Egy lány, aki mindig mosolyog ‒ Bájoló Lutor Katalinnal

Kocsis Marcell 2016. feb. 13. 0 0

A Bájoló programsorozat idén is folytatja küldetését: bemutatni az olyan, még talán kevésbé ismert fiatalokat, akik tehetségüket a művészeteken keresztül bontakoztatják ki. Így került a Berzsenyi Dániel Könyvtárba egy lány, aki verset mond, verset ír, fotózik, énekel, dalt ír- és állandóan mosolyog. Lutor Katalin, az irodalom és az élet szerelmese volt február 11.-én Boros Ferenc vendége.

Az első percekben még izgul a kérdező és a kérdezett is, aztán Kata mosolya szép lassan oldja a feszültséget és másfél órán át igazán fontos témáról beszélget házigazdájával: hogyan áll össze egy ember élete és alkotó szelleme apró benyomások és átélt pillanatok láncából.

Ahogyan sokan mások, úgy Kata is a mesék világán át tágította fantáziáját és szerette meg az irodalmat, azzal sincsen egyedül, hogy ezeket a korai élményeket elsősorban édesanyjának köszönheti. Persze, ha valaki szeret olvasni, akkor már csak pár lépés, hogy írjon is, Katában is elég gyorsan megérett az első háromszáz vers, versike.

Természetesen pártfogókra is szüksége van egy fiatalnak, így a középiskolában a lelkes magyartanárnő segítette, az egyetemen pedig Fűzfa Balázs tanár úr értékeli és húzza meg szigorúan Kata verseit. Apropó versek! A már említett mosolyon kívül Kata másik különleges tulajdonsága a verstanulás: nemcsak a 12 legszebb magyar verset tudja fejből, de képes pár óra alatt megtanulni akármelyik Balassi Bálint költeményt, széles a repertoár.


A következő lépcsőfokokat két jeles társaság jelentette a fiatal lány életében: a Savaria Slam Poetry, és a SEK Irodalmi Műhely, aminek már Kata volt az egyik alapító tagja. A slamben irodalmibb vonalat képvisel, mint társai nagy része, de a szokásos slamversenyek őt is felpörgetik, alkotásai rendre zajos sikert aratnak. Kata eddig megjelent írásai olyanok, mint egy olaszos presszókávé. Sűrűek, élnek, felráznak-megráznak, más lesz tőlük az ember, mint elfogyasztásuk előtt.


Kata repertoárja egyébként nemcsak a versek terén kimeríthetetlen. Foglalkozik képversekkel is: fotók és apró versrészletek találnak egymásra egy-egy kép-haiku erejéig; hol egy virág, hol egy gumicsizmás láb kapja meg a neki való sorokat. Az est vége felé pedig előkerült a gitár is és Kata előadta a Ne késs el című saját dalát, amit sok más mellett a Kaukázus zenekar számai ihletettek. Hogyan lehetne összefoglalni az estét? A közönség hazavihetett egy-egy szeletet Kata kifogyhatatlan energiájából, ő pedig talán további biztatást kapott a jövőre nézve: sok-sok embert érdekel az, amit csinál.

Fotók: Kocsis Marcell

Tags: Bájoló, Berzsenyi Dániel Könyvtár, Boros Ferenc, Fűzfa Balázs, irodalom, Kocsis Marcell, Lutor Katalin, SEK Irodalmi Műhely, Szombathely Categories: PORTRÉ
Related Posts