Mit csinál egy magyar lány Kínában? – Interjú Vizer Rita színésznővel

A Peking TV-n és Kína legnagyobb online streaming platformján, az iQiyi-n vetített egyik legújabb sorozatban egy magyar lány alakítja a főszereplő jó barátját, Natasát. A sorozat első jelenete, ahol Natasa barátját cukkolja, nagy visszhangot váltott ki a közönségből. Az ő könnyed színészi játéka és az anyanyelvi szintet megközelítő kínai nyelvtudása nyűgözte le a kínai nézőket legjobban, akik nem szalasztották el az alkalmat, hogy ezt rajongó kommentekben kifejezzék, ahányszor feltűnik a képernyőn. Ismerjétek meg Vizer Ritát.

Rita az ELTE kínai szakán végzett és hét évvel ezelőtt utazott Kínába azzal a céllal, hogy kiemelkedő tolmáccsá váljon. Érkezése után néhány hónappal egy színész-ügynökség felfedezettje lett, ami elindította a filmes pályán. A kezdeti sikerei után jelentkezett a nagy hírnévnek örvendő pekingi Központi Színművészeti Akadémiára, ahol második diplomáját színművészetből szerezte. Azóta folyamatosan feltűnik sorozatokban és filmekben A-kategóriás kínai színészek mellett, és a TV-műsorok gyakori vendége lett. Vele beszélgettünk.

 

Miért kezdtél el kínaiul tanulni? Mennyiben eltérő a hétköznapi életben használt kínai nyelv az itthon tanultakhoz képest?

Az volt az álmom, hogy tolmács legyek, amihez eléggé adta magát a legendásan nehéz kínai nyelv. A tankönyv, amiből az ELTE-n tanultunk, fantasztikusan van összeállítva, ami a nyelvtant illeti, de a szókincse és a leckék témája nagyon távol áll a mai Kínától. Bizonyos kifejezéseket, ha használtam, ki is nevettek miatta, illetve a mai napig nem találkoztam szembe azzal a ,,banánízű almával”, amit az egyik szereplő a bevásárlás leckében vett és a szakon már szállóigévé vált.

Az első, Kínában töltött félévben kifejlesztettem egy bólogatási módszert, amivel elhitettem a beszélővel, hogy értem, amit mond, abból a célból, hogy folytassa a mondanivalóját, hátha valamit ki tudok szűrni a továbbiakból. Édesapámnak van egy nagyon jó kínai barátja Magyarországon, aki ha jön Pekingbe, mindig elvisz valamilyen érdekes helyre. A mai napig nem tudja, hogy az első évben a felét se értettem annak, amit mondott, és azért ,,nem értem rá” találkozni vele, mert meg voltam rémülve, hogy beszélgetni fogunk.

Miért döntöttél úgy, hogy Pekingben, a Központi Színművészeti Akadémián fogsz továbbtanulni? Egy veled készült korábbi interjúdban említetted, hogy nagy szerepet játszott a Pekingben megrendezésre kerülő Kínai Nyelvi Híd verseny döntője és az az követő megkeresések. Mesélnél ezekről?

Az volt az első platform, ahol megjelentem, de utólag visszagondolva nem túl sokat segített. Akkor még alig beszéltem kínaiul, és most is hősként tekintek vissza az akkori magamra, hogy azt a versenyt túléltem, sőt, még az első harminc közé is bejutottam. A szerencsének köszönhető, vagy mondhatjuk, hogy a gondviselésnek, hogy Pekingben összefutottam egy ügynökkel, aki elvitt forgatásokra. Onnan magától jött a többi. A Színművészeti pedig Kína legtekintélyesebb művészeti iskolája, az is egyértelmű választás volt. Sokan színészkedtek akkor kontárként itt Kínában, én nem akartam közéjük tartozni, ezért jelentkeztem a színművész alapszakra.

