„Olyanfajta információforrás, amire még nem áll készen az emberiség” – Interjú FanMadeMaker-rel a YouTube világáról

Ilyés Alex 2019. jún. 13. 0 4

Manapság már mindenki youtuber. A YouTube megalkotása óta eltelt 14 év során a platform megkerülhetetlen fontosságra tett szert, és mára már hétköznapi szókincsünk része lett. De mégis, milyen is egy youtuber? Mit képvisel ez a platform a 21. századi médiában? És hogyan használjuk ezt hazánkban? FanMadeMaker-rel, egy hazai youtuberrel próbáltam megfejteni, mi állhat a jelenség hátterében.

A YouTube-ot 2005-ben alapította három PayPal alkalmazott, majd 2006 óta a Google egyik leányvállalataként üzemel. A platform célja az volt, hogy az emberek megoszthassák a saját maguk által felvett videóikat egy online felületen. Egy anekdota szerint az egyik fő inspiráció Janet Jackson 2004-es Super Bowlon történő villantása volt, amiről minden ember beszélt Amerikában, de szinte lehetetlen volt visszakeresni az online térben. A legelső YouTube videó az egyik alapító, Jawed Karim 18 másodperces felvétele volt a San Diego-i állatkertből.

A YouTube korai szakaszában ehhez hasonló házi videók („home video”) uralták a platformot, azonban már ekkor látszott egy másik vonala is a felhasználásnak, hiszen a legelső 1 millió megtekintést elérő feltöltés a Nike Ronaldinho-s reklámja volt, 2005 novemberében. A YouTube azóta rengeteg változáson ment keresztül, és nemcsak az egyszeri felhasználók, de zenei és egyéb vállalatok is megtapadtak rajta, főként a reklámok általi bevételeknek köszönhetően. A magánszemélyek szereplését pedig tovább árnyalta a közösségi média („social media”) megjelenése és térhódítása, aminek következtében az egyszeri tartalmak helyett a youtuberek, majd később az influenszerek kerültek előtérbe.

Mint a világon bárhol, Magyarországon is nagyon elterjedtté vált, és sorra jelentek meg zenészek, youtuberek, illetve később egyéb médiaszemélyek a platformon. A 444.hu még egy tehetségkutatót is szervezett KiMitTube néven, amit az egész videós társadalom, ha nem is teljes egyetértéssel, követett. Jelenleg a legtöbb feliratkozót Dancsó Péter csatornája, a Videómánia számlálja, az év legnézettebb magyar videója pedig egy zenés paródia Pamkutyától. Azonban a YouTube közösség nagyon színes és kívülről talán nehezen átlátható, ezért hívtam segítségül FanMadeMaker-t, hogy egy kicsit jobban megfejthessük a tendenciákat.

FanMadeMaker, avagy Nagy Márton, körülbelül 7 éve kezdte a videókészítést, és számtalan műfajban kipróbálta már magát. Korai videóiban előfordult gameplay (videójátékozás), vlogolás (a videóblogolásból szóösszerántással képzett kifejezés), illetve interjúktól tutorial videókig (tanító videók) bármi. 2017 szeptemberében azonban profilt váltott, és útnak indította a Szürreality Show című szatirikus elemző sorozatát, amiben a magyar YouTube teljes világát igyekezett görbe tükör elé állítani. Jellemző rá a nagyon pikírt és ironikus véleményalkotás, ami az alábbi interjúban is megfigyelhető. Kérésére is leírom, hogy ez csak egyetlen szempont és vélemény, ami nem reprezentatív, hiszen a téma jóval összetettebb annál, hogy egy ember átláthassa, de ettől függetlenül persze lehet releváns megállapításokat tenni vele kapcsolatban.

Mik az új média (mint például a streaming, felhasználói tartalomgyártás) és az old-school média (akár a hagyományos televíziózás) alapvető különbségei szerinted?

