A mexikói Fernando Frías Már nem vagyok itt (Ya No Estoy Aquí, 2019) címmel túlzás nélkül káprázatos filmet írt és rendezett. Egy tinédzser különös felnövéstörténetén keresztül világosan beszél a szegénységről, a bevándorlásról, illetve a kívülállóság érzéséről, közben pedig méltóképpen tiszteleg a cumbia előtt. Ezért kijárna a legjobb nemzetközi film kategóriájának Oscar-díja!
Szerző: Tóth-Bertók Eszter
„Nem is olyan régen Északkelet-Mexikóban, konkrétabban Monterrey városában felvirágzott a cumbia szeretetéről ismert kulturális mozgalom, mely önmagát kolumbiának nevezi”. E felirat vezeti fel a Már nem vagyok itt cselekményét, amelynek Monterreyben élő főhőse, a 17 éves Ulises egy olyan, fiatalokból álló banda vezetője, melynek tagjait nem a városban egyre nagyobb teret hódító erőszak és kábítószer-használat, valamint -kereskedelem, hanem a zene és a tánc szeretete köti össze. A nevük Los Terkos, ami arra utal, hogy egytől egyig makacs, ellenálló személyiségek, akik nem hajlandók változtatni magukon. Vagyis semmilyen nyomás hatására nem fognak lemondani az identitásukról, amely – a Kolumbia karibi partvidékeiről, a 17. századból eredő népzenei műfajban, – a cumbiában gyökerezik.
Mondhatni, a cumbia határozza meg őket; nemcsak a táncukat, de az öltözködésüket, a hajviseletüket, a viselkedésüket, az értékrendjüket, s nem utolsó sorban a vágyaikat is.
Ez utóbbiakat jól mutatja, hogy Ulises legértékesebb tulajdona egy MP3-lejátszó, amelyen nincs más, csak cumbia-számok. Ezt viszi magával, kincsként, miután összetűzésbe keverednek egy helyi kartellel, s ő a családjával együtt menekülni kényszerül. A New York-i Queensben menedékre is lelnek, ám ott, mintha a cumbiának és Ulisesnek se lenne helye…
A Már nem vagyok itt a cselekmény szintjén is nagyszerű – különösen úgy, hogy az eseményeket nonlineáris elbeszélésmóddal, a múltat és a jelent párhuzamosan megmutatva tárja elénk. Ily módon ugyanis igazán erősen kiemeli, mennyire másként viszonyul a világ Uliseshez Monterreyben és New Yorkban. Otthon ő a tiszteletreméltó bandavezér, akit társai áhítattal figyelnek és követnek, Queensben azonban magányos farkas és puszta látványosság, akit még a mexikói napszámosok is csak méregetnek és kigúnyolnak. Egyvalaki ugyan adódik, aki tényleg érdeklődik Ulises iránt, ám hiába drukkolunk neki, gyorsan eszünkbe ötlik az a gondolat: lehetetlenség igaz barátra lelnie a kedves kínai lányban, ha egyszer nem beszélik ugyanazt a nyelvet.
Magány, elszigeteltség és honvágy szegődik hát barátként Ulises mellé, aki Homérosz és Joyce hősét nem csak névleg megidézve bolyong a városokban s az időben, az emlékekben. Az író-rendező bonyolult labirintust épít ezekből az emlékekből, amelyben aztán magára hagyja a főszereplőt és a nézőt. Olybá tűnik, egyáltalán nem is irányít, nem ő szövi a szálakat, csupán csak megfigyel és megmutat, és engedi, hogy maguktól megtörténjenek a dolgok. Ezt a benyomást erősíti a sokszor statikus kamera, amely, ha megmozdul, akkor is
lassan, vigyázva követi a szereplőket, elsősorban Ulisest, aki egyre beljebb és beljebb vezet minket Monterrey, no meg a saját szívébe.
Ebben azért nagy segítséget nyújt neki Damián García, aki részletgazdag, már-már festői szépségű, ugyanakkor dokumentum-jellegű képeken jeleníti meg Északkelet-Mexikót. Operatőri munkáját bátran lehet a tökéletes szóval illetni – akárcsak az Ulisest életre keltő Juan Daniel Garcia Treviño magabiztos, szuggesztív játékát. A fiatal színész nem egyszerűen csak életre kelti Ulisest, hanem igazából éli az életét, s olyan odaadással, alázattal és szívvel táncolja a cumbiát, ahogy az ilyen autentikus, ősi örökséget hordozó tánc megérdemli, hogy táncolják.
A Már nem vagyok itt című filmet – épp, mint a főszereplőjének személyiségét – teljesen áthatja a cumbia iránti szeretet, még inkább tisztelet, ennek árnyékában azonban aktuális problémák és világpolitikai kérdések bújnak meg, amelyeket Fernando Frías nem söpör félre. Ahogy nem söpri félre annak a fiatalnak a fájdalmait, félelmeit és vágyait sem, aki pontosan érzi, kicsoda és ki akar lenni, azt viszont nem tudja, hol van számára hely.
A Már nem vagyok itt a Netflixen látható.
Kiemelt kép: mafab.hu
