Blahalouisiana: “Bízunk benne, hogy tudunk még magasabbra kerülni”

Varga Vencel 2018. Sze. 7. 0 0

Az elmúlt évek során rohamosan tört fel a Blahalousiana, szinte egyik hónapról a másikra találta magát fesztiválok nagyszínpadain a zenekar. Még nyáron, az Egerszeg Fesztiválon sikerült egy rövid interjú erejéig elkapni őket, a beszélgetésbe pedig beleavatkozhattak a rajongók is, akiknek az Instagramon feltett kérdéseit elvittük Schoblocher Barbarának (ének) és Jancsó Gábornak (basszusgitár).

Milyen volt a Margó Irodalmi Fesztivál? Mi a helyzet a Klasszik Lasszóval? A kialakulásáról is keveset tudunk, a visszhangjáról még inkább semmit.

S.B.: A Klasszik Lasszó egy zenés irodalmi kortárs est. Ez egy új formáció. Mi már régebben is csináltunk zenés felolvasóesteket Czinki Ferenccel, abból alakult ez a soktagú formáció.

Az Alagutak, Fények, Nagymamád Jegenyéi című új album mennyire akart más lenni a régebbi EPk-től, albumoktól?

S.B.: Azt, hogy akart-e más lenni, azt nem tudom. Mi biztos, hogy változtunk a második lemezre az elsőhöz képest. Ez zeneileg is hallatszódik.

J.G.: Sosem lehet ugyanolyan lemezt csinálni.

S.B.: De nyilván akartunk hangzásban valamerre fejlődni, hogy izgalmasabb legyen a hangkép.

Az új klipetek, a Nem vagyok egyedül komoly rendezői munka volt. Mennyire avatkoztok bele ilyenkor a rendezésbe? Az ötlet teljesen a tiétek egy klipnél vagy rábízzátok valakire?

S.B.: Itt most az történt, hogy egy új csapattal dolgoztunk, egy Halász Glória nevű rendezőlánnyal. Ők küldtek pár koncepciót a dalra, mi pedig megmondtuk, hogy melyik koncepcióból, melyik rész tetszik és így a végén összegyúrtuk a végleges ötletet; aztán a forgatáson egy kisebb technikai fejetlenség után sikerült közös erővel összehozni és megrendezni a klipet.

Várható-e egy új kislemez és emiatt jött a Nem vagyok egyedül, vagy ez csak így önmagába született?

J.G.: Új lemez várható, amit tavaszra tervezünk. Szeptemberben fogunk kihozni egy új dalt, klippel együtt.

S.B.: Aminek a klipjét mi fogjuk rendezni!

J.G.: És utána még majd meglátjuk, hogy a télen vagy januárban kihozunk-e egy új single-t az új lemezről, ami jó lenne, ha április közepe, vége fele megjelenne.

Hogyan születik meg egy dal nálatok? Mennyivel nehezebb, vagy másabb egy angol dal megírása, esetleg a metódusában van-e valami eltérés a magyar nyelvűhöz képest?

J.G.: Szajkó András gitárosunk írja a magyar szöveget, ő átküldi nekem, én írok rá egy dalt, aztán közösen meghangszereljük. Az angol daloknál pedig vagy Laci írja a szöveget vagy én, ugyanúgy én írom rá a dalt, és a hangszerelés közösen történik. Ligeti Gyuri producerünk az, aki az egészre ráteszi a cseresznyét vagy a habot.

Fotó: Pál Zsombor

Mostanában játszottatok az országhatáron túl is, mennyivel másabb külföldi közönségnek játszani? Terveztek esetleg még az eddiginél is jobban külföldre terjeszkedni?

S.B.: Mindenképp szeretnénk nyitva tartani a kapukat, lehetőségeket, mert nagyon jó, hogy angol dalokat is írunk, és ezáltal lehet menni külföldre is. Főleg az élmény miatt jó dolog kimenni, világot látni és igen, nyitunk: most úgy néz ki, hogy Oroszországban fogunk turnézni. Erről már volt szó, most ehhez sikerült egy pályázatot is megkapnunk, aztán az majd kiderül, hogy sikerül-e leszervezni ténylegesen, de reméljük, hogy igen.