Egyszerűen lebonthatjuk, ugyanis az „old-school” médiánál, ami lehet elektronikus alapú hírközléstől a nyomtatott alapúig bármi, egy központi szervezet áll mögötte, és aki hallgatja, olvassa, nézi, az egy passzív befogadó fél. Ha bele is tud szólni, maximum egy SMS-sávon alul, például a reggeli műsorokban. Na most, az új média esetében nincs olyan, hogy passzív befogadó, ugyanis mindenki, aki nyilvánosan kommentel, a folyamat részévé válik. Vita alakulhat ki, mint egy nyilvános fórumon, tehát az egyik alapköve, hogy bárkiből válhat „újságíró”, bárki átadhatja az üzenetét, bárki levideózhat bármit és feltöltheti. Így szűnhet meg az az egyoldalú közeg, amit eddig a mainstream média nyújtani tudott. Ez egy nagyon nagy különbség, hisz nincs már olyan, hogy passzív befogadó, mert te is aktívvá válsz, azáltal, hogy kommunikálsz.

És szerinted ez hogyan szervezi át a szórakozást, a tájékoztatást?

Azáltal, hogy nem ez a központi szerv irányít, hanem a közlés „peer-to-peer” alapú – tehát bárki bárhonnan összeköttetésbe kerülhet bárkivel -, a szórakoztatás is átalakul olyan formában, hogy nem professzionális, hanem amatőr videókat nézünk. Ezeket karolják fel aztán menedzsmentek, viszont sokkal közelebbinek érezheti ezt magához az ember. Erre is mennek rá az influenszerek, hogy sokkal közelebbinek érezzük őket – ő hozzád beszél, konkrétan téged szólít meg, ugyanolyan átlagos életet él, levideózza, feltölti – sokkal jobban lehet vele azonosulni, mint a TV-vel. Nem véletlen, hogy egyre többen kezdenek el youtube-ozni, egyre több felhasználó van. Folyamatosan pártolnak át az emberek a tévétől – az a fajta szabadság, hogy te döntöd el, mikor mit nézz, még akkor is, ha öt hirdetés bejön videó közben, sokkal szimpatikusabb az embereknek, mint az a formátum, ami eddig volt.

Te minek tekinted a videókészítést? Hobbinak, művészetnek, vagy munkának?

A csatornámat egy felületnek tekintem. A videókészítést, hogy minek tekintem, az sokszor a hangulatomtól függ. Munkának biztos nem, mert nem tudok megélni belőle. Hobbinál meg már több, valahogy az életem részét képezi. Így a videókészítést semmiképp nem tartanám olyan nagyra, mint bármilyen filmkészítési folyamatot. Nem szabad becsapni a nézőket sem, és önmagadat sem azzal, hogy te valami óriásit alkotsz. A videókészítés YouTube-ra az videókészítés YouTube-ra, az nem egy film elkészítése, attól nem lesz senki művész.

Ugyanakkor el tudsz képzelni olyat, hogy egy művész a YouTube-on publikálja művészetét?

Persze, rengeteg külföldi példa van erre, csak azt mondom, hogy általában máshogy kell kezelni. Nem egy youtuber van, aki kitört ebből, és humorista lett, vagy filmrendező. De a youtube-ozás maga egy fejlődési folyamatnak a része – van, aki ezen a szinten marad. Mondjuk, ha a felület a filmednek, amit készítesz, a YouTube, az nem egyenlő youtube-videózással. Ha felismered, hogy a filmedet jobb nem moziba, hanem egyből YouTube-ra rakni, az a te döntésed. De a videózás az annyi, amennyit látunk, hogy vlogolnak az emberek, meg top 10 videókat gyártanak, és ez az, ami mainstream, ami a „felkapottak” között van.

Tudsz példát arra, aki a YouTube-ról indult és onnan tört ki?

Van egy Bo Burnham nevű amerikai humorista, ő a 2010-es évek elejétől töltött fel társadalomkritikus zenéket és ő tudatosan építette azt, hogy neki ez csak egy ugródeszka. Aztán elkezdett élőben fellépni – Amerikában nyilván könnyebb magának támogatást találni -, mert tehetséges nagyon. És most már filmet rendezett, a Nyolcadik Osztály címen. Szirmai Gergely például itthon közelebb áll ehhez, nem a filmkészítés szempontjából, hanem hogy komolyabban lehessen venni, mint egy átlagos youtubert, hogy ne influencerként kategorizáljuk be, akár Dancsó Pétert.

