Körbenézek. Sokfélék vagyunk. Kis térben fészkelődünk mindannyian. Nincs csend, a zaj pedig akkor sem halkul el, mikor az előadás elkezdődik. A Független Színház Magyarország előadásán jártunk.
Néhány napja a Kertész utcai Shaxpeare-mosó című produkciót láttam. Egy bizonyos ponton a színészek bulizás közben vadul mutogatnak, mely gesztust úgy értelmeztem: „Álljatok csak fel, gyertek, csináljátok utánunk, ha meritek!” Nem értem, mit várnak az Örkény Színház városi értelmiségi közönségétől, akik nyilvánvalóan a kukucskálószínház kultúrájában szocializálódtak.
A Selejtesek elején a főhősnő bejön, kérdéseket tesz fel, a nemkívánatos terhességről beszél. Az emberek nevetnek, pirulgatnak, kommentálják az eseményeket. A nézőtéren egy csapat vidéki fiatal is ült, akik nyíltságukat másra is átragasztva egészen különleges légkört teremtettek a nézőtéren. Ha a színész halk volt, az idős néni felkiáltott a játéktérre, hogy ismételjék el. Az előadó pedig szó nélkül, immár hangosabban megismételte mondanivalóját. A színház a szemünk előtt változott közösségi eseménnyé, ahol az emberek nem hagytak szó nélkül semmit és ott helyben értékelték a látottakat. Éppen úgy, ahogy vélhetőleg egy ókori görög előadásnál – a színház szentsége élő anyaggá változott.
Mindehhez kapcsolódik az előadás témája, mely a mindenki által tapasztalható egészségügyi állapotokról szólt. Kimerült ápolók, a felszerelés és a dolgozók hiánya, zsúfoltság, botrányos higiéniai állapotok. Balogh Rodrigó, író-rendező egy olyan előadást mutat a közönségnek, mely kényes, ám fontos társadalmi problémákat feszeget. Azért tartom hiánypótlónak a darabot, mert tulajdonképpen a finom lelki, emberi problémákról nagyon gyakran beszélnek színházban, ám létfontosságú gondokról alig esik szó. Egyértelmű pedig, hogy amíg egy ember éhes, beteg, vagy egyáltalán az élethez szükséges feltételek nem adottak számára, addig nem tud közösségi problémákkal foglalkozni, nem tud szellemileg kiteljesedni. Üres gyomorral, vagy halálközelben nem lehet filozofálni. A Független Színház Magyarország nem csak a kulturális felzárkóztatáson dolgozik folyamatosan, de a nyilvánvaló, ám elhallgatott problémák kimondásával is. Hiszen olykor, ha nem foglalkozunk alapvető gondjainkkal, minden más próbálkozás is hiábavalónak tűnik. Ajánlom a Selejteseket mindenkinek, aki egy igazán különleges élményre vágyik, ajánlom minden színházba járó embernek, aki kitekintene üvegbúrája alól.
