Már megint ezek a Starkok…

Starknak lenni nehéz, Starknak lenni felelősség. Olvasóink tudják, hogy figyelemmel kísérjük a Trónok harca sorozatot és regényfolyamot; most két fontos karakter, egy testvérpár sorsát vesszük górcső alá. Kardokat, tőröket felcsatolni (vagy válasszatok magatoknak bajnokot), filmes utazás kezdődik!

Csak a közhelyek számát szaporítom, amikor azt írom, hogy a Trónok harca filmes és popkulturális értelemben megkerülhetetlenné vált. Nagy ívű fejtegetések helyett ezúttal csupán egyetlen szálat próbálok felgöngyölíteni: Jon és Robb Stark már a sorozat kezdetén messzire kerülnek egymástól, a filmkészítők azonban gondoskodtak róla, hogy az éles szemű nézők felfedezzék a két férfi közötti párhuzamot.

Az olyan színvonalas és epikus mesék, mint amilyen a Trónok harca, hamar csápokat növesztettek s kérlelhetetlenül beszőtték a magaskultúrát, elmosták a régi határokat és definíciókat, többek között ezért érdemelt ki helyet egy kulturális oldalon is. Ma már belátható, hogy a Trónok harca-jelenségnek egyszerre van köz- és szépirodalmi értéke, és természetesen ugyanez vonatkozik (ha nem jobban) a belőle készült sorozatra is, amelynek hőseiben valódi emberi sorsokat fedezhetünk fel. Ezek a rendkívül plasztikus karakterek a laptop lehajtása után is velünk maradnak, különösen igaz ez egy olyan szerethető családra, mint a Starkok.

Westeros viharai ugyan hamar szétszakítják őket, van két „Stark”, akik a távolságok ellenére végig közel maradnak egymáshoz: Havas Jon és Robb Stark. Nem térek ki külön A tűz és jég dala regényciklusra, bár ott is jelen vannak az alább részletezett párhuzamok, de a regények egyedi jellemzői miatt nem szembetűnőek. A sorozat viszont számtalan filmes eszközzel gondoskodik róla, hogy érezzük soruk együttállását, most ezek közül tárok fel párat, hogy rávilágítsanak az elegánsan és tudatosan felépített összefüggésekre.

Rendben, Havas Jon így is, úgyis fattyú, de…

…bármi az igazság, mindenképpen közeli rokona Robb-nak, ezt a szereplők külső tulajdonságai egyértelművé teszik: mindketten jókötésűek, férfiasak, göndör fekete hajuk, fehér bőrük van, de belső személyiségjegyeik is hasonlatosak, igaz az eltérő feladatra nevelés nagyon mély különbségeket olt beléjük. Jonnak időre van szüksége, hogy megszerezze azokat a vezetői képességeket, amik Robbnak sokkal természetesebbek, lévén elsőszülött fiú. Mindketten bátrak, harciasak szeretteik védelmében, sokszor szorulnak tanácsra, és igyekeznek helyesen dönteni, jellemhibáik sem igazán nevezhetőek gyarlóságoknak. A köztük lévő szeretet nem kérdés, testvérként ragaszkodnak egymáshoz (1×02):

Jon a Falra, Robb pedig idővel délre megy, többé nem találkoznak, a nézők pedig egyre kevésbé kötik őket egymáshoz: Jonnak az Őrség, Robb-nak Észak seregei lesz a pótcsaládja, farkasukról nem is szólva. A Starkok farkasai egyébként érdemelnének egy külön írást, most erre sajnos nem jutott hely…

Ezen a ponton kénytelen vagyok…

…feláldozni az időrendiséget a praktikum oltárán, hiszen a két szál minden tekintetben szétválik. A földrajzi távolság mérhetetlen lesz, az idősíkok egymásmellettisége sem pontosan felderíthető. Robb-nak és Jonnak sötét erőkkel kell megküzdeniük, amik között az árulás az egyik legveszélyesebb, igaz, az első kísérleteket mindketten sikerrel fojtják, amolyan starkosan, vérbe.