A Színművészetin nyugati színjátszást tanulsz, de ha minden igaz, belekóstoltatok a kínai színjátszásba és a pekingi operába is. Miben különböznek ezek egymástól?

A Színműn természetesen játszottam igazi kínai szerző által írt színdarabban, ami ráadásul a feudális Kína női sorsairól szól. Olyan karakterekkel, ami a színésznők álma. Ennek nehézsége nem csupán az élethelyzet megtapasztalása volt, hanem a kínai nyelv tömörítettsége és kifejezésmódja is. Amikor egyetlen szótagban kell kifejezni rezzenéstelen arccal az összetett érzelmek egész skáláját, akkor az egy picit összezavarja a külföldit. Amikor megpróbáltam azt, a mi ízlésünk szerint őszintén előadni, teljes döbbenet volt a reakció, mert a kínai viselkedés sokkal visszahúzódóbb.

Most pedig épp egy kínai nyelvű, de amerikai színdarabra készülök, ami egyenesen a Broadwayről érkezett ide.

De mindeközben sorozatokban is játszol. Mi volt a legutolsó alkotás, amiben szerepeltél?

Épp most jelent meg a 神探柯晨 (Detective Kechen), aminek a forgatását azért élveztem, mert a rendező maga is egy híres színész, aki szimplán saját művészi víziójának megvalósítására összehívta a kínai színészek krémjét, és az egész forgatás olyan volt, mint egy nagy elit baráti összejövetele. Izgalmas volt ezektől az emberektől tanulni. Ezt a sorozatot ajánlom a nézőknek, annak ellenére, hogy egy ötfilléres speciális effekttel kezdődik (ami szintén szállóige Kínában), a történet igényes, az operatőri munka, a díszlet és a kosztümök is mind meghaladják a kínai átlagot.

Ezelőtt egy másik sorozatban jelentem meg (风再起时, Entering a new era), ahol a WTO amerikai képviselőjét játszom. Vicces, hogy a szereplő végig kínaiul beszél. Ezt a forgatást nagyon élveztem, mert végre időben megkaptam a forgatókönyvet, így volt időm felkészülni. Egyik kedvenc szerepem volt ennek a diplomatának a megtestesítése. Egy komoly, szigorú szerep. Mindig mondják, hogy milyen bájos babaarcom van, és nem tudnak elképzelni komoly szerepben. Pedig pont azokat a szerepeket játszom sokkal könnyebben.

A 英雄戟之影子战士 (Shadow Warrior) sorozatban pedig egy orosz kémet kellett eljátszanod, de filmekben is hasonló szerepeket kaptál. Mennyire szűkíti be a lehetőségeidet, hogy „A külföldi” szerepét tudod többségében magadra vállalni?

Mindig hittem benne, hogy a külföldiségből előnyt is lehet kovácsolni. A hátrány nyilvánvaló, a kínai művekben a külföldi az mindig csak egy mellékszereplő, aminek egyértelmű oka az, hogy egy kínai forgatókönyvíró nem mer nyugati szerepet írni. Nincs hozzá mintaalanya. Ezért keresek én forgatókönyvírót, akivel közösen megírhatunk egy külföldi témájú filmet. Így kaphatok főszerepet. Onnantól pedig nincs, aki meg ne jegyezné a ,,külföldi színésznőt”.

Itt nyugaton azért megfigyelhető az, hogy az ázsiai népeket keverni szokták. Ennek a fordítottjával már találkoztál, akár pozitív, akár negatív értelemben Kínában?

Van, hogy random emberek rám köszönnek az utcán, hogy ,,Welcome to Beijing.” Így hét év után ez elég vicces. Egy kislány odajött hozzám, és megkérdezte, hogy amerikai vagyok-e. Teljesen összezavarodott, amikor mondtam, hogy én Európából származom. Magyarországgal meg se próbálkoztam. Kétségbeesetten próbálta megfejteni, hogyha nem vagyok amerikai, akkor hogy-hogy fehér a bőröm.  Ennek ellenére sok taxisofőr és főleg az idősebb korosztály rögtön anekdotákba kezd Magyarországról, amikor megismernek. Például egy híres kínai humorista születésekor az édesapja éppen Budapesten járt, és annyira tetszett neki a város, hogy ezért a fiukat Csen Pestnek, öccsét pedig Csen Budának nevezték el.

