Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató irodájában jártunk. Tágas, világos helyiség, a falakon erdő-festmények: itt készül a Művészetek Völgye, amit most szóban is körbejártunk egy maratoni beszélgetés erejéig a lehető legtöbb nézőpontból.
Mikor jártál először a Művészetek Völgyében?
A ’90-es években vittek el a szüleim először. Utána, ahogyan sokaknak, hosszú ideig nekem is kimaradt a Völgy az életemből, erre az időre estek a fesztivál legnagyobb bizonytalanságai is. 2011-ben jöttem el újra, akkor már dolgozóként: a szponzorációért voltam felelős, főleg év közben dolgoztam és két napot töltöttem lent. 2012-ben már egy helyszínért feleltem, 2013 nyarán pedig már több nagyobbért. 2013 őszétől kaptam meg ennek a helyszín-szekciónak a vezetését.
A helyszínek alatt az udvarokra gondolsz?
Igen. Amit más fesztiválon színpadfelelősnek hívnak, azt a beosztást mi udvargazdaként nevezzük. Minden szóhoz hozzátesszük, hogy völgy vagy udvar! (nevet)
Mondhatni, hogy végigjártad a „ranglétrát”, amíg fesztiváligazgató lettél.
Volt olyan, amikor öt-hat udvarért feleltem, mellette pedig foglalkoztam szponzorációval és elkezdtem az online kommunikáció kialakítását is, például új honlapot készítettünk a Völgynek. Indirekt módon 2013-ban már minden udvarral kapcsolatba kellett lépnem, mert fel kellett töltenem a programokat az internetre is.
Apránként megismerted a Völgyet. Ez tudatos ambíció volt, készültél rá, hogy majd te koordináld az egészet?
Nem. 2013-ban a saját udvaraim financiális helyzetén nem is láttam túl. Nem ismertem a Művészetek Völgyének teljes költségvetését és pénzügyi helyzetét. Azt hittem, hogy minden adott, rendben van. Nem terveztem, hogy végül ide kerülök, de 2013-ban úgy zártuk a fesztivált, hogy tetemes hiányunk volt. Nem volt munkaerő rá, hogy rendbe tegyük a dolgokat. Fel kellett mondanom egy nemzetközi szervezetnél az állásomat, hogy foglalkozni tudjak a helyzettel. Valakinek meg kellett tennie ezt a lépést és a projekt mellé állni. Ez teljes munkaidőt kívánt, hiszen egy csapatot kellett helyettesíteni, az első évben gyakorlatilag fizetés nélkül.
Vagy sikerül, vagy nem; ha igen, akkor úgyis megtérül alapon. A személyes elköteleződésben volt szerepe annak, hogy beleszerelmesedtél a Völgybe?
Abszolút. Az volt az a pont, amikor már annyira szerettem az egészet, hogy muszáj volt valamit tenni. Láttam, hogy van értelme csinálni, mellé állni.
Eklektikus, áttekinthetetlennek tűnő program-massza a Völgy. Nekem vezetőként az lenne a félelmem, hogy nem lennék képes az egészet átlátni, több száz rendezvényt kézben tartani. Ettől nem tartottál?
Az az igazság, hogy amikor egész évben ezzel foglalkozol, akkor gyakorlatilag álmodból felkeltve is tudsz mindent. Nagyon fontos lépés volt, hogy felépült egy jó csapat, ami egész évben ezen a rendezvényen dolgozik. Ma már van külön online kommunikációval foglalkozó munkatársunk: ez a beosztás azért fontos, hogy a digitális világban is hitelesek, naprakészek legyünk. De valóban hatalmas a merítés: 35 programhelyszín lesz idén, további negyven vásáros vagy kiállítási helyszín, és minden programhelyszínen van napi 4-5, de akár 6-7 koncert, előadás is. A tíz nap alatt egy-egy udvarban akár negyven programpont is lemehet, így nagyjából összesen 1300 programunk lesz.
Igen, ezért kérdeztem, hogy féltél-e a feladattól!
Van segítség. Van egy jó online mapparendszerünk és heti meetingeket tartunk, illetve nekem a völgytérkép is szentírás. Felhasználom azokat a tapasztalataimat is, amit a Művészetek Palotájában vagy a nemzetközi szervezetnél szereztem. Nagyon sok munkamódszert sikerült átemelnem, például az említett heti találkozókat.
