Évek óta a megszokott módon rendezik meg a SzínházSzerda elnevezésű programsorozat a Café Freiben, amelynek legutóbbi vendége a Weöres Sándor Színház egyik alapító tagja, Kálmánchelyi Zoltán volt, beszélgetőtársa pedig Vlahovics Edit.
Kálmánchelyi Zoltán színművész, filmrendező, programozó, marketinges, édesapa és egyéb megszámlálhatatlan titulus tulajdonosa, éppen most a SzínházSzerda izgatott interjúalanya. Mindjárt az elején el is mondta, hogy ez csupán azért van, mert nagyon szeretné, ha jól sikerülne ez az egyórás beszélgetés, szívügyének érzi a programsorozat sikerességét. A riporter, Vlahovics Edit színművésznő már az első kérdéssel megalapozta a riport vázát és a fő témát: “Mit kaptál az elmúlt tíz évtől?” Az első pont ennek kapcsán a szakmai kapcsolatok, a rendezők voltak, akikkel Zoli együtt dolgozhatott az évek során. Valló Péterrel nagyon szeretett dolgozni, mert nagyon intelligens, széleskörű a kulturális tudása, amely alapján irányítja a színészeket. Hatalmas tisztelettel beszélt Béres Attiláról is, annak ellenére, hogy elmondása szerint sok konfliktusuk volt kezdetben. Kálmánchelyi úgy emlékezik vissza a kettejük kapcsolatára, hogy ő sokszor szeretett volna barátkozni vele, de a rendező nem az az ember volt, akivel le lehet ülni beszélgetni. Viszont sokat tanult tőle arról, hogyan lehet a nézőkre hatni. Az utolsó, és egyben talán a legfontosabb rendező az életében Lukáts Andor volt, a pótapukaként emlegetett rendező hordozza Zoli édesapjának gesztusait, mimikáját. Szakmailag pedig azért szereti őt nagyon, mert hagyja kibontakozni a színészeket, csak ritka esetekben szól bele, hogy mit szeretne másképpen látni.
Vlahovics Edittől megtudtuk, hogy Zoli tölti a legtöbb időt a sminkben és a fodrásznál is, de kiderült, hogy ennek oka, hogy a színész szeret azonosulni a karakterével, ezért amikor csak teheti, önmagát is megváltoztatja a darab kedvéért. Hajat növeszt, vagy kopaszra vágatja azt, esetleg szemöldököt fest, ennek mindig az a célja, hogy önmagára hasson és kialakuljon fejében a megformálandó szerep.
A szakmai kapcsolatok mellett szerelmi viszonyokat is “épített ki” az elmúlt tíz évben. Nem is egyet. A legelső kapcsolata Németh Évával volt, akivel akkor ismerkedett meg, amikor Szombathelyre került, és elkezdett a színházban dolgozni. Később egy darab kapcsán „jött a Kabaré a Fekete Lindával vagy a Fekete Linda jött a Kabaréval”. Vele olyan volt minden, mint a “haverokkal”: Linda sokszor azzal szórakozott, hogy teljesen váratlanul és a legvalószínűtlenebb helyeken húzta le Zoli nadrágját. Így például Párizsban és a társulat egyik próbáján is, ahol véletlenül az alsógatyáját is lerántotta. Jelenleg Nagy Cili a színész párja, akivel elmondása szerint annyira nehezen indult a kapcsolata, hogy Guiness-rekord is lehetne, ahányszor szakítottak. Jelenleg azonban boldogok és már négy és fél éve alkotnak egy párt.
Mosolyogva meséli: körülbelül hét éves lehetett, amikor megkérdezték tőle, hogy mi szeretne lenni, ő pedig azt válaszolta: színész, vagy motoros rendőr. Később rájött, hogy színészként játszhat motoros rendőrt, de fordítva nem működik. Végül mindent kipróbált életében, ami érdekelte, így foglalkozott kereskedelemmel, dolgozott programozóként egy számítástechnikai cégnek, de filmeket is rendezett mielőtt Szombathelyen kezdte újra színészi karrierjét. Abban pedig egyáltalán nem biztos, hogy nem próbál ki valami újat, ha abbahagyja a színészetet. Két gyermeke mostanra felnőtt lett, nagyobbik fia egyetemen tanul és programozó szeretne lenni: apja fia.
Kálmánchelyi Zoli egy örök gyerek, akinek jól áll a kortalanság. Ezt bizonyítja, hogy boldogan és büszkén mesél LEGO-gyűjteményéről is. Talán éppen ezért is kap gyakran koránál fiatalabb szerepeket is, amikben jobban otthon érzi magát, azonban a gerincsérve és a keresztszalag-szakadása ezt egyre nehezebbé teszi. Szerepálma Jago, ugyanis nagyon megfogta a karakter rosszasága és ravaszsága, de emellett Ivanov szerepét is szívesen vállalná. Legfontosabb feladatának azt érzi, hogy minden szerepet úgy játsszon el, hogy ne legyen senki sem fekete-fehér, jó vagy rossz, hanem árnyalt képet adjon. Így például A mi osztályunk című darabban játszott fasiszta karaktert is sajnálja végül a néző, amikor meghal.
Vlahovics Edit egy komoly kérdéssel zárta a beszélgetést: ha Szombathelyen vége lenne a színészi karrierjének, akkor az ország más pontján keresne magának színházat, vagy Szombathelyen maradna, és mással foglalkozna? Zoli arca a kérdésre kissé elkomorult és elmondta, hogy sokat gondolkodott már ezen az elmúlt időszakban, de Szombathelyről már nem menne el, mert otthon érzi magát. Valószínűleg csinálna egy programozó céget és a fiával együtt dolgozna.
Lutor Katalin galériája
“A színjátszás tréning, amiért nem én, hanem nekem fizetnek!”- Kálmánchelyi Zoltán interjú
