Közönségtalálkozók, a Jordán-sztori

f21.hu 2017. jún. 18. 0 0

A 17. Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyelőadásai mellett idén is rengeteg program várta a művészetek szerelmeseit. Bécsi Éva írása.

Közönségtalálkozókon, szakmai beszélgetéseken, nyílt fórumon, könnyűzenei koncerteken, gyermek- és családi programokon is részt vehettünk, könyvbemutatón jártunk és megünnepeltük a Magyar Versmondók Egyesületének 25. születésnapját.

Versmondók 25 – Költészet, több szólamban

A Magyar Versmondók Egyesületének negyed évszázadát ünneplő zenés versszínházi gála is a POSZT keretein belül kapott helyet.  A 25 évet 25 különleges fellépő produkciójával ünnepelte az egyesület és a közönség.

A gála Lutter Imre előadóművész és Olt Tamás rendezésében került színre, és Lutter Imre valamint Bakos-Kiss Gábor színművész konferálásával zajlott. A 25 év 25 hangja Müller Péter Sziámi, Molnár Ferenc Caramel, Gerendás Péter, a Kávészünet zenekar, Nagy-Kálózy Eszter, Olt Tamás, Fehér Tibor, Takács Bence Ervin, Huzella Péter, Pregitzer Fruzsina, Jávori Ferenc, Pankotay Péter, Mohai Gábor, R. Kárpáti Péter, Hajvert Ákos, Ágoston László, Bojtos Luca, a Fitos Dezső Társulat, Jobbák Márta, Bánki Beni és a pécsi Babits Pódium művészei voltak.

A rendezvény egyik célja az volt, hogy minél színesebb skálán mutassa meg a vers mai létezését. A neves előadókon, színészeken, énekeseken túl olyan emberek is színpadra léphettek, mint az a díjnyertes siket szavaló hölgy, aki hangja helyett testbeszédével adta elő a Családi kör című verset. Ezt követően Bakos-Kiss Gábor színpadra szólította az ország legidősebb versmondóját, azt a 93 éves nénit, akinek szellemi csillogása beragyogta a Kodály Központ dísztermét.

De mitől jó a jó vers? A jó vers az, amire nem mi találunk rá, hanem a vers talál meg minket.  A jó vers tükör a lelkünk előtt, legyünk akár szerelmesek, akár szomorúak. A költő olyan érzéseket fogalmaz meg, amelyekre mi már nem találunk szavakat.

„A jó vers éppen attól jó, hogy minden olvasó számára befogadható-átélhető.” – Kemény Lili

Közönségtalálkozók

A Nemzeti Színház előtti pódiumszínpad a fesztivál minden napján délután három órától várta az érdeklődőket, rajongókat arra az ingyenes programra, ahol testközelben találkozhattak az addig csak színpadon látott kedvenceikkel. Jelen volt többek között Udvaros Dorottya, Szulák Andrea, Csákányi Eszter és Rudolf Péter, de az érdeklődök találkozhattak Szente Vajkkal és Závada Pállal is. A közönségtalálkozó után a nézők is feltehették kérdéseiket, dedikáltathattak és közös képet készíthettek a művészekkel és művésznőkkel.

Csákányi Eszter – a Terápia című HBO-sorozat Dr. Fischer Ágnese – a Mácsai Pállal való közös munkáról, a forgatás körülményeiről és a pszichológusnő karakterének életre hívásáról mesélt; elmondta, hogy a karakter hiteles eljátszásának a titka ebben az esetben csupán abban rejlik, hogy ugyanazzal a tisztelettel, szeretettel és őszinte érdeklődéssel beszélgetett a kamerák előtt a sorozat Dr. Dargai Andrásával, mint a civil életben Mácsai Pállal.

De más HBO-sorozat sztárja is feltűnt; részt vett az eseményen Thuróczy Szabolcs, aki a csatorna Aranyélet című sorozatában látható. Szabolcs Csákányi Eszterhez hasonlóan a tévés munkák mellett a színházi munkáira is nagy energiákkal készül:

„A színház és a tévésorozat varázsa összehasonlíthatatlanul különböző, mégis mindkettő fantasztikus. A színházban az az adott pillanat létezik, amiben éppen benne vagyunk. Nincs sem csapó kettő, sem három… Csapó egy van, és ami utána jön, annak tökéletesnek kell lennie. Ettől színház a színház. Ott és akkor kell a maximumot adni a nézőnek, aki eljött, fizetett érte, hogy valami felejthetetlent kapjon. Akárhányszor játszom ugyanazt a szerepet, mindig megvan az a kellemes, izgulós bizsergés, és száz százalékkal tudok beleállni akár ezredjére is ugyanabba a karakterbe. A színház nem ismeri azt a szót, hogy rutin. Az Aranyélet új kihívás, a közönség is teljesen más és a munkafolyamatok is, de borzasztóan élvezem.”

Fotó: Hegyi Júlia Lily

 Az idei POSZT egyik fesztiválprogramja volt Pintér Béla Titkaink című darabja, amiben Csákányi Esztert és Thuróczy Szabolcsot is láthattuk, ráadásul mindketten több szereplőt is életre keltenek az előadásban. Csákányi Eszter e darabban alakított második szerepe minden tekintetben nagy kihívás volt a színésznő számára.

 „Aki látta az előadást, az tudja, aki nem, annak pedig most elárulom, hogy két karaktert is játszom a darabban. Miután meghalok mint Dr. Szádeczky Elvira pszichológus, eltelik pár perc és Pánczél elvtárs szerepében férfit kell alakítanom. Nem volt egyszerű a feladat, de Pintér Bélától a legjobb instrukciót kaptam. Azt mondta: Eszter, ezt most úgy játszd, hogy én a papádat lássam a színpadon. Azonnal megértettem, és tudtam, hogy mire gondol, mit vár.”

Egyikünk sem tökéletes, és bizony mindannyiunknak vannak titkai… Nem vagyunk hibátlanok… De a valóság józan fanatikusai vagyunk, és a jó kompromisszumok robotosai.”  (részlet Pánczél elvtárs monológjából)

A szakmai kérdések mellett szó esett arról is, hogyan töltődnek fel ők, a művészek, akik estéről estére több száz ember előtt játszanak.

 „Nagyon ritkán van időm pihenni, de én olyan ember vagyok, aki olyankor sem tud tétlenkedni és csak feküdni a kanapén, hanem nekiállok grillezni és megsütök minimum 45-féle húst. De arra is volt már példa, hogy elvittem a családomat az állatkertbe, és ötven percen keresztül bámultam az orangutánt, mert nem hittem el, hogy ennyire csodálatos” – mondta Thuróczy Szabolcs.

 „ Én egyszer Berlinben voltam az állatkertben, amikor kitaláltam, hogy addig nem hagyom ott az orangutánt, amíg az rám nem néz. Az istennek se akart rám nézni, hiszen utált engem, amiért én ember vagyok, ő meg csak egy orangután. Aztán talán másfél, két óra múlva egyszer csak szánakozva rám pillantott. Igen, a pihenés számomra is mindig aktív és élménydús program” – tette hozzá Eszter.

Csákányi Eszter és Thuróczy Szabolcs után Pogány Judittal beszélgettünk. Mára már a színésznő munkásságának egy-egy részletét szinte mindenki ismeri: cellába zárt rabok százainak vitte el a Pedig én jó anya voltam című előadást és teremtett vele színházat a börtön falai között, de a Bogyó és Babóca rajzfilmfiguráinak hangját kölcsönözve a gyerekszobáknak is elmaradhatatlan lakója.

„Hetvenhárom éves leszek az idén, és minden nap játszom. Ez így megy a pályám kezdete óta. Most már kicsit fáradt vagyok. Nagyon keveset alszom, ezért azt érzem, hogy sokkal többet éltem már, mint egy hozzám hasonló korú ember. Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenért, és ha most kellene elmenni, elégedetten távoznék a Jóistenhez, mert rengeteg szépségben volt részem”  – nyilatkozott eddigi életéről és munkásságáról a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész.

Fotó: Hajdú Zsófia

 „Szerintem egy igazán jó színésznő nagyon figyelemfelkeltő. Vagy azért, mert gyönyörű, vagy mert annyira csúnya, és persze mindezek mellett oltári jó az, amit csinál. Én nem voltam se szép, se csúnya, de a színpadot mindig imádtam, és igyekeztem a maximumot nyújtani. Ma is ugyanazzal az izgalommal lépek a színpadra, mint amikor először tettem.”

A Jordán-sztori

Balogh Gyula interjúkötete, A Jordán-sztori – Egy színházi jelenség a Kossuth Kiadónál jelent meg. A nyomdából érkező friss kötet bemutatóját a POSZT keretében, június 15-én a Király utcai Cooltour Caféban rendezték meg, a bemutató kellemes hangulatát csupán az éppen ekkor zajló szombathelyi közgyűlés tette kissé feszültté, ahol a színházigazgató személyéről döntöttek. Azóta tudjuk, a kötet főszereplője maradt a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója.

Fotó: Hegyi Júlia Lily

A kötetben Jordán Tamásról, a botrányos szombathelyi színházigazgató-választás főszereplőjéről önmaga mellett pályatársak, kollégák, barátok, családtagok mesélnek. Megszólalnak a kötetben a magyar színházi és kulturális élet kiemelkedő alakjai, Alföldi Róbert, Pogány Judit, Molnár Piroska, Sebő Ferenc, Koltai Róbert, Bálint András, Bozó Andrea, Csankó Zoltán – a sort még folytathatnánk – épp úgy, mint a színész-igazgató szakmában szintén járatos családtagjai: lánya, Jordán Adél, valamint öccse és egyben legjobb barátja, Jordán Péter is. Pécsi, POSZT-os kötődés, hogy a kötetben a találkozó 2001 és 2010 közötti társigazgatója, Simon István is szerepel. További kuriózum, hogy a főszereplő életének három legfontosabb nőalakja mint múzsa is megszólal.

A kötet szerzőjét, Balogh Gyula újságírót elsősorban az inspirálta a könyv megírásában, hogy megmutassa, „miként lehet vegyíteni az aktualitást és az időtlenséget, vagyis egy kiadványban hogyan fér meg a napi botrányra való reakció, és egy mélyebb, személyes kitárulkozás.”

„E szakmai botrány során íratlan erkölcsi törvényt sértettek meg. Mégpedig azt, hogy azokhoz a színházigazgatókhoz, színházteremtőkhöz, akik – akár isten a világot – egy teljes színházat teremtettek, teremtenek meg, és azt jól csinálják, azokhoz nem illik hozzányúlni” – vélekedett Trokán Péter.

Forrás: art7.hu

Tags: Balogh Gyula, Csákányi Eszter, Jordán Tamás, Pécs, Pécsi Nemzeti Színház, Pogány Judit, POSzT, Thuróczy Szabolcs, Závada Pál Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts