Idén jelent meg Pintér Béla ismert és elismert kortárs drámaíró Újabb drámák című kötete, benne öt változatos történettel. Társulatának folyton teltházas előadásaira közel lehetetlen jegyet kapni, de egy kis buzgósággal és sok mobilnettel akár sikerülhet.
A kötet negyedik drámáját, a Szívszakadtig című előadást tekintettem meg a Szkéné színterén. Az 50 oldalas és kétszer 50, azaz 100 perces eseménysorozat szünet nélkül futott le, mert ha csak ment volna, akkor is minimum Usain Bolt lépteivel.
Egy kórházban járunk, középen, a kórházi ágyon Emőke (Stefanovics Angéla), a civil aktivista fekszik. Emőke a TESZ nevű csoport vezetője, akik harcolnak az általuk képviselt értékekért folyó lokális küzdelmekben. Olyannyira, hogy egy alkalommal megfertőzi őt egy hajléktalan egy ismeretlen influenzával, amelynek következtében szívbeteg lesz és szívátültetésre lesz szüksége.
„Mivel én meghalok, ti pedig tovább éltek, teljes szívemből gyűlöllek titeket!” – ilyen kedves sorokkal nyit a közönség felé, majd, mivel a következő tíz percben nem tud szívén, csak a kedvesén uralkodni, így az le is áll. Barátja, Robi (Szabó Zoltán) rémülten és alsónadrágban rohan az orvosért. “Újraindítják”, így Emőke túléli az első megpróbáltatást. Robit
(Friedenthal Zoltán), aki szintén szívbeteg, bűntudat őrli az incidensért, és a tényért, hogy a szívtranszplantációs listán barátnője felett van, ezzel megelőzve őt. Emőke nővére (Enyedi Éva), apja (Thuróczy Szablocs) és Hovány doktor (Pintér Béla) segítségével megkéri Robit, hazudjon be egy fertőzést, hogy ezáltal lecsússzon a listán és Emőke az első helyre kerüljön. A család eladja a házat, hogy fussa a műtétre és új autóra a szerény, de becsületes doktornak, majd a műtét megtörténik. Emőke új szívvel tér haza a szűkös lakásba, melyben immáron négyen laknak.
A darabban futó vicc formájában ugyan érintődik a korrupció, a kenőpénz, az aktivisták mozgalmas élete, a migráció és megannyi más, apró mismásolás, a fő irány összességében mégis a szórakoztatás. Politikai színházat lehet árnyaltabban is csinálni, az üzenet ugyanúgy valid marad. Sokan hasonlítgatták élményeiket a korábbi előadáshoz (Titkaink), amely hasba szúróan kritizálta az akkori rendszert. Bár ez a darab korunk ismert jelenében játszódik, így az apró, szúrós és aktuálpolitikai beszólások sem maradtak el, mégis szerintem nem érdemes az összehasonlításra alapozni, mert a célja talán teljesen más.
Emőke viselkedése hazatérése után rohamosan megváltozik. Öltözete szokatlan, beszéde egyre ízesebb, és abszurdan hosszú időkre eltünedezik. A család gyanakodni és aggódni kezd, miután a nem is vegetáriánus, hanem vegán Emőke állítása szerint nem tudta visszafogni magát a piacon a kolbász illata miatt. Egy alkalommal, mikor az orvos látogatásra érkezik, vallatni kezdik, mire a nő kifakad és bevallja az igazat. Megtudta, pontosabban megérezte, hogy a szívdonora a mórahalmi postás, akinek ráadásul van egy értelmi fogyatékos, félkubai, középkorú gyermeke.
Stefanovics Angéla lénye hozza a tőle megszokott ambivalens aurát, egyformán el tudna játszani egy szemtelen kisgyermeket, mint egy öregasszonyt, ebben az esetben egy idősebb asszonyt játszó középkorú nőszemélyt. Ellentmondásos karaktere nagyszerű és hiteles. Thuróczy Szabolcs az iszákos és ügyeskedő apa képében mindenkinek ismerős lehet, jó példa a jó szándékú, de öntudatlan kispolgárra. Enyedi Éva, mint Emőke nővére a leghatározottabb személy, akinek kőkemény elvei mindenkit elnyomnak az útból; cselekedetei sem képesek lépést tartani saját morálja előtt, a színésznő játékában ezúttal egy inkább egypólusú személyt láthatunk. Friedenthal Zoltánt, aki Robi apja, vagyis a Papa és a zabigyerek karakterét játszotta, két elviselhetetlen személyt formázott meg harsányan, mégis ízlésesen.
A metamorfózis értelmet nyer, bár értelemnek itt nincs helye, csak Robi megszakadt szívének, aki a legvégén már rá sem ismer kedvesére. A szokatlan helyzet behúzza a nézőt, már-már feloldódni és megoldódni látszik a tagadhatatlanul abszurd családi élet, amikor a váratlan, de furcsa módon nem meglepő végkifejlet után Emőke újra ott áll a színtér közepén. Csakhogy immáron magára maradt, a mórahalmi postásasszonytól kapott szíve túlélt mindenkit. Eszében sincs magyarázkodni, helyette röviden és csattanósan zárja a tragédiát.