Az utóbbi időben érezhető egy – mondhatjuk – zenei kicserélődés, ahol új zenekarok érik el a nagyszínpadokat. Például ti is egy tavalyi klubkoncert után egy nagyszínpados fellépéssel tértek vissza Zalaegerszegre. Hogyan élitek meg ezt?

J.G.: Örülünk neki. Bízunk benne, hogy tudunk még magasabbra kerülni, mert jók a dalaink, a menedzsmentünk, a menedzserünk, a kiadónk, úgyhogy ilyenkor egyértelmű az előrelépés. Meg persze nagyon szerények is vagyunk! (nevet)

S.B.: De tényleg, nagyon örülünk neki. Iszonyatosan jó érzés nagyszínpadon játszani, mert a technika és minden más, egy sokkal magasabb színvonal.

J.G.: Ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy az őszi klubszezonban ugyanott fogunk játszani Zalaegerszegen ahol eddig.

S.B.: Így van, és azokat is nagyon szeretjük, folyik az izzadságunk le a falról.

Ha már vidéki koncertek, ezeket rengeteg zenekar gyűlöli. Ti hogyan készültök az ilyenekre?

J.G.: Szerintem ez régió-függő. Keleten, észak-keleten ez nehezebb pálya, viszont itt nyugaton könnyebb. Én ezt érzem. Pest környékén kisvárosban játszani pedig vagy nagyon jó, vagy már a koncert elején, esetleg a közepéig meg kell fogni a közönséget, hogy jó koncerthangulatot csináljunk; érezni, hogy ide nem csak a mi közönségünk jön el. Szóval mindig más.

Fotó: Pál Zsombor

Melyek azok a fesztiválok, ahol szívesen játszatok?

S.B.: Mindegyiken. Főleg a Fishing On Orfű-n, és végre idén játszottunk a Bánkitó Fesztiválon is, ahova még soha nem sikerült eljutnunk, szóval az nagy dolog volt.

J.G.: De még az EFOTT-ot és a Strandot is nagyon szeretjük.

Kik voltak a gyerekkorotokban a kedvenc előadóitok?

S.B.: Nagyon gyerekkorban Britney, aztán a Kings of Leon.

J.G.: Ha nagyon gyerekkor, akkor Blink 182 és, ahogy megyünk föl az időben, nekem még volt “Eminemes” korszakom is,  Linkin park-ot is szerettem, valamint az Artic Monkeys-t. A magyarok közül a Kispál és a Borz.

S.B.: Nekem az abszolút kedvenc tini korból az a Paramore, – és egyébként még most is – meg Justin Timberlake és Nelly Furtado. Imádtam őket.

Melyik zenekarokkal, hazai és külföldi előadókkal dolgoznátok még szívesen együtt?

J.G.: Én a hazaiak közül most a 30Y-t az egyik legerősebb bandának érzem. Nem csak ezért dolgoznék velük, hanem mert Beck Zoli egy nagyon jó ember, jó barátja a zenekarnak, úgyhogy velük mindenképpen!

S.B.: Abszolút támogatom ezt az ötletet. Én még adnék a Péterffy Borival szívesen duettet, de nagyon sok izgalmas és jó lehetőség van itthon, szerintem egy időre ez szinte kimeríthetetlen.

Plusz egy kérdés az érdekesség kedvéért: számotokra melyik a legidegesítőbb kérdés egy interjú során?

S.B.: Honnan a név?

J.G.: Ezzel nem lehet vitatkozni…

Kiemelt kép: Pál Zsombor fotója

Tags: Blahalouisiana, Czinki Ferenc, Egerszeg Fesztivál, Jancsó Gábor, Margó Irodalmi Fesztivál, portré, Schoblocher Barbara, zene, zenekar Categories: PORTRÉ
Related Posts