Milyennek véled a YouTube nemzetközi helyzetét, és ennek fényében a magyarét?

A magyar YouTube úgy működik, mint egy négyéves gyerek, aki állandóan az apját másolja le és átveszi a stílusát. A magyar youtuberek permanensen külföldi ötleteket „lopnak el”, ha éppen úgy van, akkor éves késésekkel, az sem fontos, hogy éppen aktuális-e a trend – látnak valamit külföldön, megvalósítják magyarul. Külföldön pedig úgy látom, hogy folyamatosan szűkítik a tartalomgyártók lehetőségeit, tudatosan. Például a PewDiePie típust nem kedvelik se céges, se politikai oldalról. Az, hogy egy svéd srác 21 évesen a legnépszerűbb youtuber-ré váljon, az nekik nem tetszik, az olyan tendenciát mutat, amit inkább elkerülnének. Ebből kiderül, hogy nincs arra szükség, hogy megoszd a tartalmad harmadik féllel, akik majd kezelik a videóidat. Sőt, ha tehetséges vagy, akkor úgy, mint PewDiePie, te hozod létre a céget, amivel majd partnerségbe lépsz saját magad – ezt meg lehet csinálni. Én úgy gondolom, tudatosan szűkítik ennek lehetőségét, itthon meg csak alkalmazkodnak ehhez.

Ha már PewDiePie-t megemlítetted, mostanában volt egy nagy párharc a YouTube két legnépszerűbb csatornája között. A már említett PewDiePie és egy indai zenegyártó cég, a T-Series, küzdöttek az első helyért, míg végül pár hónapja T-Series végleg átvette PewDiePie 5 éve tartó vezetését. Mit gondolsz, melyikőjük fejezi ki jobban a mai YouTube-ot, illetve a jövőbeli perspektíváit?

Szerintem szomorú módon a T-Series jobban kifejezi. Úgy tudom elképzelni ezt a „harcot” – nyilván nem ilyen eget rengető a dolog – mint a 300-at. Szinte lehetetlen helyzetben harcolt, mégis nagyon sokan támogatták, már ha lehet ezt harcnak nevezni. De az a lényeg, hogy ennek szimbolikus jelentése van, mégpedig az, hogy a jövőben milliárdos befektetők és cégek fogják uralni a platformot, vagy individuális egyéniségek, akik tehetségesek és kifejezik önmagukat. Nem véletlen, hogy a T-Series folyamatosan zúdítja a pereket a PewDiePie-ra, például, hogy PewDiePie rágalmazta őket a zenéjében. Nyilván nem ez történt, egy viccet ne vegyünk már komolyan. Egyébként a stílusra hivatkozva permanens törölnek videósokat és tartalmakat.

És ez miért jó a YouTube-nak? Hiszen már FreddyD, a RosszPCJátékok kultikus atyja és a YouTube korai alakja is elmondta annak idején, hogy ha mindez így megy tovább, a YouTube-ból You nélkül csak Tube marad.

Ez az idézet kezd egyre aktuálisabb lenni. De hogy miért jó? Kezdjük ott, hogy a YouTube el lett adva a Google-nek, és akkor tűnhetett el a „You”. A régi készítők azóta is sorra szólalnak fel az ellen, amit a Google csinál, például amikor összekapcsolták a Youtube-ot a Google+-szal és kötelező volt az utóbbin felhasználót csinálni. Ez nem feltétlenül jó a YouTube-nak, de a hirdetők felé biztosabb kommunikálni, hogy kontrollálni tudják az alkotókat, akik így nem pártolnak el tőlük. Ha valamiért, akkor ezért megéri.

Ennek a tendenciának a végén akkor a YouTube átlép az általad is leírt központosított, régi média világába?

