“Harminc deka párizsit kérek” – Az Orlai Produkciós Iroda előadása a POSZT-on

Moór Vivien 2018. jún. 15. 0 5

Könnyezve nevetés, mosolyogva sírás – talán így lehetne a legjobban leírni az Orlai Produkciós Iroda előadását a Pécsi Országos Színházi Találkozó nyolcadik napján. A darab Gerlóczy Márton regényének adaptációja: Göttinger Pál rendezte és Ötvös András bravúrozik benne.

A csemegepultos naplója hol élesen, hol alig észrevehetően élcelődik a valóságos mindennapokon. Pellengére állítja a társadalom széles rétegét, a fiataloktól kezdve, a harminc éves szingliken át, az idősekig. És hogy mi benne a legjobb? Sohasem túlzó. A „kicsit sárga, kicsit savanyú” magyar valóságot mutatja be. Az ábrázolt szituációk, a megjelenített karakterek mind élethűek, olyanok, akik közül legalább eggyel már mindannyiunk találkozott. Kifiguráz számos mai divatot, példának okáért a csak Coelhót olvasókat, a zöld fiatalokat, a húst a lehető legtávolabbról kerülő lányokat. S némi önkritikával a művészeket, akik attól művészek, hogy eljátsszák azt, plusz van hozzá társaságuk is, legalábbis Lajos szerint. A humor mögött persze komoly gondolatok, esetenként problémák húzódnak meg, ilyen a főváros-vidék ellentét, a vidékiek lenézése, vagy esetenként a vidékiek saját kisebbségérzete.

A díszlet remek és jól is működik, részletesen kigondolt. Egy forgószínpadon lévő csemegepult a megfelelő oldalra forgatva képes az összes helyszínt megjeleníteni. Az pedig külön zseniális megoldás, ahogy a tárgyak embereket szimbolizálnak. Ugyanis Lajoson kívül nem találkozunk több személlyel, viszont e helyett kapunk – nagyon találóan- plüss libákat (szinglik), konzerveket, szalámi rudakat, seprűt (vásárlók), pulóvert, köntöst (szomszéd néni). Ezzel az is jár, hogy nem tudjuk más szemszögből nézni a történetet, csakis Lajoséból. Így olyan érzésünk lehet, mintha a fejében bújnánk meg, és onnan szemlélnénk mi is a vevőket, akik  megfordulnak a pultnál.

Ötvös András pedig, ahogy már utaltam rá, elképesztő energiával játssza végig a másfél órás előadást. Nem hibázik, és a váratlan helyzeteket is rutinosan és a közönséget szórakoztatva oldja meg. Nem csak nekünk, velünk is játszik. Folyamatosan. Teszi mindezt annyira szerethetően, hogy a legszigorúbbak is mosolyra fakadnak. Ötvös András egyébként 2010-ben pont itt, a POSZT-on kapta meg a legjobb harminc év alatti színésznek járó díjat. Számos színházi előadás mellett filmekből, sorozatokból is ismerheti a nagyérdemű ( #Sohavégetnemérős, A Tanár, Aranyélet)

Összességében azt kell mondanom, hogy A csemegepultos naplója olyan volt, mint a Pick. Hiszen: „a Pick eladja magát, míg a Herzet el kell adni.”

Kiemelt kép: Jurányi Ház hivatalos

Tags: A csemegepultos naplója, Orlai Produkcós Iroda, Pécsi Országos Színházi Találkozó, POSzT Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts