Otthon se maradj le a drámás tevékenységekről! – Segít a PETAN Akciócsoport!

Szabó B. Eszter 2020. ápr. 15. 0 1

Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója ideje nagy részét gyerekek között tölti, méghozzá a Dunántúl különböző pontjain. A Soproni Petőfi Színház Színitanodájának vezetőjeként százhúsz gyermek tartozik az irányítása alá. Ezen túl Ajkán a pécsi Eck Imre AMI keretén belül egy vegyes korosztályú színjátszó csoportot vezet. Amikor éppen nem zsibongó gyerekek veszik körül, a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés szakán tanul.

Most, hogy a kialakult veszélyhelyzetnek köszönhetően az oktatás az online térbe költözött, Komáromi Sándor úgy döntött, létrehoz egy tananyagfejlesztő akciócsoportot. Nézzük meg, mit is jelent ez!

Mit rejt a PETAN Akciócsoport elnevezés? Miről van szó pontosan?

A PETAN jelentése: Pannon Egyetem Tananyagfejlesztés Akciócsoport. Az osztatlan dráma- és színházismeret szakunkon tanuló hallgatóinkkal karöltve elkezdtünk működtetni egy online drámás tananyagfejlesztő csoportot. A dráma és tánc tantárgy tantermen kívüli oktatását és a művészeti iskolák színjáték tanszakát segítjük feladatlapokkal és tananyag-kidolgozásokkal a Redmenta alkalmazásban. Feladatlapjaink ötvözik a biztonságos online „szörfözés” lehetőségeit és a drámás kompetenciák játékba hívását, elvezetnek külsős hivatkozásokhoz, forrásmegjelöléssel minőségi és releváns online tartalmakhoz is. Ezeken túl komplex tevékenységformákat kínálnak azzal, hogy aktivitást várnak el a megoldhatóság érdekében. No persze mindehhez a humor is fontos tartozék… Hiszünk abban, hogy az elkövetkező időszakban nagy hangsúlyt kap az öntanítás műfaja, éppen ezért olyan komplex és kreatív, a humort sem mellőző feladatlapokat állítunk össze kurzusaink keretében, melyek didaktikai elemeket is tartalmaznak és önreflexióra buzdítanak.

Fotó: Kovács Veronika

Milyen állomásokat jár meg egy faladatlap, amíg nyilvánossá nem válik?

A hallgatók választják a drámás kerettanterv szerinti aktuális témákat, és arra dolgoznak ki feladatlapokat. Ezeket beküldik, az utolsó vesszőhibáig közösen ellenőrizzük, javítás után kitöltjük, hogy minden működik-e, majd véglegesítjük. A Redmenta a veszélyhelyzet idejére megalkotta a „katalógus” funkciót, ahova évfolyami ajánlással tehet be mindenki mindent a közösbe. Egyetlen gombnyomással klónozható, és már saját feladatlapként szerkeszthető és küldhető minden anyag.

Egy laikus számára nehéz elképzelni, hogyan lehet otthon – egyedül – drámás tevékenységet folytatni. Mondasz néhány példát egyes gyakorlatsorokból az otthon végezhető tevékenységekből?

A drámás tevékenység két legfontosabb eleme a mintha-világban való lét során szerzett tapasztalatok tudatossá tétele, illetve az interakció. Egy feladat például azt kéri, hogy egy kicsit másoljuk le a csatolt képen látható embert. Üljünk úgy, mint ő, nézzünk szét a szobában, mint ő, lépjünk oda valakihez a környezetünkben és beszéljünk hozzá, mint ő. Ezt követően a diák a tapasztalatait kell leírja (milyen érzés volt, hogy reagáltak rá, stb.). A beküldött feladatlapot átnézve aztán a tanár nem pontoz, hanem személyes online találkozók alkalmával visszajelzést ad, rákérdez dolgokra.

Nekem van egy második osztályos kislányom, aki az ajkai drámás csoport tagja, és követeli a feladatlapokat, a nagyobbaknak szólókat is. Vicces visszaolvasnom a válaszait, miközben nekem játszott az instrukciók alapján. És közben olyan dolgokat ír le, amiket nem mond el, szóval egy csomó mindent megtudok róla így is. Ragaszkodik ehhez a feladatteljesítéshez, mert a többiek is így csinálják.

Hogy látod a feladatlapok útjait? Mennyire értek célt? Milyenek a visszajelzések?

Néhány visszajelzést meg is osztottam a hallgatókkal. A feladatok jók, viccesek, van köztük kihívást jelentő is. Illeszkedik a tanmenetekhez és megmozgatja a drámás kompetenciákat. Nem ritka, hogy otthon a kisebb, nem drámás tesókkal is megcsináltatják, szóval jó hatással van az otthoni interakciókra. A Redmentán nyomon követhető a feladatlapok kitöltése, van, amit közel 400-an töltöttek már ki. Akárhogy nézzük, ez tizenöt osztály.

Fotó: Kovács Veronika

Mi a helyzet a szülőkkel, amikor az otthoni drámás tevékenységekről beszélünk?

A drámás tevékenységet sokszor nem követik figyelemmel a szülők, hiszen legtöbbször egy bemutatóban kapnak képet arról, mit tanult a gyerek. Most a legegyszerűbb légzőgyakorlat sóhajaitól kezdve a mondókák ritmizálásán keresztül a „furcsán gesztikuláló gyerekig” mindent látnak. És élvezik. Ahogy korábban említettem: szülőként még nekem is vannak új tapasztalataim a kislányomról.

Azt nem gondolom, hogy ez lenne a jövő, hiszen lényegünk épp az ember-ember kontaktus, a tekintet, az érintés, a közelség megélése. Ezt az online tér soha nem tudja megadni. De most helyzet van. Azért is döntöttünk az ilyen feladatlapok gyártása mellett, mert az élő webkamerás csoportmegoldások személyiségi és adatvédelmi jogainak betartása és betartatása sajnos nem kontrollálható. Ennek ellenére néhány ilyen irányú játékötletet is megosztottunk már.

Kiemelt kép: Kovács Veronika

Tags: dráma, drámapedagógia, Eck Imre AMI, interjú, internet, járvány, Komáromi Sándor, oktatás, online, Pannon Egyetem, Soproni Petőfi Színház, Színház, tanítás Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts