Ahogyan a lány édesanyja fiatalkori ruháit hordja, úgy viseli szülei sorsát is: ki gondolta volna, hogy egy gyerek a szüleinek nem csak külső jegyeit, de még az életútját is megörökölheti?
Mint ahogy az oly sok házasságban előfordul, eljött az idő, amikor a nő – ekkor már anya – megundorodott a férjétől, és taszította a gondolat, hogy lefeküdjön vele. És az asszony, amikor ezt a lányának elmesélte, azt hitte, hogy valami nagyon jó dolgot tesz. Hogy az átadott tudás majd megvédi a lányát, és akkor neki nem kell ugyanazt a sorsot (el)viselnie, amit ő hordani kénytelen. Hogy majd biztosan el tudja kerülni, ha fel van rá készülve, hogy ha tudja mi vár rá, hogy milyenek is a férfiak. De az anya legjobb igyekezete ellenére a sors mégis átöröklődött. Vagy csak folytatódott tovább: ki tudja, hogyan működnek a sorosok. És ahogy az oly sok házasságban előfordul, a lány – ekkor már nő – idővel megundorodott a férjétől, és taszította a gondolat, hogy lefeküdjön vele.
Bár a személyek és karakterek változnak, a történetek és életutak ugyanazok. Ennek tükrében a hasonló sorsú szerepeket azonos színészek játsszák: Moldvai Kiss Andrea alakítja az anyát és a lányt, majd nőt, Mucsi Zoltán pedig az apát, a lány, majd nő, férjét és a nő szeretőjét.
Az előadás szövegkönyvét – felkérésre – Háy János a 2015-ben megjelent Hozott lélek című novelláskötetének egyik története köré szőtte tovább (nem idegen Háytól, hogy novelláiból drámát faragjon: a Gézagyerek című könyv ilyen szövegpárosok gyűjteménye), és nem egy jobbnál jobb előadás született már így. Nézzük a Szkénében most is repertoáron lévő Nehezet, vagy a Halottembert: de A lány aki hozott lélekből dolgozott nem ilyen.
Háy történeteiben a mindenkori főszereplők a mindennapi, de koránt sem egyszerű emberek: a Gézagyerek, a bogyósgyümölcs-kertésznek vagy épp a Pityu bácsinak a fia. A panelszomszéd, a faluban felejtett nagyszüleink, vagy éppen mi magunk. Közeli, szinte karnyújtásnyira megbújó, de annál különlegesebb élettörténetek ezek. A lány, aki hozott lélekből dolgozott is egyszerűnek tűnő, de annál valóságosabb és életszagúbb történetet mesél el. A sorsunkat magunk változtatjuk és formáljuk, vagy csak „hozzuk”, amit „kaptunk”? Előre ki van-e jelölve az életutunk, és ha igen, letérhetünk-e róla? Megváltoztathatjuk-e a jövőnket, ha előre tudjuk mi vár ránk?
A novella csupán tizenhat oldal, de az alaptörténetben minden megvan, ami egy erős, ütős, kerek történetet ad: mint egy finom bor. A színpadi változat viszont ennek az erősen felvizezett változata, ahol nagyon érezhető, hogy melyik részek lettek utólag az eredeti szöveghez varrva. A novella narrátora, mint ahogyan a végén kiderül, egy pszichológus, aki egy nyomozónak meséli a történetet. A lány történetét. Az anya történetét. Az apa történetét. Mindannyiunk történetét. Egy szívszorító fordulata ez a novellának, egy ütős befejezés alapja. A színpadi változatban viszont ezek a karakterek sokkal nagyobb szerepet kapnak a szükségesnél: a fő történetszálat meg-megszakítja hosszú monológjaik olyan témákról, mint a vallás, a tudomány vagy az erkölcs. Ezek a kitérők bár kiegészíteni kívánták azt, valójában nem adnak valódi töltetet a történethez, viszont annál inkább felhígítják az eredeti mondanivalót.
Háy János az mellett, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb személyisége, kétség kívül egy igazi ajándék a színházi életnek is: drámái számos előadásnak szolgáltak kiváló alapanyagul (A Szabadkai Népszínházban játszott Gézagyerek fiatal korom egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt). Számos munkája kitűnően megállja a helyét a színpadon is, de a Hozott lélek (A lány, aki hozott lélekből dolgozott) viszont jobban mutat a könyvespolcunkon, mint a színpadon.
Játsszák: Kovács Krisztián, Moldvai Kiss Andrea, Mucsi Zoltán
Díszlet- és jelmeztervező: Ondraschek Péter
Dramaturg: Gyulay Eszter
Fény: Mervel Miklós
Hang: Molnár Péter
Asszisztens: Fábián Ilona
Rendező: Szabó Máté
A Nézőművészeti Kft, a Szkéné Színház és az Ördögkatlan közös előadása.
Ősbemutató: Szkéné szeptember 12-13.
