A Bagossy Brothers Company az elmúlt pár évben joggal nyerte el a közönség figyelmét. Az erdélyi magyar alternatív- és indie rockot játszó zenekar dalai napról-napra egyre többet csendülnek fel rádiókban, fesztiválokon, nagykoncerteken. Bagossy Lászlóval, az együttes basszusgitárosával beszélgettem.
Hogyan alakult a zenekar és állt össze ez a formáció?
Végül is mi már mind ismertük egymást és különböző együttesekben játszottunk is együtt, viszont az, hogy konkrétan így öten zenéljünk, az öt éve történt meg először (és azóta is mi vagyunk a zenekar alapja). Már az első pillanattól kezdve nagyon jól működött a kémia a bandatagok között, úgyhogy bele is adtunk apait-anyait, hogy ne hagyjuk ezt veszni.
Sokan úgy tartják, hogy a karriert nem szabad a családdal összekötni. A testvéreddel gyakran kerültök konfliktushelyzetbe amiatt, hogy együtt zenéltek, szakmai ellentmondások miatt?
Persze hogy kerülünk, viszont ez akkor is így lenne, hogyha nem lennénk testvérek. Mindenkinek megvan az elképzelése és a véleménye arról, hogy mit hogyan kéne csinálni, és ezeket rendre meg is beszéljük. Sokszor vannak véleményütközések, a lényeg inkább az, hogy belássuk: nem mindig a mi gondolatunk a legjobb. A testvéremmel igazából könnyű együtt alkotni, hisz nagyon hamar egymásra hangolódunk és megértjük, hogy ki mit is akar. A probléma akkor van, amikor nem ugyanazt akarjuk, de még szál sosem maradt elvarratlan.
Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy hivatásszerűen a zenéléssel akarsz foglalkozni? A család mennyire fektetett hangsúlyt a zenei neveltetésre?
A család nem igazán fektetett hangsúlyt rá. Azt tudtuk, hogy a mi családunk nagy része vagy a tornában, vagy a zenében tehetséges, de sosem erőltették ránk egyiket sem. Mivel eléggé szétszéledt a távolabbi családunk, ezért nem láttuk senkitől a példát. A történeteket persze hallottuk, hogy „jajj Kató néni milyen szépen zongorált” meg hogy „Laci bácsi milyen jókat gitározott a tábortűznél”, de maga a döntés, hogy mi zenélni akarunk, teljesen saját döntés volt, és az is, hogy ezen az úton akarunk maradni.
Hogyan születnek a dalaitok, milyen tényezők befolyásolják a legjobban ezek keletkezését, hangulatát?
Mivel a szövegeket és a szöveg dallamát Norbi írja, az ő aktuális lelkiállapota köszön vissza sokszor a dalokban, viszont a zenei alap nagyrészt az én feladatom. Ott inkább az a fontos, hogy valóban azt a hangulatot tükrözze a zene, mint amiről a szöveg szól.
Melyik dal áll a legközelebb hozzád? Miért?
Legtöbbször a legújabb, ami még ki sincs adva, vagy csak demóként van kész, mivel az mindig a legnagyobb kihívás. Az a legaktuálisabb és ott még mindig lehet alakítani egy kicsit erre meg arra. De ha a megjelentek közül kell választani, akkor talán a Magázós.
Hogyan zajlanak a próbák?
Maga a próbaterem egy olyan épület, ami régebben istálló volt, ahol marhákat tartottak, majd ez átalakult egy orgonasíp készítő műhellyé, ahol Szilárd is dolgozott kb. tíz évig, én meg másfél évig. Ezek után vettük át mi, és végül is a régi hídban próbálunk, ahol a szénát tartották anno. Nagyon közel áll a szívünkhöz, hisz itt kezdtük el a pályafutásunkat. Nagyon jól is szól a faburkolat miatt, úgyhogy nem is szeretnénk elhagyni, csak inkább korszerűsíteni. Eleinte rengeteget próbáltunk, mindig a legtöbbet akartuk nyújtani, ami csak tőlünk telt. Aztán ahogy egyre többet koncerteztünk, rájöttünk, hogy egy koncert felér akár tíz próbával is. Csak a koncertek alatt lehet megtanulni a színpadi rutint, meg persze így időnk se maradt próbálni, csak a téli időszakban. Olyankor dolgozzuk ki az új dalokat, az új repertoárunkat, meg a rendhagyóbb koncerteket.
Melyek voltak a legmeghatározóbb koncertélményeitek?
Több mérföldkövet is számon tartunk a srácokkal! Ilyen volt az első koncertünk Tusványoson, az első SZIGET-es koncertünk, az első telt házas budapesti koncertünk, vagy az első olyan alkalom, amikor több mint 5000 ember előtt léptünk fel a Vásárhelyi Diáknapokon.
Milyen a kapcsolatod a rajongóiddal, mennyire tekinted hivatásodnak a példamutatást?
Próbálunk tudatosak lenni minden téren, hisz egyre több figyelmet kap a zenekarunk. Például organikus anyagokból készíttetjük a mörcseink (a szerk.: merchandise – áru) nagy részét, és próbáljuk helyi termelőkkel legyártatni, amit lehet. Koncerten meg az a tapasztalatom, hogy mindig működik a kémia a közönségünkkel és figyelnek ránk, ahogy mi is rájuk.
Milyen személy életútja, munkássága hatott rád a legerőteljesebben?
Személy szerint a mai zenei palettáról Chris Martin számomra egy nagyon hiteles ember, és fel is nézek nem csak rá, hanem az egész Coldplay-re. A mai világban nagyon fontos, hogy egy zenész/zenekar hiteles maradjon és ne spekuláljon.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?
Idén májusba leszünk öt évesek, és ezt meg is ünnepeljük két kiemelt koncerttel a nyáron. Július 26-án Budapesten a Budapest Parkban és 28-án az erdélyi közönség előtt Tusványoson. Ezen kívül már most is dolgozunk az új dalok megírásán, és minél előbb szeretnénk egy harmadik lemezt.
Szerinted mitől válhat egy zenész példaképpé? Mit tanácsolsz a pályakezdőknek?
Számomra a hitelesség a legfontosabb, de nem csak a zenei pályán, hanem az életben is. Így lehet az ember példaértékű, bármit is csinál.
