Megérkezett a december, és vele együtt a Csillagok Háborúja következő része is, ami talán még megosztóbbra sikeredett, mint pár éve megjelent elődje. Figyelem, a cikk SPOILERT tartalmazhat!
Teljesen tanácstalan vagyok: van pár okom utálni és rengeteg okom szeretni a filmet. Mégis úgy érzem, hogy ez egyfajta megerőszakolása a nagy trilógiának. A film nézése közben végig egyetlen szó motoszkált a fejemben: botrány.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol hetedik rész abbahagyta: Rey megtalálja Luke-ot, és győzködi, hogy tanítsa meg uralni az erejét, hiszen ezáltal szeretne rájönni, hogy ki is ő valójában. Ezalatt az elpusztult über-giga-mega halálcsillag hamvaiból feltámad a rend flottája, akik macska-egér játszmába kezdenek az Ellenállással. A sztori szempontjából nagy elvárásaim voltak. Kíváncsi voltam, ki Snoke fővezér, kik Rey szülei és hogyan állhatott át Ben Solo a sötét oldalra.
Egy kiforrott, átgondolt háttértörténetre számítottam, de meg kell mondjam, hogy rendesen pofára estem. Úgy gondolom, hogy a forgatókönyvírók egyáltalán nem erőltettek meg magukat a történet terén, a legegyszerűbb megoldásokat alkalmazták. Bár váratlan fordulatokból és epikus jelenetekből nem volt hiány, de például Snoke karakterét, hogy nem gondolták át az tuti. Jellemének meg kellett volna felelnie a Disney által igencsak lekurtított kánonnak, esetleg a legendákból beemelhettek volna egy új karaktert (Darth Plaugeis, Darth Bane), de persze ez sem történt meg. Erőteljes érzésem van afelől, hogy igyekeztek az egész epizóddal a Trónok harca-féle rongyossá unt „úgy sem találod ki, mi lesz a következő lépés” technikát bevetni, mindezt keresztezve némi önkritikával.
Az előző rész egyik legnagyobb hibája az volt, hogy konkrétan a negyedik részt kaptuk új köntösbe bújtatva. Rosszmájú megjegyzések szerint most a Birodalom visszavág van soron, de megnyugtatom a kedves olvasókat, szó sincs erről. A film egyes elemeiben merít ugyan az elődből, de ez lényegesen le van csökkentve az előző epizódhoz képest.
A film, ahogy azt a Marvel-féle szuperhős mozikból megszokhattuk elég gyakran nyúl a humor eszközéhez. Ezzel nem is lenne gond, ha nem tolnának minden ötödik percben a nézők képébe egy erőltetett poént. Aki látta a filmet, az valószínűleg örökre az emlékezetébe vési azt a bizonyos váll-lesöprést. A poénok egyszerűen erőltetettnek érződnek, egyáltalán nem illenek a már megszokott stílushoz. Az új Star Wars önmaga paródiájába fordult át. Azért kellene örülnöm egy Csillagok Háborúja mozinak, mert önmagából csinál viccet? Azért, mert az előre lefektetett alapokat csak úgy felrúgja?
Amíg a trilógia a hatodik rész folytatásait képezi, nem beszélhetünk önállóságról. Egy spinoffban ez teljesen rendjén való volna, maximum nem nézném meg, de hogy a fő történetszál egy ekkora stílusváltozáson megy keresztül, ez szerintem megbocsáthatatlan. Remélem, hogy a Leia-féle supreman jelenet is csak egy ízléstelen tréfa volt, mert a jelenet nézése közben még én éreztem kellemetlenül magam.
A film bővelkedik epikus jelentekben az ádáz űrcsatáktól kezdve a fénykardpárbajokig. Akik igazi élményt szeretnének az ezekhez hasonló jeleneteknél, azoknak ajánlom a 3D-s előadásokat, ennyire indokolt még talán nem volt a fura szemüveg viselése.
