem magamat. Nem halt meg, aki ezt mondja. Hazugság. Christopher Asperger-szindrómás. És nagyon sok minden más még. Mikor megtalálja a kedves barátja, egy Wellington nevű kutya holttestét, nyomozásba kezd. Aztán valódi, prímszámokkal jelölt fejezetes könyvet ír róla, ami könyvet Puskás Tamás a Centrál Színházba rendezett. Bele.
Meghalt egy kutya, felborult valami, ami ritmusosan zakatolt eddig, felborult egy autista fiú, egy fiú rendje. Ki, miért? A, B, C lehetőség. Emberek az utcából. Ne üsd bele az orrodat mások dolgába (ez is egy metafora)! Apa tilt, de itt van, anya meghalt. Anya mégsem halt meg. Ölelni nem lehet, csak napocska alakban tenyeret összenyomni. London hatalmas, a világ hatalmas. Olyan más, ha valaki más. Simogat ez a történet, mint valami tej a tálkája belsejét.
Könnyen férnénk Christopher zöld susogós kabátjának belsejébe, kicsit mellé is költözünk, és szavaival-lényével visz bennünket magával; visz az előadás, ez a kellemes ritmusú, nem sok és nem kevés, egyszer-órára-nem-néznék előadás. Visz Kovács Krisztián, aki olyan nagyon mélyről játszik és olyan nagyon közel érkezik, visz minden pici elem és személy, ami őt támogatja, és az ő történetmesélését segíti. Scherer Péter, Pokorny Lia, Schmied Zoltán, Kakasi Dóra, Borbás Gabi, Pálfi Kata, Papp János, Gats Éva. Megyünk velük. Megyünk látni, mire képesek emberek. Mire képes Chrisopher Boone. Bármire.
Borítókép: Jókúti György
