Moll Zoltán legújabb független nagyjátékfilmje az Engedetlen nem egyszerűen egy generációs film lett és nem csak a főszereplő tizennyolc éves Bálintról, az ő érettségi utáni nyaráról és útjáról szól: ez a film mindenkiről mond valamit.
Az amatőr színészgárdával forgatott film nyitójelenete a Bánki-tóban játszódik. Az éjszakában Bálinttal (Bagossy Bálint) szemben egy lány áll, beszélgetnek. Lehetne ez a világ legegyszerűbb nyitópárbeszéde is, de nem az. Egyszerre furcsa és szokatlan, de pont ezért állja meg a helyét. Már az elején felkelti az érdeklődésünket és ez a film végéig fenntartja. Hiányoznak a megszokott, felesleges és elcsépelt megszólalások, dialógusok – mindenki annyit mond amennyit kell, és amennyit elhiszünk, hogy tényleg mondana. Nem erőltetik ránk a véleményüket vagy a gondolataikat, a szereplők hagyják, hogy nézzük és hallgassuk őket.
Úgy ismerjük a karaktereket, hogy közben mégsem tudunk róluk semmit. Bálintot is abból ismerjük, amit megmutat nekünk, vagy amit a film leírásából megtudhatunk. Nem kapunk kacifántos háttértörténetet, ezáltal nem ad magyarázatot, sem indokot önmagára. Előforduló zavartságának és mérhetetlen akarásának miértjét sem értjük, de nem is kell. Az Engedetlen szereplői nem olyanok, akikre táblákat aggathatnánk, és egy szóval bekategorizálhatnánk. Minden szereplő komplex és nem egyszerűen meghatározható – valódinak hatnak és ennél nem is kell többnek lenniük, ez teszi őket szerethetővé és természetessé.
A film szinopszisa szerint Bálint nyári kalandjait követjük végig és vele keressük a választ: vajon hány embert szerethetünk egyszerre? Egyáltalán szerethetünk-e többet ugyanakkor? Látjuk, hogy szeretné a szerelmet, a boldogságot, a kalandot, de a már említett zavartság és bizonytalanság szerepe miatt ennek a megvalósítása várat magára. Számomra ez a fajta útkeresés leginkább Sailinger Zabhegyezőjének Holden Caulfieldjére emlékeztetett. Ugyanazon bizonytalan életkorban jellemző bizonyítási vágy hajtja őket és vezeti döntéseiket.
A fiú életében két lány játszik fontos szerepet. Először egy fesztivál után, az erdőben megismert Eszterrel találkozunk (Demecs Eszter), akivel az első pillanattól kezdve érez valami megmagyarázhatatlan vonzalmat. Kettejük története nem egyszerű, hiszen Eszternek már van valakije, van egy saját külön élete, távol a várostól – és Bálinttól. Demecs Eszter játéka egyszerre misztikus és természetes. Megérteti velünk Esztert és ennek köszönhetően a lány cselekedeteit sem fekete-fehéren látjuk, próbáljuk átérezni és elfogadni – még ha nem is támogatjuk.
A városbéli ismerős, Fruzsi (Czvetkó Fruzsina) Eszterrel össze sem hasonlítható. Ő állítása szerint évek óta vár a fiúra. Fruzsi tudja mit akar, tudja hogy akarja és biztos benne, hogy Bálint ezt megvalósíthatja – hisz a szerelemükben, hogy mindez igaz lehet a fiúnak is, és nem csak neki. Czvetkó Fruzsi közel engedi hozzánk a karaktert, bizalmassá válnak a gondolatai, mintha titokban mondaná el nem csak Bálintnak, de nekünk is az álmait.
Jó volt látni, hogy a színészek nem akartak meggyőzni minket és minden áron elhitetni, hogy amit a vásznon látunk az valódi és az úgy van – de erre, bevallom, nem is volt szükségük. A játékukat kivétel nélkül érdemes figyelni, elhisszük nekik, hogy átérzik, amit mutatnak nekünk, eszünkbe sem jut a film nézése közben megkérdőjelezni őket. Számomra ez teszi a jó színészt, legyen az profi vagy ez esetben amatőr. A szereplők megírásánál és kiválasztásánál mutatkozik be leginkább Moll Zoltán remeke. A fiatalok maguk ugyanis nagy hatással voltak mind a forgatókönyvre, mind a karakterek közötti kapcsolatokra. Példával élve, a főszereplő Bálint és a mellette megjelenő legjobb barát, Misu (Fárizs Mihály) közötti viszony is teljesen létező a valóságban, már a forgatás előtt is legjobb barátok voltak. Ezzel egy olyan elemet hoztak be, amitől a színészek közötti kapcsolat és kémia még erősebb, hitelesebb lett. Jót tett a kamerának és a vászonnak, hogy nem görcsöltek a bizonyításon.
Nagy erőssége továbbá a filmnek a látvány. Győri Márk operatőri munkája leginkább gyönyörű. A színek és a képi megjelenítés egyaránt tökéletesen mutat egy budapesti házibuliban és a cserháti erdő mélyén is. Nem csak élvezzük a történéseket, de jó ránézni is. A másik említésre méltó adaléka a filmnek a remek soundtrack összeállítás. A fontosabb megszólaló zenéket ugyanis mind a Tape Daley elnevezésű 2016-ban alakult magyar zenekar szolgáltatta – egyes dalokat kifejezetten a produkcióhoz készítve. A számok nagyon szépen keretbe foglalják, sokszor még jobban megalapozzák a hangulatot, utaztatják a nézőt.
Annak ellenére, hogy a film promóciója nem csak a művészmozikban, hanem a közösségi médián is aktívan megjelenik, legyen szó Facebookról vagy Instragrammról, (utóbbi egyébként remek reprezentációja a filmnek és magában is érdemes végignézni rajta, érdekes forgatás közötti képeket is találhatunk) a filmben azonban ezek használatát Moll Zoltán szinte megtagadja. A szereplők nem csüngnek a közösségi médián, nem hordozzák folyamatosan a telefonjukat – helyette inkább beszélgetnek, ez pedig egy olyan elem, amitől a film időtlenné válik, hiszen évekkel később, aki megnézi, az nem azon fog gondolkozni, milyen oldalakat és telefonokat használt, hanem a figyelme ténylegesen megmarad a történéseken.
Összességében nehéz is megfogalmazni milyen az Engedetlen. Nem igazán lehet megmagyarázni anélkül, hogy elmondanánk mi is történik benne – ahhoz egyáltalán nem egyszerűen leírható film. Rég láttunk ilyen típusú reprezentációt magyar filmesektől, ami nem szerette volna „butára venni” ezt a generációt. A fiú és férfi lét közötti átmenet bemutatását követhetjük végig benne, és ezen téma teheti sokkal színesebbé, a nézőközönség számára befogadhatóvá a történetet.
Ha moziba menet arra gondolunk, mit is várjunk, én is csak azt a tanácsot tudom tovább adni, amit kaptam: csak hagyjuk magunkat utazgatni, és engedjük el a felesleges gondolatainkat, élvezzük ki, amit az Engedetlen nyújthat.
Információt a film megtekintéséről az Engedetlen Facebook oldalán, az Instagramon, illetve az ArtMozi.hu-n és az Art + Cinema hivatalos oldalain találhattok.
https://www.youtube.com/watch?v=PB697qKar_s