Robbot először egy befolyásos zászlótartója árulja el: Rickard Karstark magánbosszúja az egész háborút veszélybe sodorja, büntetése halál. Figyeljük meg a beállításokat, a jelenlévőket, a bíró és bűnös párbeszédét (3×05):

Jon már parancsnok (így később, de ugyanazon az úton halad, mint Robb), amikor ilyen tettre kényszerítik ellenlábasai, jelen esetben Janos Slynt. Janos sem hajlandó követni a fiatal parancsnok utasításait, nem hagy sok választást Jonnak, muszáj kivégeznie a következetesség jegyében. A személyes bosszú Ned halála miatt szinte mellékes… Janos ugyan rádöbben baklövésére, Karstarkkal ellentétben bűnbánatot gyakorol- túl későn. Jon jelenete még olyan apróságokban is hasonlít a fentire, mint például, hogy a konfliktus kezdetekor szintén egy asztalnál ül, az analógia pedig végig folytonos. Következik a gyors ítélethozatal, az ominózus párbeszéd (nem győzöm hangsúlyozni akár a szövegkönyvek közti hasonlóságot), a saját kézzel végrehajtott ítélet, ezek mind a de ja vu érzést erősítik bennünk (5×03):

Az első árulási kísérletet mindketten szigorúan és végzetesen torolják meg. További közös elem, hogy sorsukra kedvezőtlenül hat a kemény ítélet, az igazságosság ellenére saját végzetüket kovácsolják.

A következő árulás…

…Jonra és Robbra is pusztulást hoz, a gyilkos fegyver mindkettejüknél tőr, a kéz pedig „baráti”. Robbot Roose Bolton szúrja le (szintén a Starkok hűbérese), Jont pedig bajtársa Ser Alliser Thorne küldi a másvilágra. A tőrbecsalás és jóhiszeműség közös pont, de más párhuzam az egyedi sajátosságok miatt csak nehezen felderíthető. A Red Wedding jelenete önmagában is tökéletes kompozíció (3×9):

Jon „halála” elsősorban a karakter fontossága és népszerűsége miatt volt gyomros, bár a rendezés szintén ütős (5×10):

A harmadik, egyben utolsó…

…külön taglalt pont olyannyira egyértelmű, hogy vágott videó is készült belőle: ezek a libabőrös Észak királya! képsorok.

Itt már számolatlanul találunk hasonlóságot. Sok-sok időbe telt, amire a testvérek felnőttek a legnagyobb feladathoz; ez mindkettejüknél a sors és szövetségesek által kijelölt út, nem egyéni hatalmi ambíció. Jont és Robbot is egyik Lordjuk javaslatára, közfelkiáltással teszik királlyá a többi zászlóhordozók, majd mindketten egy közeli nőrokonra pillantanak megerősítésért. Robbnak fontos édesanyja reakciója, Jon pedig megnyugtatást vár testvérétől, hogy tényleg örülhet-e a felemelő pillanatnak. A Lordok beszéde kísértetiesen egyforma, a felzúduló King in the North! kiáltások pedig már-már azzal fenyegetnek, hogy a néző is üvöltve ránt kardot (a magyar fordításban nem jön át a kifejezés pontos jelentése: nem Észak Királya, hanem Király Északon, ennek leheletfinom különbségnek a későbbiekben fontos szerepe lehet). Csak remélni tudjuk, hogy Jon királysága hosszú életű lesz.

Az Ifjú Farkas…

és a Fehér Farkas millió apróságban mintázza egymást:

• szerelem (a szívük után választanak párt maguknak, majd mindketten érzik ennek kárát)
• a tanácsadók szerepe (Jonnak Sam, Mormont parancsnok, és Aemon mester, míg Robbnak a hadnagyai és édesanyja segít nagyon sokat)
• váratlan és egészen elképesztő harci sikerek (Jonnak Rideghonban és a Fekete vár ostromakor, Robbnak pedig az összes csatájában)
• farkas testőrök (Szellem és Szürke Szél)

A kifejtett és kifejtetlen példák következetesen bizonyítják a show tudatos karakterépítését, ami kiterjedhet a térben és időben messzire sodródott, de rokon karakterekre is, Jon és Robb erre tökéletes iskolapélda. Két férfi, két út, de egymással párhuzamosan. Jon jóval később érkezik, hogy Robb utódja legyen, sorsa, hogy átvegye testvére hivatását megpecsételve ezzel köteléküket, bármi is legyen az pontosan. A nagy kérdés pedig a kezdetek óta változatlan: mi lesz, ha eljön az emberekért a Tél?

Már nem kell sokat várni, nyáron kiderül…