A szereplők szemszögéből is mérföldkő az epizód, hiszen a hetedik részben bemutatott karaktereket már ideje lenne árnyalni, megfelelő háttértörténettel ellátni. A két legkérdésesebb karakter Snoke és Rey volt, mindketten azért, mert múltjukat szinte egyáltalán nem ismerhetjük. Itt érezhetünk egyfajta hanyagságot, ugyanis rendezők és a történetírók nem is igyekeztek ezekre a hiánykérdésekre választ adni. Ehelyett – aminek kifejezetten örülök – kaptunk egy sokkal árnyaltabb Kylo Rent, aki véleményem szerint elvitte a hátán az egész filmet! Ezennel minden negatív megjegyzésemet visszavonom Adam Driverrel kapcsolatban, és emelem kalapom színészi teljesítménye előtt.
Őket leszámítva a többi karakter eszméletlenül felszínesnek találtam: Poe, az új Han Solo, a vagány pilóta, aki nem követi a parancsokat és veszélybe sodorja a lázadást (honnan ismerős ez? *khm* Asoka Tano). Finn, a bukott rohamosztagos, aki szembenéz nemezisével, mert ő olyan gonosz. Luke, a szenilis vénember, minden méltóságától megfosztva hozza a kötelező öreg és bölcs mestert. Az ő karakteréhez viszont kapcsolódnak epikus jelenetek is, gondolok itt a flashbackben megjelenő Jedi templom lerombolásra, vagy magának a Jedi rendnek az eltörlésére.
Az utolsó jedik két főszereplője minden kétséget kizáróan Kylo és Rey. Az összhang meg van közöttük, egyes ellentétek ellenére is szükség esetén képesek összefogni. Ők az alfa és az omega, a fény és a sötétség, vagyis mégsem. Inkább olyanok, mint Yin és Yang, mindkettejükben van egy kicsi a másikból, de mégis önálló identitással rendelkeznek. A filmek ez a pillanata tetszett talán legjobban: nem csupán fekete és fehér karaktereket láthatunk (A Gyűrűk Ura effektus), hanem azok kétellyel és homállyal árnyalt verzióit is. Rey háttértörténetéhez (vagyis annak hiányához) közvetetten kapcsolódhat egy szép üzenet, ami szerint nem is ők az utolsó jedik, de nekem ez már nagyon belemagyarázósnak érződik. Mindenesetre a lezárás megható volt.
Kylo Ren is megkapta a maga motivációját az elárult fiú képében, ami teljesen illett a karakterhez. Többé nem akar Darth Vader nyomdokaiba lépni, valami más, valami új akar lenni, egy olyan figura, akiben egyaránt megfér a fény és a sötétség.
Ahogy írásom elején említettem, a film véleményem szerint botrány. Nem mint film, hanem mint Star Wars film. Egy különálló zsánerben teljesen megállta volna a helyét, azonban abban a környezetben, amit az univerzum képviselt, egyszerűen nem tudott beleilleni. Továbbá az is kérdéses, hogy miért volt szükség ilyen éles stílusváltásra? Talán a készítők érezték, hogy a két trilógiának nincs szüksége egy harmadikra, így többé ennek sincs létjogosultsága. De ha már belekezdtek, mint folytatást, miért nem ekképpen készítették el? Sokan úgy tarják, hogy a régit el kell felejteni. Sajnos azonban nem értem, hogy miért kellett ennyire éles váltást a zsánerbe beletuszkolni? Miért ne kezelhettek volna egy önálló franchise-t? Erre a végeredményre, mint rajongó sajnos én nem voltam kíváncsi, teljesen másra számítottam.
Összességében nem mondhatom azt, hogy ez egy rossz film volna, mert az nem lenne igaz. Önállóan egy no-name sci-fiként megállta volna a helyét, de egy Star Wars filmként az annak megfelelő elvárásokkal kell szembenézni, hisz ez a sorozat az etalon. Azokon az elvárásokon viszont nálam a film elvérzett és menthetetlenül az év legnagyobb ziccere lett. Úgy érzem, hogy jelen filmben, az fogalmazódik meg, hogy ez már nem az a Star Wars amit megismertünk. Nem jobb és nem rosszabb; teljesen más. És ez a legnagyobb bajom: elveszítette így a jogosultságát, hogy réges-régen történjen egy messzi-messzi galaxisban.
