Szép virágszál a nő – Acélmagnóliák a szombathelyi Weöres Sándor Színházban

Lutor Katalin 2018. nov. 26. 0 1

Nagy Cili ismét rendez: Robert Harling írása nyomán most színpadra álltak az Acélmagnóliák. Shelby szerepében egykor Julia Roberts, most Alberti Zsófi látható.

“Fodrászüzlet, pletyka, hangos női csacsogás, locsogás, lotyogás, tartós hullám, tupír, hajfestésre várakozás” – jut eszembe, amint megpillantom a szalonbelsőt. S a magassarkúkban máris belibben a hat nő: a fodrászüzlet tulajdonosa, Truvy (Bálint Éva), a város legszebb lánya, Shelby (Alberti Zsófi), édesanyja, Emily (Németh Judit), a szomszédból Valery (Vlahovics Edit), a polgármester özvegye, Clairee (Szalai Kriszta) és a legújabb alkalmazott, Annelle (Dunai Júlia). A fodrászüzletek mindig több célt szolgálnak a hölgyek számára, mint csupán egy gyors szárítás, hiszen ki más tudná folyton a legtöbb pletykát, ha nem az, akinek naponta több tucat ember önti ki a szívét. Szóval érdemes kényelembe helyezkednünk, hogy amíg a loknik készülnek, mindenkiről megtudhassuk a lehető legtöbbet.

Hiába annyira mások ők hatan: valami belső erő mégis ott munkálkodik közöttük – nem tudják elengedni egymás kezét, sőt, a bajban még szorosabban fogják. Mert a rossz mindig ott motoszkál. Az előadás elején még úgy érezzük, hogy egy igazi, minden ízében rózsaszín habos torta ez az élet, amelybe itt betekintést nyerünk. Hogy de élnénk mi is a csinos ruhás, szép frizurás, esküvőre készülő Shelby életét. Itt azt hiszem, pofont kaptunk, amiért mertünk hinni a tökéletesben.

Fotó: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház

Az élet – mondják – mindig érdekes helyzeteket produkál. Igen, az élet. Mert olykor ami a színpadon, az vele párhuzamosan a valóságban is megtörténik. Ettől kezdve válik érdekessé az interpretáció végtelen problémája, hogy én láttam megtörténni, amit most sokan látunk együtt, rendezetten. Hiszen bárhol az utcán ott sétálhat Shelby. Betegen. És ölheti meg az, amire a legjobban vágyik: a gyermek. És hiába orvos, hiába anya, hiába minden.

Fotó: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház

Miért ilyen törhetetlenek ezek a mégis törékeny nők? Miért kell minden lépésben a legkiműveltebb acélt mímelni? A nők is, mint az edzett acél – özvegyen, elhagyottan, megbántva, megalázva, kihasználva, kifacsarva állnak itt most hatan és mégsem látszik rajtuk a rengeteg küzdelem. Haj felfésül, konty megigazít, könny letöröl. Minden rendben. Mert ilyen egy igazi acélmagnólia.

Kiemelt kép: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház

Tags: Acélmagnóliák, Alberti Zsófi, Bálint Éva, Dunai Júlia, kritika, Nagy Cili, Németh Judit, Robert Harling, Szalai Kriszta, Színház, Szombathely, Vlahovics Edit, Weöres Sándor Színház Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts