Regényt színpadra adaptálni sokszor hálátlan feladat, különösen, ha egy családregényről van szó, amely, műfajából adódóan hosszú évtizedeket felölelő cselekménnyel rendelkezik; ez alapvetően ellentmondhat a klasszikus dráma hagyományos szerkezetének. John Steinbeck Édentől keletre című regényének első részét a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész osztályának előadásában láthatjuk az Ódry Színpadon.
„Szeretted Apánkat?”– hangzik el a kérdés a darab elején. A két, egymással szembe állított közönségsor közt Charles ronggyal padlót mos, Adam figyeli. Szélen, két oldalt a még nem játszó szereplők ülnek. Díszlet nincs, az egész előadás alatt csak néhány bútordarab jelzi a közeget. A súlypont a karakterek ábrázolásán van. A jellemek viszonylag hamar körvonalazódnak, ezt segíti elő, hogy az előadás a regény egyik kisebb csúcspontján kezdődik. Egy jól kimetszett, két szövegrészt összecsúsztatott jelenettel a befogadó még a történet előzetes ismerete nélkül is pontosan tudja, mi okozza a konfliktust a két karakter közt. A darab szüzséje azonban nem egyezik meg teljesen az eredeti mű cselekményével, amit természetesen nem tartok szentségtörésnek. Megpróbáltam azt a világot befogadni és megérteni, amit a rendező az alapműtől némileg elhatárolódva mutat nekünk.
Az első mozzanat, amely különösen megragadta a figyelmemet az Cathy betoppanása. Szépen megkomponált mozdulattal áll meg, majd esik össze a színtér szélén Nagy Katica. A mozdulat szépségén túl azonban érdemes megjegyezni, hogy Cathy tervének előre megfontoltságát sugallja ez némiképp. Egy, a lábán könnyedén megálló nő, kissé teátrális és minden előzetes ok nélkül való összeesése a színlelés tényét feltételezi. A karakter tehát már első fellépésével gyanakvást ébreszt a nézőben. Azt hiszem, ennél kifejezőbb és egyszerűbb megoldást nemigen találhattak volna erre a célra.
Adott tehát egy álbeteg fiatal nő, egy naiv (kissé talán túlságosan is naivra sikeredett) fiatalember és annak frusztrált, féltékeny és durva modorú öccse. A darab zárása és a kiragadott jelenetek (köztük a hangsúlyos megcsalás-jelenet) arra engednek következtetni, hogy az adaptáció a regény e három karakterének egymáshoz való viszonyát szándékozik kibontani. Cathy szimpatizál Charlesszal, mert hasonlít rá, Charles pedig kihasználva az alkalmat, hogy elégtételt vegyen apja eltékozolt szeretetéért, lefekszik Cathyvel még akkor is, ha ő maga nem szívleli a lányt. Adam céljai és indítékai kissé homályosabbak. Az előadás szempontjából legegyértelműbben az csapódik le, hogy azért szereti a lányt, mert szép, és mert gondoskodhat róla. A darabbeli Adam azon kívül, hogy egy átlagos, helyesebben az átlagosnál valamivel hiszékenyebb férfi indítékaival rendelkezik, nem mutat magából sokat, így érzéseim szerint kissé háttérbe szorul Charles jól körvonalazható (és Hevesi László által remekül eljátszott) karaktere mellett.
Feltűnő volt számomra, hogy, bár egyértelműek a központi karakterek, a figyelmet elvonóan sok mellékszereplő jelent meg a színpadon. Ennek talán háttér-okai voltak, az előadás szempontjából azonban meglehetősen zavaró volt. A regényjellegre visszautalva, az alig egyórás előadást akár még háromszor ennyi ideig is el lehetett volna nézni: logikailag ugyan érthető, miért ott fejeződött be, ahol, a cselekmény építkezése szempontjából azonban, mintha nem az utolsó jelenet lett volna az a zárás, ami felé az előzőleg látottak vezettek. A kissé hirtelen befejezés úgy ért, mintha egy sorozatepizód legizgalmasabb pontján jelent volna meg a felirat: „Jövő héten folytatjuk!”
John Steinbeck:
ÉDEN
(Első rész: Éden)
Szinnai Tivadar műfordítása nyomán a színpadi változatot írta: Németh Virág
A IV. éves színművész osztály előadása
Szereplők:
ADAM: KOLLER KRISZTIÁN
CHARLES: HEVESI LÁSZLÓ
CATHY: NAGY KATICA
SAM: SZALAY BENCE
MR. EDWARDS: KURELY LÁSZLÓ
ORVOS: FEHÉR ANDRÁS
SERIFF: HAJDU TIBOR
DOKTOR: KURELY LÁSZLÓ
QUINN SERIFFHELYETTES: FEHÉR ANDRÁS
BILLY FAYE: HAJDU TIBOR
A jelmezekben segítséget nyújtott: Cselényi Nóra
Zene: Pénzes Stefánia
A rendező munkatársa: Szélinger Anna
Rendezte: KELEMEN JÓZSEF
Kiemelt kép: odryszinpad.hu
