Először mutatták be Szegeden a Valahol Európában című musical-adaptációt, aminek az alapjául szolgáló, azonos című magyar film a második világháború végét követően, 1947-ban jelent meg. A Valahol Európában a világégés utolsó időszakában, Budapesten játszódik, átütő ereje pedig nézőpontjából táplálkozik: a háborút a hétköznapi életükből kiszakított, otthonuktól megfosztott gyerekek és kamaszok szemszögéből mutatja be.
A film alapján készült musicalt a második világháború végének ötvenedik évfordulóján, 1995-ben mutatták be először. Aktualitása a kilencvenes években, és ma is, sokkal kevésbé a feldolgozott témában, mint a téma által nyújtott üzenet lehetőségében rejtőzik. Lehetőségében – ugyanis a musical fülbemászó, de szövegeiben olykor közhelyszerű dalaival és szentimentalizmusba hajló érzelmességével a színes-szagos giccs veszélyével fenyeget, csupán egy alaposan átgondolt rendezői koncepció, hiteles színészi játék és a koreográfia kreativitása segítségével képes mélyebb, releváns üzenetet is átadni. Szőcs Artúr rendező előadása eltalálta ezt az egyensúlyt, és egy olyan Valahol Európában született Szegeden, amiben az érzelmesség és a mondanivaló egy igazán nagyszabású színházi élményben olvadt össze.
A darab nem annyira a háborúra, mint inkább az az által az emberek lelkében kiváltott folyamatokra koncentrál – tanúi lehetünk az otthontalan utcagyerekek elvadulásának, közönynek és elidegenedésnek, és felmerül a kérdés, hogyan lehetséges emberségesnek maradni a lehető legembertelenebb körülmények között. A bombázások következtében utcára került gyerekek először harcolnak egymással, majd összefognak, a túlélés érdekében élelmet lopnak, és vadságukkal félelmet váltanak ki a város „tisztes” polgárai körében. A városlakók elfordulnak a gyerekektől és megbüntetésükért ágálnak, ezáltal a darabban homályosan felsejlik az áldozathibáztatás problémaköre is. Nem szabad félni, mégis mindenki fél – ki az éhenhalástól, ki a garázdálkodó utcai gyerekbandáktól. A mindennapi kenyerüket – fizikai és lelki értelemben is – ebben a kilátástalanságban kell megtalálniuk a történet szereplőinek.
A Valahol Európában története a felelősségvállalás problémáját is feszegeti, a nálunk szerencsétlenebbül járt, olykor kellemetlenségeket okozó társadalmi csoportokkal való szolidaritás fontosságát hangsúlyozza. Ez az üzenet harsog a ma emberének – ugyan Európában jelenleg nem zajlik háború, de az emberi jellem nem változott az évtizedek alatt, a darabban felvetett kérdések ma is érvényesek. Ebben a felelősségvállalásban kiemelt szerepet kap Hosszú és Suhanc, a két gyerekcsoport vezetői, valamint a valaha karmesterként tevékenykedő Simon Péter, aki házába fogadja és tanítja a kóborló gyerekeket. Fontos üzenet itt az értelmiségi réteg kiemelt felelőssége: a történetben ő nem csupán a szállás és étel adásával járul hozzá a gyerekek túléléséhez, hanem felvállalja a város felháborodott lakóival való konfliktust is, szónoklatával változást igyekszik elérni az emberek gondolkozásában.
Súlyos témája a műnek a gyermekek halála is, amik bekövetkezte nélkül talán tét nélkülivé válna a történet. A színház megoldásai ezekben a jelenetekben kitűnően működnek, a forgószínpad, fények és hangtechnika összjátéka igazán megható és borzongató élményeket nyújtanak, a mű végén levetett cipőcskék pedig beleégnek a néző retinájába. Az első, „ismeretlen” gyermek halálakor Hosszú fontos leckét ad a gyerekeknek: ugyan senki sem ismerte jól az elhunyt kislányt, a banda vezetője felhívja a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen mindannyian idegenek egymás számára. Mélyen fekvő húrokat pendít meg ez a jelenet, amiben Hosszú a közöny és elidegenedés ellen veszi fel a harcot.
A szegedi előadás kitűnő szerepgárdával rendelkező darab, ötletes koreográfiával, monumentális díszlettel, a kor hangulatát jól idéző jelmezekkel. A gyerekszereplők nagyon ügyesen és fegyelmezetten játszanak a nem kis kihívást jelentő, együttműködést és koncertrációt erősen igénylő jelenetekben is. Egyetlen helyen csúszik el az előadás folytonossága: az egyik jelenetben a gyerekek körbemennek a nézősorok között, az érzelmi hatást fokozva – olcsó megoldás ez, és nem méltó a darab többi részének jól eltalált egyensúlyához és arányosságához.
A darab humora ellentétben áll a történelmi kor tragikumával, az előadást emészthető, kedves élménnyé szelídíti. A slágerré vált dalok hallgatása igazi „hidegrázós” élményt nyújt, amit a szívmelengető gyerekkóruson kívül nagyban köszönhetünk a Hosszút alakító Medveczky Balázsnak és a Suhancot játszó Csorba Katának is. A Valahol Európában élménye berántja a nézőt a világába és nem is nagyon engedi el; a színházból kijövet az utcákat járva, óriásplakátokat nézegetve a fülbemászó dallamok mellett ott cseng még a fülünkben a jelszó: nem szabad félni!