Több, a Völggyel kapcsolatos kritikus hang szemléletváltásra panaszkodik a neveddel is fémjelzett “őrségváltás” kapcsán.
Én nem érzem úgy, hogy lenne szemléletváltás!
Egy idős úr azt mesélte nekem tavaly, hogy egy biztonsági őr felszólított egy utcazenészt, hogy álljon odébb. Erre az úr közölte az őrrel, hogy a Völgynek pontosan ez a lényege, a szabadság: “Az első Völgyben összeállt három srác zenélni, a másodikon már tízszer annyi és így tovább…”
Természetesen nem így jött létre annak idején sem a Völgy!
Amikor ilyen történeteket hallok, sokszor arra gondolok, hogy ez a bácsi harminc évvel ezelőtt nem bácsi volt, hanem fiatalember. Tele volt reményekkel, álmokkal, világmegváltó gondolatokkal jöttek az emberek iszogatni a Völgybe. Sokan a régi élményt keresik, a fiatalságukat. Nagyon sok dolgot azonosítanak a Völgy kapcsán a régóta oda járók ezzel az érzéssel. A régen jobb volt, most rosszabb elvet látják, pedig egyszerűen csak eltelt sok év. A Völgy most is tökéletes helye a világmegváltó gondolatoknak.
A Művészetek Völgye elsősorban színházi darabokkal kezdődött, de például hasonlóan működött a jegyrendszer, mint manapság, csak annak idején rengetegen belógtak. Akkor is a szélesebb értelemben vett értelmiségnek szólt. A pénzügyi hátteret akkor is állami és alapítványi támogatások jelentették. Minden szervezett keret között folyt, akár napjainkban. Az utcazenélés sem volt megengedett közlekedési és biztonsági szempontok miatt, hiszen egy-egy forgalmas helyen feltorlódnak az emberek. Ennek kapcsán van egy másik fordulópont, a 2009-es West Balkán tragédia. Egészen addig nagyon veszélyes játékot űzött az egész ország. Vízválasztó volt, hoztak rengeteg szabályt, amelyek a látogatókat védik. Ez a Völgy életében is meglátszott, kiesett rengeteg addig használatos helyszín, például a Szárító, ami egy betonhangár volt. Ez esőhelyszínként működött, de utána nem lehetett használni mert a bejárata szűkös, nem lehetne kimenekíteni a közönséget; előtte húsz évig pedig jól tudott működni ez a helyszín. Ha belegondolsz, ezek is olyan változások, amik nem a mi szemléletünkkel függenek össze, hanem a világ lett más. Mondok még egy példát, ami elő szokott kerülni. Istvánéknak köszönhetően a helyiek is bekapcsolódtak már annak idején is a szervezésbe. Akkor ez még úgy ment, hogy a helyi néni rétest készített, kirakott egy kisasztalt és eladta a réteseket. Mi történne ma a nénivel, ha ezt csinálná? NÉBIH-engedély nélkül, NAV-os számla nélkül? Szegény néni kapna egy komolyabb büntetést. Ez az a spontaneitás, amit sokszor rajtunk kérnek számon, pedig egyszerűen változnak az idők, a szabályok, amik a látogatók érdekeit is védik.
Rengeteg dolgot az eredeti Völgy-ötletgazdától, Márta Istvántól örököltünk, és amit tudunk, azt visszük tovább, nem volt szemléletbeli váltás, de van, hogy újítani, változtatni kell.
Ha már spontán dolgok, van tudomásotok róla, hogy a Völgy tele van ilyen megmozdulásokkal manapság is? Például a kapolcsi kisbolt melletti fa alatt minden évben egy társaság gyűlik össze, akik kalóz-, viking- vagy lovagtanfolyamot “indítanak” az arra járóknak.
Addig, amíg nem ügyeskednek vagy szednek érte pénzt, semmi baj; amíg nem arról szól, hogy a Völgy ellen vagy helyett beszélnek. Amúgy ezekről nem igazán van tudomásunk, de örülünk nekik, ha vannak! A Kapolcsra érkező utcazenészek egyébként kapnak egy utcazenész kártyát és a három kijelölt kocsmapontokon zenélhetnek.
