„Létezik egy másik bejárat is, egy szegényes oldalajtó, amely nem túl elegáns, sőt, az is lehet, hogy nevetséges, de azon keresztül beosonhat a művészet”- mondta Tadeus Kantor.
Talán a csillogó főbejárat szennyére gondol Balázs Zoltán társulatvezető, amikor azt mondja, meg kell szabadítani a színház mostani szervezetét a benne felhalmozódott salak és méreganyagoktól. A Maladype Színház és a TRIP együttműködése, valamint az Öt Kapu program a fejlődés-és alkotásvágy motiválta kezdeményezéseiről hallhattunk az évadnyitó sajtótájékoztatón.
A Maladype Színház 2001-ben alakult, a csaknem 18 év alatt a magyarországi független színházi szféra egyik legmeghatározóbb alkotóműhelyévé vált, ahol az alkotómunkában olyan emberek vettek részt, mint például Törőcsik Mari, Zsótér Sándor, Claudio Collova, Vlad Troickij vagy Béres Ilona.
„Állandó alkotótársaimmal tudatosan keressük a színházi- és nem színházi terek adta váratlan lehetőségeket, a szabálytalan színészi megoldásokat és azokat a közvetlen nézői reakciókat, amelyek mentesek a hagyományos színházi elvárásoktól és klasszikus viselkedésformáktól. A Maladype-re jellemző a sajátos nyelv és gondolkodás, legfőképpen a koncentrált műhelymunkára, az intenzív színészi együttlétre és a közönséggel való folyamatos kommunikációra épít.”– fogalmaz Balázs Zoltán.
Aki már látott előadást a Maladypétől, pontosan tudja, hogy a szokásostól eltérő színházi megoldásokat alkalmaznak, nem tartanak a kísérletezéstől, nem félnek „mások” lenni. A TRIP közreműködésével három emblematikus előadásukat (III. Richárd, Csongor és Tünde, Augusztus) novembertől a TRIP Hajó Színháztermében tekinthetik majd meg a nézők, 2019-ben pedig két bemutatót is itt tartanak majd ( T.S Eliot: A kopár föld; Witold Gombrowicz: Yvonne, Burgundi hercegnő).
III. Richárd, a diktátor? A kényúr? – Zsótér rendezés a Maladype Színház színpadán
Az Öt Kapu program pedig lényegében egyfajta kísérlet, amelynek legfontosabb feladata, hogy kreatív teret biztosítson a színház lényegéhez való legalapvetőbb emberi tényezők visszatérése számára, és megszabadítsa a színházat azoktól a téves reflexektől és blokkolt színházcsinálási folyamatoktól, amelyek az elmúlt évtizedek alatt struktúrába ágyazták a tradicionalizmust. Ezek az erők kijelölték önmaguk „oltalmazó” színházi szakfelügyelőit is, akik a színházzal már nem a személyes kapcsolatot keresik, hanem csupán a kapcsolat illúzióját. A cél egy új színházi civilizáció létrejötte, amelyet kutatással és gyakorlati munkával (egyedi megközelítésű művészi technikák gyakorlása, tehetséggondozás, színházi nevelés) kívánnak elérni.
A sajtótájékoztatón bemutatkoztak a kutatócsoport fiatal, „Junior tagjai”, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem frissen végzett színinövendékei: Dőry Brigitta, Erőss Brigitta, Fekete Róbert, Jáger Simon, Lukács Andrea, Mesés Gáspár és Zsenák Lilla. A pályakezdőket olyan alkotóművészek segítik, mint Csányi Zita Tai-Chi tanár, dr. Illés Györgyi beszédtanár, Huszárik Kata színművész, Mogyoró Kornél ütőhangszeres előadó és Szilágyi Ágota színművész.