„Látom a célom, azt, hogy hová tartok” – Két magyar diák szemével a külföldi felsőoktatás

Bagó Letícia 2018. Sze. 6. 0 -2

Köztudott, hogy egyre több magyar hagyja el az országot jobb munka, jobb életkörülmények reményében, de egyre több fiatal van, aki már tanulmányait is külföldön folytatja. Következő interjúnkban két magyar fiatallal beszélgettünk, akik már lassan egy éve nem itthon élik mindennapjaikat. A Belgiumban tanuló Sz. L. és a Franciaországban tanuló L. M. is húsz éves.

Mit és hol tanultok?

Sz. L.: Én a Haute -ecole de la Ville de Liege-ben (liege-i főiskola) hotel managementet tanulok, most fejezem be az első évem.

L.M.: Institut Paul Bocuse-ban (Paul Bocuse Intézet) tanulok szintén hotel managementet.

Mikor döntötted el, hogy külföldön folytatod a tanulmányaidat?

Sz. L.: Mindig is külföldön akartam tanulni.

L.M.: Akkor döntöttem a külföldi továbbtanulás mellett, mikor egy évet kint töltöttem Franciaországban.

A szüleid és nagyszüleid mit szóltak a döntésedhez?

Sz.L.: A szüleim és a nagyszüleim is 100%-osan támogatták a döntésem.

L.M.: Mindenki teljes mértékben támogatott, de nagyszüleim jobban féltettek.

Mi az, ami a legjobban hiányzik itthonról?

Sz. L.: Természetesen a családom és a kutyám, illetve néhány szokás. Itt például nem mondják, hogy egészségedre, ha valaki tüsszent, hanem az kér bocsánatot, aki tüsszentett.

L.M.: A családomon kívül a Túró Rudi és a pörkölt.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a mostani lakhelyeden?

Sz.L.: Igazából mindent szeretek. Látom a lehetőségeket, például az egyik osztálytársam három hónapja dolgozik, és most megy nyaralni Barbadosra a haverjaival abból a pénzből, amit ez idő alatt megkeresett.

L.M.: MINDENT! Látom a célom, azt, hogy hová tartok.


2017. szeptemberében számolt be arról a 24.hu, hogy a statisztikák szerint pár év alatt (2012/2013-as tanévről a 2016/2017-es tanévre) több mint a duplájára emelkedett azoknak a diákoknak a száma, akik külföldi tanulás miatt szüneteltetik hazai tanulói jogviszonyukat: 3350-ről 7578-ra nőtt ezen diákok száma.


Van-e valami, ami szerinted jobb a magyar felsőoktatásban?

Sz.L.: Otthon egy vizsgaidőszakon belül lehet többször is vizsgázni az adott tantárgyból. Itt, ha megbuksz januárban, utána a következő javítási lehetőség júniusban van, ha pedig az sem sikerül, akkor szeptemberben.

L.M.: Minden rosszindulat nélkül, semmiben.

Szerinted miben jobb az ottani felsőoktatási rendszer?

Sz.L.: Belgiumban sokkal gyakorlatiasabb az oktatás. Év közben is volt heti egy gyakorlati napom, amikor főztünk, felszolgáltunk. Ezen kívül minden évben van egy hónap plusz gyakorlat, a harmadik évben pedig fél év gyakorlatot kell majd külföldön eltöltenünk. Ezen felül nekem a nyelvek is sokat számítanak. Szeptemberben kezdtem el tanulni a német nyelvet és a hollandot, emellett van angol és francia órám is. Jövőre pedig bejön a spanyol, majd későbbiekben az olasz is a tanrendbe.

L.M.: Talán a legnagyobb különbség a hitelessége, olyan profik tanítanak, akik nem tanárok, hanem olyan szakmabeliek, akik tudják miről beszélnek, úgymond példaképek. Még számomra nagy különbség a szigor. Naponta kell borotválkoznunk, egyenruhát viselünk, fontos a megjelenés és az ápoltság. Teljesen alap dolgok, mégis keretet adnak az egésznek.

Forrás: glassdoor.fr

Van gyakorlatod, vagy dolgozol a tanulmányaid mellett? Milyennek látod ezeket a munkanapokat?

Sz.L.: Én májusban kezdtem el dolgozni, addig nem találtam megfelelő időbeosztású munkahelyet, de jobb is volt így, mert volt időm megszokni az új környezetet. Jó érzés itt dolgozni, mert úgy érzem, tényleg van keresetem, amivel számolhatok, nem pedig óránként 600 forintért végzem a rabszolgamunkát, mint otthon csináltam. Még a szüleim fizetik az albérletem, de ezen kívül el tudom tartani magam. A munka mellett van időm tanulni, a vizsgaidőszakban csak heti két napot dolgoztam. Ezek mellett az ösztöndíjak és egyéb segélyek is nagy segítséget nyújtanak, amiket külföldiként könnyű megszerezni.

L.M.: Természetesen nekem is van gyakorlatom, az első két évben négy-négy hónap, majd az utolsó kettőben hat-hat hónap. A gyakorlatok alatt valódi munkát végzek, amit a későbbiekben hasznosíthatok. Emellett szerencsés vagyok, mert a családom tud támogatni, szóval nem vagyok rászorulva a munkára, de igyekszem a saját lábamon megállni. Egy étteremben szoktam beugrósként felszolgálni, vagy mosogatni, ami a pénz mellett gyakorlatszerzésnek is nagyon jó.

Tervezel hazajönni?

Sz.L.: Nem tervezek hazamenni.

L.M.: Az elkövetkező tíz évben nem hiszem, hogy hazamennék. De nincs kizárva opcióként, hogy egyszer ismét otthon éljek, természetesen csak akkor, ha versenyképes ajánlatot kapok.

 

Kiemelt kép: www.studyinscotland.org

Tags: Belgium, egyetem, Franciaország, interjú, kivándorlás, külföld, Magyarország, portré, továbbtanulás Categories: PORTRÉ
Related Posts