Az elmúlt időkben sok példa igazolja, hogy a járványhelyzet okozta korlátozások nem tántorították el a művészeket attól, hogy kreatív projekteket, videósorozatokat, vagy akár előadásokat készítsenek. A Madách Színház különleges és újszerű alkotói kísérlettel állt elő. Az Örökké fogd a kezem című előadás 2020. június 4-én került bemutatásra a színház online terében, melyre a nézők jelképes összegért válthattak jegyet.
Az előadás Anton Pavlovics Csehov és felesége, Olga Knipper szerelmének történetét dolgozza fel másfél órában. A szerző, Carol Rocamora, darabjában Csehov és Olga egymáshoz írt leveleit használta fel, melyekből Csukás Barnabás és Csukás Márton fordításában több részlet el is hangzik az előadás során. Csehovnak és feleségének mindössze hat évnyi szerelem adatott. Ennek nagy részét ráadásul egymástól távol kellett tölteniük. Nem csoda hát, hogy a levelek sorait az egymás iránti vágyakozás és a „távházasság” gyötrelmei hatják át. Az író és a színésznő kapcsolatát a szintén művész házaspár, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter eleveníti meg. Díszletként a művészek lakásának egy darabja szolgálhatott, jelmezüket is saját maguk válogatták össze. A rendező, Szirtes Tamás technikai eszközök segítségével irányíthatta a munkát és izgalmas kihívásként tekintett az új kísérleti formára, illetve a megváltozott játéktérre.
Csehov már messze földön híres író volt, mikor Olgával megismerkedett. A színésznő az első pillanattól kezdve rajongott érte. Csehov 1899. június 16-án írta első levelét Olgához, amellyel levélváltások hosszú sora kezdődött meg. Ebben a levélben hangzik el a kettejük kapcsolatát meghatározó és egyben az előadás címadó mondata: „Örökké fogja a kezem”. Az érzelmi utazás Gulyás Levente csendes, melankolikus zenéjével válik teljessé, amelyben időről időre Schubert Szerenádjának dallamai is felcsendülnek.
Az Olgával való kapcsolat mellett a szerző és az ikonikus realista színházi rendező, Sztanyiszlavszkij közti ambivalens viszonyba is bepillantást kaphatunk. Csehov Jaltáról levélben kommunikál a színházzal is, így adja az instrukciókat. A városi élettől elzártan töltött hosszú, téli hónapokat azonban börtönként éli meg. Sötét nosztalgiája a Három nővér című dráma áporodott hangulatát idézi meg.
Rudolf Péter játékával higgadt, kissé visszahúzódó Csehovot állít elénk. Csokornyakkendőjével és orrcsiptetős szemüvegével a klasszikus kép elevenedik meg előttünk, ahogy általánosságban egy száz évvel ezelőtt élt írót elképzelünk. Rudolf Péter saját stílusára formálja Csehov karakterét, és be kell vallani, nagyon jól áll neki az író szellemes szarkazmusa. Elsőre talán el se tudjuk képzelni őt a kissé zárkózott, töprengő és beteges ember szerepében, mégis meglepően jól sikerül beavatnia a közönséget Csehov „fülsüketítő csendjeibe” és keserű humorába.
Olga személyében lelkes, odaadó színésznőt ismerhetünk meg. Nagy-Kálózy Eszter alakítása a női lélek mélységeibe kalauzolja el a nézőt. Aprólékos, kifejező arcjátékában Olga vívódásainak, aggodalmainak és egy szenvedélyes szerelemnek egyvelege tükröződik. A kedvesétől való gyakori távollét ugyanis fájdalmasan próbára teszi a szíve vágyait. A színházhoz is egyre változóbb érzések fűzik: olykor áldásnak, máskor átoknak érzi, és egyre nehezebb számára, hogy megállja a helyét.
Gyakran felmerülő kérdés, jó-e vajon egy színésznőnek színésznőt – sőt, jelen esetben művész házaspárnak egy másik művész házaspárt – játszani, mivel annyi minden van, amit a karakter életéből magukra is tudnak vonatkoztatni. Hol kezdődik a szerep, és hol végződik az „Én”? Ez esetben még az a körülmény is fennáll, hogy a színészek saját lakásukban mutatják be az előadást. Mindenesetre akár könnyítő, akár nehezítő tényezőként érte is őket ez a felállás, Nagy-Kálózy Eszter érzékenyen megformált Olgája és Rudolf Péter ironizáló Csehovja belopja magát a szívünkbe.
További előadások: 2020. június 10. 20.00 óra