Én ezt látom. Nem az történik, ami elkezdődött, hogy egyre szabadabb az internet, hanem úgy terjeszkedik, hogy egyre szűkülnek a lehetőségek, amik egykor adottak voltak. Ez relatíve lassan történik, mert itt évekről beszélünk, ami viszont a 21. században évszázadoknak tűnik az embereknek. Elég csak meghallgatni, egyesek már 2016-ról is úgy beszélnek, mint egy letűnt korszakról. Szép lassan így alakul át a szemük előtt minden.

Az egyik videódban az Újévi Videógála kapcsán készítettél egy szatirikus videót a tükröd előtt, és ott mondtad, hogy „Gratulálok! Sikerült lezülleszteni egy újabb médiagenerációt a bulvármocsokba.” Úgy festetted le, hogy a videósok ehhez asszisztálnak.

Az van, hogy nagyon fiatalon kezdtem a videózást. Hittem benne, hogy ez egy második esély a tévézés után, egy olyan információ-központú, szabad média, amit a felhasználók alakítanak, és hogy ez megingathatatlan. Abban hittem, hogy ezt a többi tartalomgyártó is ugyanígy érzi. Időközben kiderült, hogy nem ez volt a helyzet, ez nem volt soha egy második esély, ezt a legtöbben egy üzleti lehetőségként fogták fel. Én ezt így nem gondoltam át, azt hittem, hogy végre egy olyan platformot kaptunk, ahol szabadon dönthetsz arról, hogy mit nézel és mit töltesz fel. Látható a tendenciákból, hogy hatalmas cégek is beférkőznek az online szférába, a Netflix után az Amazon, most már a Disney is csinál egy új platfromot, HBO GO is lecsapott és Magyarországon az első. A YouTube pedig ebbe az irányba halad, főleg az Article 13 nyomán.

Az Article 13 egy megfoghatatlan jelenség, szinte minden videós másképp magyarázza, talán eddig Magyarósi Csaba összefoglalója a legkorrektebb, de úgy tudom, te például szerveztél egy tüntetést is, ami sajnos elmaradt a tartalomgyártók passzivitása miatt. Miért releváns ez a cikkely?

Az igazság az, hogy részemről tudatos provokáció belemenni a magyar videósokba, nem gondolom, hogy ebből lesz bármi változás is, ezért inkább a nézőket szeretném felrázni meg a felhasználókat, és arra törekedni, hogy ha a jövőben még van lehetősége újabb tartalomgyártóknak kiteljesedni, akkor azok esetleg vegyenek át dolgokat ebből a mentalitásból, ha magukénak érzik. De aki ebben már benne van, azt nagyon nehéz kirángatni, a megélhetése, egzisztenciája függ ettől. A tüntetés is egy provokáció volt, azok után, hogy megnéztem a magyar youtube-osok videóit a témáról, ami egy alkoholmentes sör volt, semmi hatása nem volt, és nem is lesz soha. Szimpátia lájkokat gyűjtöttek a nézőktől ezekben a videókban, mert amit mondtak, pont annyira fogalmazták meg, hogy ne legyen semmi hatása – ez „álvélemény-kifejtés”. Ezért gondoltam, hogy lépjünk egy szintet a tüntetéssel, de érdekes módon egy videós sem reagált, akik erről videót csináltak.

Említetted, hogy még nagyon fiatalon, sok éve kezdtél el videózni, valamint a YouTube-bal foglalkozni. Tudnál mondani pár beazonosítható mérföldkövet a magyar YouTube történetéből?

Volt egy FreddyD-s korszak, ez egyértelmű. Ezzel egy időben egy Herby nevű videós jelent meg a vlogjaival, és akkor ő uralta ezt a „proli” YouTube-ot. Bár eleinte voltak próbálkozásai Herby-nek például animációval, de aztán ez kikopott. Ami meghatározó korszak volt és meghatározó nyomot hagyott, az mindenképpen a JustVidman videói, vagy a DumaRagu. Illetve szintén ennek a korszaknak a tagja Szirmai Gergely Hollywood Hírügynöksége, valamint Dancsó Péter, akinél szerintem jól megfigyelhető a rendszerhez romlásnak tipikus példája.

