Nincs karácsony bejgli, szépen feldiszitett fa és igen, Kevin nélkül. Más berkekben pedig Diótörő nélkül elképzelhetetlen az ünnep . Legyen ez egy már-már ódivatú klasszikus vagy éppen egy legendás sikerdarab, az ismertségét senki sem vitathatja. És most végre megérkezett a soproni Petőfi Színházba is.
Pjotr Iljics Csajkovszkij Diótörő című darabja az alaptörténetét E.T.A. Hoffmann Diótörő és az Egérkirály c. meséjéből adaptálta. Érdekesség, hogy ez volt Csajkovszkij legutolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve is. Igaz, ami igaz nem túl nagy lelkesedéssel látott hozzá a megzenésítéshez, hiszen félt, hogy a pazar díszlet és a jelmezek veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését. Azonban a mesetéma miatt mégis elfogadta a felkérést, és egészen hamar, 1892 elejére el is készült a zenedarabbal. Az ősbemutató -természetesen- a balett hazájában Szentpéterváron volt 1892. december 18-án. Hatalmas sikert aratott a látványvilággal, a muzsikával és a koreográfiával a társulat, amelyet Marius Petipa álmodott meg. Magyarországra egy kicsit később, 1927. december 21-én érkezett meg, itt Brada Ede koreográfiájával a Magyar Királyi Operaházban tűzték műsorra a híres darabot.
Na, de vissza 2017-be, ugyanis most Sopronban is megtekintheti ezt a táncjátékot a nagyérdemű. Mivel ez egy táncos darab, ezért a művészek a mondanivalójukat a mozgásukon, mimikájukon keresztül közvetítették a nézők felé. Természetesen nagy segítség volt számukra a zene is, amely tökéletes összhangot teremtett közöttük. Az egyes hangszerek jellemfestő szereppel is bírnak, innen is megismerhetjük, hogy egyes szereplők a jó avagy a rossz oldalon állnak-e. Mint az ismeretes, ebben a verzióban a nyitóképben egy nőt és férfit láthatunk , akik között valamiféle kapcsolatot fedezhetünk fel. Ezt hol a nő, hol a férfi töri meg a táncuk közben, folyamatos elutasítások tanúi lehetünk. Végül is a nő, azaz Mása megkapja a Diótörőt aki a férjére emlékezteti, s aztán az Apa- varázsló táncával a múltba is visszatekintünk, ahol meglátjuk, mi is a bábu története és hogyan kapcsolódik annyira a lányhoz. Hirtelen a gyermekkor közepén találjuk magunkat, és végigkísérhetjük Mása útját a Diótörővel. Először is az egerek rabolják el a kislányt, akik elveszik tőle a bábut, és csak akkor adják neki vissza, ha hozzámegy az Egérkirályhoz. Mindeközben a Varázsló is jelen van, és néhol besegít Másának, a Diótörőnek és barátaiknak, hogy az akadályokon túljussanak. Lesz itt harc, bánat, de végül az öröm és a jó győzedelmeskedik.
Mindezen kalandokat a csodás díszletek között, mesés táncosokkal és elképesztő zenészekkel élhetjük át a színház falai között. A Diótörőnek van egy generációkon átívelő múltja és nosztalgikus hangulata, amely a nézőket a színpad elé csábítja. Ezt igazán nem fogja senki sem megbánni, mert egy olyan élményben lesz része, amit még évekig fog emlegetni, s jó szívvel megy el újra megnézni ezt a klasszikust, amely egyaránt való gyermeknek, felnőttnek és idősnek is.
A képek a soproni Petőfi Színház tulajdonát képezik.
