A kevésbé sikeres idei évad után trendváltással és gazdagabb repertoárral készül a Weöres Sándor Színház a 2019/2020-as évadra, melyet kedden reggel ismertetett Jordán Tamás igazgató. A sajtótájékoztatón Réthly Attila főrendező és Németh Károly produkciós menedzser mellett részt vett két külföldi rendező is, akik darabjaikkal a jövő évi repertoárt színesítik majd.
A sajtótájékoztató elején Jordán Tamás színházigazgató felidézte, hogy ő a kezdetektől fogva olyan színházat igyekezett teremteni a vasi megyeszékhelyen, amit ő szeret; ez határozta meg kezdetektől fogva a műsorterv elkészítését. Hozzáfűzte, hogy igényes, jó színházat csak akkor lehet csinálni, ha az alkotótársak elfogadják ezt az ízlést, és ebben partnerre talált mind a társulatban, mind a rendezőgárdában – ez utóbbi egyébként az országban egyedülálló módon rangosnak mondható.
Az előző évadot tekintve nem elégedett maradéktalanul a Weöres Sándor Színház vezetése, sőt, Jordán Tamás úgy fogalmazott, hogy az előadások nem találkoztak a közönség elvárásával. Úgy véli, ha a városban egy színház van, akkor annak bizony minden igényt ki kell elégítenie, ám ez az előző évadban közel sem sikerült. A legnagyobb hiányosság szerinte az, hogy nem volt zenés darab, amire a közönségnek igencsak igénye volna.
Az évadnyitó Revizor bár nem volt a legjobb Mohácsi–rendezés, mégis szerethető volt, ám ezt követően a Lukáts Andor rendezte Médeia egyszerűen nem felelt meg a nézők ízlésének. A Titus Andronicus, az „előadhatatlan rémdráma” sokaknál kiverte a biztosítékot, de emellett a fiatalok megszólítása is sikertelen próbálkozásnak bizonyult, hiába helyezte – a Szombathelyen első alkalommal rendező – Pálfi György történelmi kor helyett a death metal világába.
Ezzel szemben Nagy Cili jó érzékkel nyúlt az Acélmagnóliákhoz, mely az egyik legsikeresebb darab volt az évadban, ahogyan a Három lány is, ami Réthly Attila Három nővér-interpretációjaként elevenedett meg. Az első látásra statikusnak tűnő, Jordán Tamás által rendezett Terror is megtelt élettel, amely a rendezője szerint elsősorban a jól összeszokott színészgárdának köszönhető. „Majdnem nagy siker” – így jellemezte a színházigazgató a szerinte rendkívül finom, mindent telibe találó humorú, Sosem lehet tudni címet viselő vígjátékot, melyet Valló Péter állított színpadra. Ehhez hasonló stílusú volt a Diploma előtt is, mely a fiatal színésztehetség, Matusek Attila számára főszereplőként adott lehetőséget a bizonyításra.
Az idei évad számos új kihívást tartogat a színház számára, amelynek lényeges eleme a nemzetközi kapcsolatok erősítése. Ennek jegyében csatlakoztak 2017-ben az európai színházat tömörítő Európai Színházi Konvencióhoz (ETC). Ezen belül valósult meg a két hete bemutatott, Czukor Balázs rendezte Gátak és gátlások, amely − szombathelyi civilek által alkotott − közösségi színház a szülés és születés témáját járja körbe. Noha az osztálytermi és ifjúsági színház hazai tradíciókkal rendelkezik, újításnak számít az úgynevezett kutatás alapú színház, mely az XYZ munkacím alatt futó darabban valósul majd meg. Lényege, hogy kérdőívek és videóinterjúk segítségével kutatják a témát, ezután születik meg a pontos irányvonal, melyhez egy kortárs drámaíró (jelen esetben Lőrinczy Attila) csatlakozik, és ezt viszi színpadra a rendező, Réthly Attila. Így fog megszületni a darab, mely a düh témakörét boncolgatja majd a fiatalok szemszögéből. Ennek a bérleten kívüli előadásnak a bemutatója december 18-án lesz. Az ETC biztosított lehetőséget arra is, hogy külföldi rendezők jelentkezhessenek, hogy bemutathassák munkájukat Szombathelyen. A színház vezetésének két olyan rendezőre esett a választása, akik a 2019/2020-as évad első két bérletes előadását vihetik színpadra.