Különös módon a YouTube-on felütik a fejüket olyan videótípusok is, amik régebben is teljesen függetlenül népszerűek voltak. Gondolok itt például az átverős „prank” videókra, ami akár az új kor „Kész átverés”-e is lehetne.

De már vannak kamu prankek is, amikor eljátsszák a haverjaikkal, hogy átverték egymást és eljátsszák a reakciókat.

Vagy ott vannak még a gyakran „Felkapott”-ba kerülő paranormális videók, az is egy korábbi televíziós műfajt idéz, ahol szellemeket kutattak. Tudsz-e még hasonló példákat?

A Top 10 például tipikusan olyan, amit a TV-ben is láthattunk, például sportcsatornákon. Bakik a filmek végén is voltak már. Bear Grylls túlélő műsorai lettek még átvéve, de persze úgy, hogy az a nagy cselekvés, hogy valaki kint marad egy éjszakát az erdőben. A főzős videók teljes mértékben a TV-ből jönnek, bármilyen főzős csatornáról. De nyilván az is megtörténik, hogy a csatornák vagy a celebek költöznek át YouTube-ra, ahogy például az MTV már teljesen átköltözött.

Ahogyan én látom, vannak olyan alakok is a YouTube-on, akik valamennyire kívülállókként tevékenykednek, úgy használják folyamatosan a YouTube-ot, hogy közben nem váltak „YouTuber”-ré. Külföldön például Jordan Peterson-t lehetne említeni, aki az egyetemi előadásait tölti fel, itthon esetleg Puzsér Róbertet, aki szerepléseit, korábbi projektjeit archiválja rajta. Mit gondolsz, ezek a személyek milyen viszonyban állnak a YouTube-bal?

Igen, ők lényegében archívumként tekintenek a videócsatornáikra – amúgy szerintem ez egy viszonylag helyén való mentalitás. Én is, ahogy már említettem, felületként tekintek a csatornámra, bármilyen művészeti értéknek az érdekében eljátszok bármit. Egyszer volt például politikai tartalom a csatornámon, de aztán egy óra múlva hívott az akkori magyar partnercégem, hogy sürgősen szedjem le, vagy azonnal meg kell váljanak tőlem, ez is csak azt mutatja, mennyire szűrve van a tartalom. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú „outsiderek” [kívülállók] jobban bele kéne menjenek a YouTube-os szférával való foglalkozásba, hiszen már tagjai is ennek valamilyen szinten. Ők egyébként a saját felfogásukban fontosabb dolgokról mondják el a véleményüket, pedig ez a YouTube-os társadalom is nagyon sok mindenre rá tudna világítani. De tök jó, hogy van egy ilyen alternatíva, mint külföldön Dave Rubin vagy Ben Shapiro, akár a Sargon of Akkad csatorna. De ennek is van másik oldala, például a tévés celebek, akik úgy viselkednek, mintha ők tervezték volna az Eiffel-tornyot azáltal, hogy rájöttek, hogy napi vlogolni kell a YouTube-on, meg slime-ot készíteni. Nyilván az értelmiségi „outsiderek” nem fogják üzleti lehetőségként felfogni a YouTube-ot, hanem kulturális lehetőségként, ahol megoszthatják a véleményüket, ameddig egy celeb egyszerűen csak az üzleti lehetőséget látja benne. Berki Krisztián, Mónika, Nánási család, Istenes Bence, minden tévés celeb átment a YouTube-ra. És ez megint csak annak a tendenciának a jele, hogy nem arról van szó, hogy a YouTube fog szabadabbá válni, hanem ellenkezőleg, vissza fog térni a TV-s világhoz, csak online.

A magyar YouTube egy összetartó közösség? Létezik networking, kapcsolatok, stúdiómegosztás esetleg?