Említetted azt is, hogy a szélesebb értelmiségnek szól a Művészetek Völgye. A napjainkban nagyon „divatosnak tűnő” kultúrharc mennyire szivárog be a Völgybe?
Szerintem nem jelenik meg. Mi nagyon befogadóak vagyunk. Példaként a sokszínűségre, van református udvar, vannak katolikus és evangélikus programok, van ökumenikus istentisztelet. Ugyanígy vagyunk minden mással: van a kaposvári egyetemistáktól színdarab, van az SZFE-től is. Szeretjük a kiegyensúlyozottságot! Amit nem szoktunk beengedni semmilyen kurzustól, azok a direkt politikai programok. Viszonylag politikamentesek tudunk maradni. Azért mondom, hogy viszonylag, mert amikor állami támogatást kapsz, akkor vannak protokolláris elvárások, de választási- vagy kampányprogramokat senki sem szokott kérni.
A szervezési feladatokra visszatérve, a végleges program hogyan áll össze? Az adott udvargazda felelőssége vagy központilag döntitek el, hogy ki lép fel?
Többféle konstrukció van. Amikor véget ér a fesztivál, rá két-három napra már helyben megköszönjük mindenkinek a munkáját: ez egy köszönőlevél, amelyben már gyakorlatilag a következő fesztiválig egy idővonalat kapnak az abban az évben résztvevők. A szeptember-október hónapot szánjuk arra, hogy akik velünk tartottak az udvarokban vagy kiállítóként, azokkal átbeszéljük az azévi szereplést, illetve eldöntjük azt is, hogy együtt vagy külön megyünk tovább. Ez az az időszak, ahol még az új ötleteket is tudjuk fogadni; sok társaság bejelentkezik. Természetesen például akár a Kalákát vagy Harcsa Veronikát mi kérjük fel, hogy dolgozzon velünk; az ebben a rendszerben működő udvarok esetén a teljes programszerkesztés is az ő kezükben van. Ez szép feladat, de hatalmas felelősség. Veronikához már egy éves várólista van a jazzisták körében. Vannak persze rossz pillanatok is, amikor ki kell mondani valakinek, hogy mégsem, nem működik a közös munka.
Megint más rendszer a Panoráma Színpad vagy a Színház Színpad esetén, amiket a kollégáimmal együtt szerkesztünk. A Panoráma Színpadot például Petneházy Flórával, a Színház Színpadot pedig a gazdasági vezetőnkkel, Ernhaft Attilával szerkesztjük közösen. De akár a Színház Színpad mellett van egy másik hasonló helyszín, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Globe-ja, ahol pedig az egyetem szerkeszti a programot. Pont itt idén újdonságként a kaposvári egyetemisták darabjai is felbukkannak.
Pont a Színház Színpadon láttam már nagyon jó és nagyon rossz előadást is, ahol akár a darab felénél a közönség pánikszerűen távozott. Amikor kaptok erről visszajelzést, az elvágja a további közös munka lehetőségét?
Igen, ezeket nyilván mérlegelni kell. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy akár egy zenekar vagy egy színházi társulat esetében sokváltozós dolog egy fellépés, nem mindig úgy sikerül, ahogyan kell. A Színház Színpadra Attilának már 2020-ra is vannak ötletei, de előfordul az is, hogy a tér vagy más adottság miatt nem jön össze az eredeti terv. Ekkor sokszor ajánlásokat is kapunk, hogy ki lenne alkalmasabb technikailag arra, hogy fellépjen.
Az előzetes program kapcsán látszik, hogy megszűnik a Nemzeti Szín-tér.
A Nemzeti Szín-tér programjában az előző évben több előadástípus is szerepelt. Sok kaposvári egyetemi darabot fogadott be a helyszín, ezek beköltöznek most az SZFE Globe-jába; az az intimebb tér jót is tesz ezeknek az előadásoknak. A komolyzene a Cirque du Tókertbe települ át: ez főleg az Óbudai Danubia Zenekar szimfonikus filmzenei párbajait jelenti. A Tókertbe egyes színházi előadások is beköltöztek, a nagyobb darabok, mint például Kern András Lövölde tere Hernádi Judittal. A Nemzeti Színház saját darabjait nehéz volt adaptálni, hiába volt nagy a színpadunk, technikailag nem igazi kőszínház. A Tókert kültéri színpadát viszont most fejlesztjük és reméljük, hogy a Nemzetinek is lesz olyan előadása 2020-ban, aminek mi is megtudunk technikailag felelni!
Mintha több program lenne idén Vigántpetenden…
Igen! 2013-ban a program gyakorlatilag redukálódott Kapolcsra. 2013-tól már néhány helyszín, például az Elevenkert, volt Taliándörögdön is. Ezután már tudatos volt, hogy minél több program legyen Dörögdön. Mára ott kihasználtuk az összes lehetséges helyszínt. Tavaly volt először olyan érzésünk, hogy megtalálta a tömeg a falut, “hömpölyögtek” az emberek. Öt év kellett, hogy kiépítsük Taliándörögd közönségbázisát, de a rezgésszám azért még mindig kisebb, mint Kapolcson.
Sokan pontosan ezt kedvelik, a hétvégi fesztiválnapokon átmenekülnek Dörögdre a tömeg elől.
Nem elegen menekülnek! (nevet) Dörögdre még nem lehet például kézműves-vásárt telepíteni, mert kevesebb a vásárló. De haladunk. Petenden is van változás. Pár éve azt a határozott jelzést kaptuk Vigántpetendtől, hogy a Tókertig merészkedjünk csak programmal, mert ők egy csendes falut képzelnek el. Ez egy elfogadható, őszinte hozzáállás volt. Lassan azonban változott a közösség, most új dolgokat próbálunk ki. Pár éve már erősödött a Tókert, most ez tovább nő, fesztivál lesz a fesztiválban. Idén nyílik egy Petendi Pajta tíznapos programmal, amelyből az első három napon kisképzősök tartanak foglalkozásokat, majd egy világzenei társaság veszi át a prímet. Lesz egy Fülig Jimmy Fényudvar is, ahol egy alterosabb, feltörekvő vonal lesz jelen. Másik érdekesség az új helyszínek mellett, hogy amíg a másik kettő faluban éjjel egykor le kell zárni a koncerteseményeket, addig Vigántpetenden nincsen ilyen korlátozás, három helyszínen is lesz különböző talpalávaló.
Hosszú távon el tudod képzelni, hogy további falvak is visszatérnek a Völgyhöz, például Öcs vagy Monostorapáti?
A szabályok mellett nagyon megváltoztak a látogatók is. Egy mai huszonévesnek az az első élménye, hogy egy nagyobb fesztivál egy körbekerített helyszínen van, minden színpadot elér perceken belül. Az, hogy neked át kelljen stoppolni egy másik településre, majdnem elképzelhetetlen. Gyakran hallok Kapolcson olyan beszélgetésfoszlányokat, hogy “Fú, át akartam menni Vigántpedendre, de inkább hagyom…” Fiatalabbak is, idősebbek is azt szeretik, ha letudnak huppani egy babzsákra, ahol közel van a sörcsap, közben pedig nézik az előadásokat.
Öt-tíz évet kell adni Vigántpetendnek, hogy egyáltalán legyen fix közönsége és vendéglátósai. Régebben Dörögdön is zenekarok véreztek el, mert szinte üresen álltak a programok. Szóval a következő bővítésről tíz év múlva kell beszélni! Ezt a három települést szeretnénk mindenki számára ideálissá varázsolni. Markánsan hirdetjük azt is, hogy Dörögdön és Petenden ingyen van a parkolás! Hagyd ott a kocsidat, szállj át a Csigabuszra! Van, hogy Kapolcstól Petendig dugóban állsz, majd ezreseket hagysz ott a parkolásra. Lehet stoppolni is, applikációval követheted a Csigabusz mozgását.
Én pont ezt szeretem a Völgyben. Át kell állítani az agyadat, mert nem tudsz mindent befogadni. Nagyon jól kell közlekedni, szervezni.
Egyfelől át kell hangolódni. Arra biztatom az embereket, hogy ne cövekeljenek le egyetlen udvarban. Tedd ki magadat minél több élménynek! Hiszek ebben az összművészeti modellben. Talán már mindenki kezd rájönni az elefántcsont-tornyokban, hogy bizonyos vonulatok leáldoztak. Lehet ott ücsörögni, hogy majd visszatalálnak az emberek a magasművészetekhez, de új módszerek kellenek ehhez. A Völgy, úgy gondolom, hogy jó terep ehhez. Aki ide jön, az látja ezt, látja a családi programokat is, hiszen ez egy családbarát fesztivál. Benne lesz a fejében, hogy ez az a hely, ahol úgy lehet kikapcsolódni, hogy viszem a gyerekemet is. Nem kell kompromisszumot kötni, még kísérőjegyeink is vannak a gyerekprogramokra.
Az egyik kérdésem pont ezzel kapcsolatos: gyerek- és kutyabarát a fesztivál, mellette pedig a környezetvédelemre is felhívjátok a figyelmet, ezeket a sajtó is kiemeli. Várhatóak-e azonban infrastrukturális fejlesztések? Akár telefontöltő és wifipontok? Árnyékos pihenők?
Velünk tart a Nagyon Balaton kisbusza, ahol van telefontöltési lehetőség, de az udvarokban is szoktak ebben segíteni. Wifipontokat nem építünk: arra mentünk rá pár éve, hogy Kapolcson legyen optikai kábel, illetve ez a kistelepülés volt először 4G-vel ellátva. Ezt igyekeztük erősíteni. A harmincöt helyszínen nagyon költséges lenne a wifi kiépítése erre a tíz napra. Én inkább a koncertekre költök!
Környezettudatosság tekintetében léptünk előre idén egy nagyot. Egyszer használatos poharak helyett idén újrapoharak lesznek, illetve lebomló nádcukorból és kukoricából készült tányérokat, evőeszközöket használunk. Reméljük, hogy a tavalyi 47 tonna hulladékunkat, ami fesztiválviszonylatban még kevésnek is számít, tovább tudjuk csökkenteni ezekkel a lépésekkel. Arra biztatjuk az embereket, hogy ezeket a völgyes poharakat vigyék haza. Pár év múlva ennek az lesz a jövője, hogy a fesztiválozók hozzák az eszközöket és haza is viszik, ez ugrásszerű lépés lenne. De a Csigabusz-rendszer is az autók helyett van.
Azt is kihangsúlyozzuk, hogy reméljük, akik velünk tartanak, jegyet is vásárolnak és nemcsak a vásár miatt jönnek, hanem a programokra is ellátogatnak. A jegybevételek szükségesek ahhoz, hogy fenntarthassuk a fesztivált. A nemjegyes közönség tulajdonképpen az a vásártéri tömeg, amire a nemjegyes közönség panaszkodik. Emberléptékűek szeretnénk maradni, igazi családbarát fesztivál, ahol az utcai nyüzsgést gyerekekkel, kutyákkal is ugyanúgy lehet élvezni. Sajnos nincs ingyen ebéd, ingyen fesztivál!
Kemény szavak.
Az emberekben épül le a hajlam, hogy fizessenek a kultúráért. A zenész is él valamiből! És az is, aki megszervezte, hangosította. Ezen mind dolgoznak emberek. Mi arra használjuk az állami támogatást, hogy a jegyárakat mindezek mellett lent tartsuk. A napijegyünk, ha valaki elszúrta és helyszínen vásárol, ötezer forint. Ez napi 130 programot jelent, amit ki lehet használni. Ötezer forint pesti viszonylatban egy színházi jegy ára. A jegystruktúránk is ahhoz alkalmazkodik, hogy mindenki vehessen jegyet, ezért jött létre az ötnapos rugalmas bérlet is, ami lehetővé teszi, hogy az adott ember, az őt érdeklő programokat nézze meg.
Az utolsó kérdés következik. Ha egy múltbeli és egy idei programot kell mondanod, amit a legjobb volt átélni, illetve, amit most a legjobban vársz, akkor melyek lennének ezek? Csak egyet-egyet mondhatsz!
Amikor két éve először volt cirkuszi sátrunk és a nyitás előtt két nappal megérkezett, és én megláttam végre nem a térképre rajzolt formában, azt bevallom, megkönnyeztem. A rajz ott volt a valóságban! Emberileg és kultúrafogyasztóként is rengeteg jó élmény ér minket, ezért csináljuk. Amit idén nagyon várok, az a Kern András-darab, illetve a komolyzenei programok. Az Óbudai Danubia Zenekar TV vs. Mozi filmzene párbaja nagyon jó lesz, de izgulok a külföldi fellépők miatt is. Nem tudom belefoglalni egyetlen egybe, annyi újításunk lesz! Átmennek-e Petendre az emberek?!