„Az idei év gyengébb pillanatait talán feledtetni tudják a következő évad órái.” – fejtegette a színházigazgató, majd ismertette a következő, gazdagabb repertoárt. Elsőként az 5 fiú kortárs drámát állítja színpadra szeptember 13-án a Márkus Emília teremben Jaša Koceli szlovén rendező; őt szeptember 20-án, a Nagyszínpadon olasz kollégája, Luca Cortina követi. Ő rendezi a szintén kortárs Terrorizmust, mely nem keverendő össze a Jordán Tamás-féle Terrorral. Luca Cortina szerint lényeges különbség a címekben, hogy előbbi egy bizonyos viselkedésformára, míg utóbbi egy érzésre utal, s ez a különbség magában a koncepcióban és az előadásban is érződik majd.
November 8-án klasszikus zenés magyar darabbal, a Liliomfivel tér vissza Mohácsi János, míg ezzel párhuzamosan a Márkus Emília teremben november 15-én kortárs magyar művet mutatnak be. Ez a Márton partjelző fázik színmű lesz, melyben annak idején Jordán Tamás élete egyik legjobb alakítását nyújtotta a címszereplő karakterébe bújva. A rendező Valló Péter szerint még aktuálisabb, mint akkor, ugyanis kortárs problémával foglalkozik: az életről, a reményekről és a kudarcokról szól.
A tavasz folyamán a nevetést helyezi főszerepbe a Nagyszínpadon Réthly Attila a Kis hölgy a Maximból február 14-i bemutatója során, valamint − a WSSZ-ben elsőként rendező − Székely Kriszta a május 8-án debütáló Mirandolinában. Zsótér Sándor rendező a Márkus Emília teremben folytatja az előző évad sikeres filmklasszikusainak (Acélmagnóliák, Diploma előtt) sorát az Equusszal, bár az előző kettőhöz képest különbség, hogy ez a színpadról került a filmvászonra, nem pedig fordítva. Czukor Balázs újra rendezni fog a Weöres Sándor Színházban, de a 2020 áprilisában esedékes, Játéktér munkanév alatt futó előadás címét és szerzőjét még nem árulták el.
A Karneválszínház keretein belül A főnök meg én meg a főnök című darabot Réthly Attila rendezésében láthatják majd az érdeklődök (bemutató: augusztus 15.). Ez Goldoni klasszikus vígjátékának, A két úr szolgájának Hamvai Kornél-féle átirata, így jövőre is folytatódik a szoros munkakapcsolat a rendező és a fordító között.
A színészgárdát illetően is változásokat hoz az új évad: Hartai Petra, Kiss Mari és Fekete Linda nem szerződött, ellenben érkezik Simon Kornél, Lábodi Ádám, Major Erik, Herman Flóra és Nagy Katica.
Az évadismertető végén Németh Károly elmondta, hogy a Nagyszínpadon bemutatandó darabok elsődleges célja a közönség megnevettetése, így ezek nem keresik majd a művészi mélységeket. Ebből a koncepcióból a neve ellenére nem lóg ki a Terrorizmus sem, mely a produkciós menedzser szerint „fanyar humorral átitatott történet”, melyben az, ahogyan terrorizáljuk otthon és a munkahelyünkön egymást, különlegesen érdekes és vicces szituációkat tud szülni. A Nagyszínpaddal ellentétben a Márkus Emília teremben inkább érzelmesebb darabok kapnak majd helyet, így a tíz bemutató közül mindenki találhat majd a kedvére valót.
Lutor Katalin galériája