Vannak kisebb közösségek, akiknél ez létezik, például mi is live-oltunk a Hyp.R nevű sörözőben. De ezek általában kapcsolatoknak köszönhetőek, nem annak, hogy ez egy összetartó közösség. Fesztiválokon, rendezvényeken futnak össze ezek a videósok. Négy partnercég van Magyarországon, ezeknek a tagjai a videósok. Persze nem teljesen szeparáltan működik ez a négy partnercég, sok átfedés van, meg ezek a cégek kollaborálnak egymással. Szponzorációk tekintetében viszont, ha látjuk, hogy pl. a Coca-Cola szponzorál öt különböző videóst egyszerre, akkor azt tudhatjuk, hogy egy partnercég műve, mert a partnercégek csomagban ajánlanak ki videósokat. Tehát ilyen szempontból létezhetnek kis közösségek, de egy nagy összetartó közösség nem létezik. Üzletemberek vannak, akik megpróbálják összegyűjteni ezeket a videósokat fesztiválokra, és kezdeményezések, hogy egyes tartalomgyártók kommunikáljanak egymással.

Szerinted lenne rá igény, jó lenne egy ilyen?

Nem, mert ha ezt felülről irányítják, akkor vissza fognak élni vele. Kellenek emberek, akik megkérdőjelezik a közösséget, kellenek emberek, akik kívülállók, és olyanok is, akik nem szeretik ezt az egész működést, erre rá kell világítani. Ha lenne egy ilyen összetartó közösség, lehetséges, hogy már senki nem lenne őszinte a másikkal. Nekem is ki kellett jönnöm ebből, hogy kívülről, a Szürreality Show-n keresztül megfogalmazzam a kritikáját. Minden kapcsolatot el kellett felejtenem, mert különben az befolyásolt volna a véleményalkotásban. Főleg azért sem lenne jó egy közösség, mert már ötszáz plusz tartalomgyártóról beszélünk. Szerintem pont, hogy mindenkinek igyekeznie kéne elvonatkoztatni ettől a közösségtől és a saját munkáját csinálni. Tekintsünk platformként erre, és ne közösségként, és a nézőkre se tekintsünk úgy, mintha csak a mi nézőink lennének. A nézők néznek még legalább tíz másik videóst, olyan nincsen, hogy a „mi nézőink”, olyan van, hogy YouTube-felhasználó, aki néz videókat.

A Szürreality egyik részében kifejezted, hogy kétféle videós van, „akinek van drámája, és akinek nincs”, úgy értve, hogy van-e tétje annak, amit csinál. Kiállsz még emellett az állítás mellett?

Ez még mindig megvonható, csak úgy, hogy sokkal nagyobb az a halmaz, akinek nincs „drámája”. De azóta ennek a drámának már értelmezése is lehet, például sok videós abból csinál nézettséget, hogy drámázik, tehát direkt generál műbalhékat. Vagy az is egy értelmezés lehet és egyben egy érdekes kérdés, hogy mennyire van megfogalmazva a YouTube-on például a kiskorú nézőidnek, hogy mikor vagy szerepben. Ez most egy valódi személy vagy egy szerep, amit látnak? És van, hogy ezt direkt nem fogalmazzák meg videósok, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy őket ennyien nézik, vagy beszélnek róluk. Például Dezső Bence videócsatornája alapján meg nem tudná mondani egy gyerek, hogy az most szerep vagy a valódi énje. Ez szerintem nagy probléma.

Tudomásom szerint sok influencer úgy lett az, hogy a személyes fiókját egyre többen és többen elkezdték követni. Szerinted ők maguk képesek megfogalmazni, hogy mikor változtak át médiaszereplővé?

Az a helyzet, hogy ez pár éve lett volna így, ahogy mondod. Most már tudatosan építik fel az influenszereket, múltkor hallottam egy beszélgetést a buszon. Húsz éves kinézetű lány azt mesélte, hogy megkereste egy partnercég és elmondták neki, hogy majd ők felépítik online személyiségnek. Azt ecsetelte a barátnőjének, hogy 70.000 követőnél majd posztonként mennyit kereshet. Most már teljesen tudatosan építenek ilyen személyeket. Persze azt nem tudom, hogy a személyiségük ezt miképpen bírja. És az a baj, hogy nincs kimondva, hogy ez csak egy szerep. Különítsük el, hogy egy „tévézést” csinálsz, vagy azt akarod mutatni az embereknek, hogy őszinte vagy. Pont ezért választják őket a marketing cégek is, mert könnyebb úgy eladni egy terméket, ha az köthető egy valós személyhez. Ők pedig eljátsszák, hogy őszintén szeretnek egy adott terméket.

