Talán nem túlzok, ha azt mondom, Gesztesi Károly nevét minden korosztály ismeri. A fiatal generáció például a kultikussá vált Shrek magyar hangjaként szerette meg, mások a Jóban Rosszban című sorozat óta kedvelik, és természetesen sokan a színházból és filmekből ismerkedtek meg vele. Néhány évvel ezelőtt gyakori volt, hogy botrányokhoz kötötték a nevét, az utóbbi időben azonban úgy tűnik, ismét a munkáé a főszerep.
Este hét óra van. Elmeséled, hogy mivel és hogyan telt a mai napod?
Reggel öt órakor felkeltem, fél héttől háromnegyed kilencig edzettem. Körülbelül egy hónapja dolgozunk egy előadáson, amelyet Michael Cooney írt Nicsak, ki lakik itt? címmel, így ma a produkció küldött értem egy autót az edzőteremhez, és elvitt a próbahelyre. Amint végeztem, elmentünk ezzel a kocsival a lányomért az iskolába, tovább vittem edzésre, majd én is elugrottam még egyet edzeni. Otthon majd tanulok egy kicsit, és korán lefekszem aludni.
Napi kettőt edzel?
Ez kivételes alkalom volt, általában elvagyok napi egy edzéssel is.
Hogy nézne ki egy tökéletes napod? Az említettet mondhatjuk ilyennek?
Ha jó a munka, amit éppen csinálok, akkor a napjaim is tökéletesek. Hogyha pedig nem szeretnék dolgozni, akkor nem dolgozom, olyankor meg azért tökéletes a napom. Egyébként nagyon törekszem arra, hogy csak tökéletes napjaim legyenek, így csak azt a munkát vállalom el, amit szeretnék. Egy előadás létrehozása kínkeserves folyamat, de említhetném a figurák megalkotását is, hiszen ha jól csinálja az ember, akkor minden karakter más, és ezeket nem könnyű létrehozni.
Amikor már vége egy „kínkeserves” próbafolyamatnak, és „be van fejezve a nagy mű”, akkor milyen érzés a pódiumon állni?
Talán a szerelemhez tudnám hasonlítani, nem gondolom, hogy más érzéssel működne. Az anyagi hátteret meg kellett teremteni, hiszen hamar kiderült számomra, hogy ez nem az a szakma, amiből könnyen megél az ember. Mindig hangsúlyozom a kezdőknek, hogy igenis kell a színészet mellé egy másik szakma, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a rendezőknek, az igazgatóknak, vagy éppen a menedzsereknek. Be kell látni, hogy ez egy kiszolgáltatott foglalkozás, de én úgy tudok leülni tárgyalni, hogy ha akarok, felállok és elmegyek. Az embernek adasson meg az a szabadság, hogy a maga ura lehet, méghozzá kompromisszumok nélkül. Ha pedig mégis kompromisszumot kell kötni, azt is lehet úgy, hogy ne sérüljön az ember lelke.
Semmilyen más foglalkozás nem jött szóba nálad?
Nem. Illetve próbálkoztam, de mindenbe belebuktam. Vállalkozásokba kezdem: nem sikerült. Ezért nem tudok belevágni a saját filmem elkészítésébe sem, hiszen sok pénzről lenne szó, amivel jól kell bánni. Állami pénzt pedig nem fogadnék el.
Miért nem?
Nem kell az a nagy hercehurca, amivel hozzá lehet jutni, ráadásul sok kötöttséggel jár. Akár a forgatókönyvbe, de még a szereposztásba is beleszólhatnak.
Egyébként volt benned olyan vágy, hogy beszéljenek és olvassanak rólad az emberek? Akartál híres lenni?