Orosznak és angolnak tippelnek legtöbbször. Azt ismerik. Viszont az igaz, hogy ez is mind egykutya. Aki külföldi, az biztos, hogy mind jól tud angolul, tehát sokszor rögtön angolul beszélnek hozzám, még akkor is, ha én folyékony kínaival kérdezem őket.

Van valamilyen sajátossága a kínai film- vagy sorozatgyártásnak, amely nagyban eltér a nyugati példától?

A legnagyobb különbség, hogyha megkezdődik a forgatás, akkor megállás nélkül pörgetik egészen addig, amíg a végére nem érnek. Nincs se vasárnap, se szombat. Illetve a sorozatok ötven epizódból állnak, ami általában 3-4 hónap forgatást jelent. A második hónap vége felé van a krízispont, amikor mindenki totál kimerül. Ekkor talán beiktatnak egy pihenőnapot.
A másik, hogy a sztárok iszonyatos nagy gázsit kapnak a többi színészhez képest, ezért mindent az ő idejükhöz igazítanak. Gyakran előfordul, hogy egy tíznapos szerepért szabadon kell hagyni három hónapot, mert sose lehet tudni, hogy mikor hívnak a forgatásra.

Több A-listás kínai színésszel is dolgoztál már együtt, mint Fan Bingbing vagy Huangxuan. Volt olyan, akivel különösen élvezted a közös munkát? Valamint van, akit nagyon nagyra tartasz?

Bármelyik ,,nagy” színésszel találkoztam, mind lenyűgözött a szerénységével és közvetlenségével. Akinek már 2 millió, vagy akár 10 millió (mint Huangxuan) rajongója van, annak nincs szüksége sztárallűrökre vagy modorosságra, hogy bizonygassa magát. Nagyon nagyra tartom Wu Gangot, aki évtizedeken keresztül főleg színházi színészként játszott. Most, ötvenen felül lett hirtelen népszerű. Nagyon megérdemelte. Ezek után, ha színházi alakítását szeretnénk látni, akkor 24 órával a jegyárusítás megkezdése előtt sorba kell állni a jegyirodáknál.
A másik Huangxuan, aki pedig elmesélte nekem, hogy miután hatalmas hírnévre tett szert, és tényleg mindene megvan, mégis sokszor álmatlan, meditálni kezdett, és ez az ami élteti. A sikert is tudni kell elviselni.

Hogyan képzeled el a jövődet? Látsz arra lehetőséget, hogy valamikor hazatérj és itthon építsd tovább a színészi karriered?

Mindenütt jó, de legjobb otthon. Mindenképp szeretnék a közeljövőben hazatérni. Most a színészet után a producer szakma felé kacsingatok. Furán hangzik, de színészként nagyon passzív az ember. Még a leghíresebb színészekben is felmerül az a félelem, hogy vajon mikor írnak legközelebb rá szerepet. Várni a lehetőségre, az nem az én stílusom. Persze, nem utasítom el, ha akad.

***

Rita bárkivel is dolgozik együtt, legyen az híres filmsztár, rendező, celeb vagy színházi színész, büszkén mesél hazánkról, és lelkesedéssel invitálja kínai kollégáit egy budapesti látogatásra. Szívügyének tartja, hogy megismertesse Magyarországot a kínai filmesekkel, hogy ezzel elősegítse a kínai-magyar koprodukciók készítését. Tesz is azért, hogy a céljait elérje, Rita most a pekingi filmakadémián ismerkedik a producer szakmával, ahol saját forgatókönyvét írja.

Kiemelt kép: Vizer Rita egy reklámfilmben

Képek forrása: Vizer Rita