Akkor ennek az egyik iterációja a külföldön hatalmas népszerűségnek örvendő Paul testvérek, akik mindketten vlogokból élnek?

Az ott a piramis csúcsa. Az már úgy szerep, hogy már teljesen benne élnek. Nekik van pénzük, idejük és elég egojuk, hogy ezt megcsinálják. Félelmetes, hogy ezt napi szinten, szinte érzelmek nélkül meg tudják csinálni, hogy majdnem minden percüket végigvideózzák. Voltak is ilyen botrányok, például az egyikőjük levideózott egy holttestet, azokból a reakciókból látszott is, hogy nem bírják elkülöníteni már a szerepüket maguktól.

Érdekes, hogy a YouTube és az algoritmusai, amik még több nézettséget generálnak, felkapják ezeket a sztárokat.

Egy ideig. Aztán nagyon könnyen  el is engedik őket a hirdetők, ahogyan egy baklövésük van. Ezért kétélű a dolog, mint a jégen való táncolás, mert ameddig nagy nézettséget csinál, semleges és nincs benne rizikó, hogy vele hirdessenek, addig imádják, addig folyamatosan vele szponzorálhatnak, New Yorkban nyitnak neki boltot, eladhat dolgokat, saját brandet építhet ki, addig a rendszer része. Amint egy olyan lépése van, ami akár egy nézőnél is kiverheti a biztosítékot, öt másodperc múlva farolnak is ki mögüle.

Ha már Puzsér Róbert volt említve, egy videójában ő fejezte ki, Hamvas Béla nyomán, hogy a „vertikális népvándorlás korát éljük”, tehát hogy a nyilvános beszédnek már nem kell megbízható értéket feltételeznie, bármelyik kommentelő ugyanolyan súllyal esik a latba. Mit gondolsz erről a folyamatról?

Szerintem ez egy olyanfajta információforrás, amire még nem áll készen az emberiség, mert túl önző mindenki ahhoz, hogy ez úgy működjön, ahogyan azt kitalálták valakik, akik a kollektív érdekeket nézték, talán. Szerintem rossz korban találták ki ezt az egészet, ilyen formában. Ez egy hirtelen bumm volt.

Ebben az információs bumm-ban aztán könnyen teret kapnak téves információk is. Dezinformáció, fake news, mindez megtalálható a YouTube-on is?

Alapból ez a fake news is egy olyan fogalom, amit tudatosan terjesztettek el az emberek között, hogy mindenre rá lehessen mondani, hogy el lehessen hitelteleníteni akár valós forrásokat is. De vannak azért jelek, amikből kiszűrhetjük, hogy valaki csak alulinformáltságból vagy tudatosan mond hamis infókat. Mert az alulinformáltság nem bűn, az alulinformált embert egyszerűen informálni kell és válaszol, hogy „köszönöm az információt, javítom a következő videómban.” A mainstream média az online felületeken ugyanúgy elfogult, mint a tévében, úgy fogalmaznak, hogy az valamelyik oldalnak kedvezzen. Vagy akik benne vannak egy véleménybuborékban, annak táplálják ezt. A YouTube-on ez a tudatos megtévesztés az üzleti elvek mentén való alul-informálásból adódik, azáltal, hogy amit látnak, nem tudni, az valós-e, vagy nem. Szponzoráció-e, vagy őszinte vélemény. Teljes káosz van ebben, és ezek a partnercégek nem segítik ezt.

A WIRED-ön láttam egy videót, amiben egy srác a TripAdvisor-ön Anglia legnépszerűbb éttermévé tett egy nem létező éttermet. Ezt úgy csinálta, hogy ő korábban is cégek számára írt álvéleményeket, és ezt a tudását használva játszotta ki az algoritmust, hogy egyre felkapottabbá váljon. Ez alapján, ha csinálok bármit, amivel kijátszom az algoritmust, akkor kvázi felül is írtam a valóságot?