A pályám elején biztos eljátszadoztam a gondolattal, hogy „milyen jó lenne híresnek lenni”. Emlékszem, hogy amikor bemutatták az Egri csillagokat, olyan ismert akartam lenni, mint Kovács István (Bornemissza szerepében – a szerk.). Aztán, ahogy megismertek engem az emberek, úgy eljött az idő, amikor zavaróvá vált, hogy leszólítanak… Aztán végül megszoktam. Ha valaki odajön a villamoson vagy az utcán, de akár a tengerparton, én nem tudom nyeglén azt mondani, hogy: hé, menj innen, ma szombat van. Ha másnak ettől jobb lesz a napja – hiába vagyok éppen rosszkedvű –, nem küldöm el.
Ahogy készültem a beszélgetésre, feltűnt, hogy gyakran fedezel fel magadnak új dolgokat, amiket aztán igyekszel a lehető legjobban megismerni. Ilyen volt például a Biblia. Van valami új dolog az életedben, vagy akár egy elv, egy gondolat, amely mentén mostanában haladsz?
Talán az, hogy még jobban akarom végezni a dolgomat. Úgy érzem, eddig is igyekeztem a lehető legjobbat nyújtani, de mostanában valahogy felerősödött bennem ez az érzés. A Bibliával még mindig nem végeztem, azóta is igyekszem minél jobban elsajátítani. Talán ez az a mű, amelyben tényleg minden benne van – egyszerűen kimeríthetetlen –, csak meg kell érteni a sorait. Azt már tudom, hogy ha végzek vele, akkor az lesz a következő lépésem ez ügyben, hogy ismét nekiállok.
Van valami oka annak, hogy éppen most erősödött fel benned a tökéletességre való igyekvés?
Ennek csak annyi a története, hogy Salamon király azt mondta az Ószövetségben: frissíts fel másokat, ezáltal te is felfrissülsz. Remek gondolat. A közönségnek adom az energiámat és utána abból merítkezem.
Kritikus vagy magaddal?
Nos, hazudhatnék bármit, de az az igazság, hogy amit csinálok, azt nagyon felkészülten teszem, igyekszem a rosszat sehol sem otthagyni. Akár szinkronfelvételről, akár forgatásról van szó, amíg nem érzem azt, hogy tökéletes, addig nem megyek tovább. Eddig sem sürgettem a munkát, de most inkább szólok, hogy álljunk le, és ha kell, ismételjük meg újra és újra, hiszen mindenki jobban jár.
Ezek szerint saját magadnak vagy a kontroll?
Teljes mértékben. Lehetséges, hogy ez nem jó tulajdonság, de ahogy visszanéztem és hallgattam magamat, rá kellett jönnöm, hogy két dolog lehetséges: valami vagy hiteles, vagy nem. Törekszem arra, hogy ne lehessen fogást találni rajtam.
Honnan merítesz erőt magadnak?
Viszonylag kevés igényem van az alvásra, akár három-négy óra is elég ahhoz, hogy a napokat végig tudjam dolgozni. De csak egy darabig csinálom így, tehát most, hogy hajtás van, figyelek az étkezésre is, emellett semmi alkohol, és ez most egészen így megy decemberig. Akkor viszont kiveszek három hét szabadságot, pihenek, utazgatok.
Van olyan általad megfogalmazott „filozófia”, amelyet szem előtt tartva nap mint nap hordozgatsz magaddal?
Úgy érzem, hogy amit tudok, azt Istentől kapom, és ezzel a kapott tudással, energiával az a dolgom, hogy jobbá tegyem az emberek napjait. Szeretnék szeretetet közvetíteni, nem csak egy adott előadással, de akár egy kedves szóval.
Hiányzik most valami az életedből?
Most semmi. Hozzá kell tennem, hogy nekem valahogy mindig mástól kerek az életem, mindig más köré épül, de kerek marad. Jelenleg a munkával egész, illetve a középső fiaim most fognak érettségizni. Igyekszem példát mutatni, nem engedhetem el magam, nem tivornyázhatok. Azt vettem észre, hogy sok apa csak mondja, amit valójában cselekedni kellene. Az igét pedig nem elég mondogatni…