Az algoritmusra ki is akartam térni. Erre mennek YouTube-on is a tartalomgyártók, hogy az algoritmust betalálják, és az kiemelje őket. Amikor látunk ilyen clickbait [kattintás-vadász] címeket, meg nyilakat az indexképeken, meg tökéletesen eltalálva a tíz perc hosszúságot, az nem csak a reklámbevételek megduplázására van, hanem a tökéletes eltalálására az algoritmusnak, hogy berakja őket a „Felkapottak” listába. A bekerüléshez nem csak a nézettséget nézik, az alapján már nekem is többször kellett volna ott lennem, soha nem kerültem be. Volt egy idő, amikor külföldön nézték, hogy pornográf tartalmakat mennyire kap fel a YouTube, és volt rá példa, hogy nem szűrte ki. Meg volt egy másik hasonló eset a példádhoz, azt a Yes Theory nevű YouTube-csatorna csinálta, akik elterjesztettek az egész interneten egy képet Justin Bieberről, ahogy középen eszi a burritot, és durván elterjedt. A Redditen kezdték terjeszteni, és ez a fake news végigment az interneten, de közben nem Justin Bieber volt, hanem ezt a képet ők generálták egy Justin Bieber hasonmással. Senkinek nem esett le, hogy ez kamu. Aki rájön, hogy hogy működik, az úgy manipulálja az algoritmust, ahogy akarja.

Szerinted mi lehet a YouTube kihívója?

Meg fogják majd unni ezt a tendenciát azok a szabad felhasználók, akik emlékeznek arra, hogy hogyan indult, és akik rendelkeznek megfelelő tőkével. És nyilván van egy másik oldal, a PewDiePie oldal – nevezzük így – akik rendelkeznek megfelelő tőkével és ezt képviselik, ami nem is feltétlenül egy oldal, hanem inkább egy mentalitás. Ők majd össze fognak állni, létre fognak hozni egy saját szabadabb platformot, és oda szép lassan átpártolnak, itt meg marad a mainstream trash, a celebek és az a fajta hírközlés, ami politikai célok alapján manipulál.

És szerinted mi a YouTube jövője?

A YouTube jövője szerintem az, hogy egyre kevesebb lesz az értékes tartalom, ahogy az már megfigyelhető, minél több jellegtelen személyiséggel rendelkező online celeb lesz; és ugyanez az Instagram és Facebook jövője is. Szponzorált tartalom 0-24-ben, egyre több reklámmal, egyre nagyobb pénzek benne, és egyre kaotikusabb szerzői jogi rendszer, hogy ne lehessen olyan könnyen betámadni azt az oldalt.

Lezárásképpen, kérlek, ajánlj olyan Youtube csatornákat, amik szerinted megtekintésre érdemesek.

Sok csatornát nézek, mindegyiket másért, imádom az értelem nélküli szórakoztató videókat is. Van az a trash, ami őszintén az, meg amit egy profi csapat állít össze és nagyon vicces.

Például van egy magyar előadó, Egs, ő nagyon vicces szerintem, most jött ki egy új száma, Kicsi kocsi a címe.

A Gyógy Balzsam nevű YouTube csatorna, ez Monthy Python-os angol humort tol, nem feltétlenül értelmezhető.

Ideológiák Tárháza, ez egy olyan csatorna, ahol bemutatnak politikai nézeteket objektíven, elfogulatlanul.

The Raven Croaks, ez a magyar Youtube közösségről csinál véleménykifejtő videókat.

Külföldi pedig sok van, ha egyet kellene említenem, akkor Bo Burnham.

Kiemelt kép: youtube.com

Tags: Dancsó Péter, FanMadeMaker, internet, Jawed Karim, Magyarósi Csaba, Nagy Márton, netkultúra, Pamkutya, PewDiePie, Puzsér Róbert, Szirmai Gergely, Szürreality Show, T-Series, Youtube, youtuber Categories: PORTRÉ
Related Posts