Stephen King művéből végre elkészült az egyik legjobb könyvadaptáció az Az, és egy kis csúszással, de immáron itt a kritika is róla. Még mindig nem késő beülni a moziba és megnézni 2017 legerősebb filmjét.
Ez az év a King művek éve. Kaptunk egy felejthető Setét torony feldolgozást és hamarosan érkezik hazánkba is a Gerald’s Game, melynek magyar címe (a könyv alapján) vélhetően a Bilincsben lesz. Érdekesebbnél érdekesebb koncepciók kerülnek elő, ennek köszönhetően King műveit imádják adaptálni, de nincs könnyű dolga a rendezőknek. Stephen King a horror koronázatlan királya ez nem vitás, művei millió olvasót tartanak fogva a mai napig, az érdeklődés irántuk pedig kicsit sem lankad. Remek könyveit viszont nehéz egy filmbe vagy akár sorozatba adaptálni. Kritikánkban viszont nem térek ki e nehézségek ecsetelésére, sokaknak beletörött már a bicskájuk a mester műveinek megfilmesítésébe (lásd: Carrie, 2013).
Az Az-t hatalmas várakozás övezte. Nem csak azért, mert ezt tartják King legerősebb művének, de az első 1990-es film is finoman szólva hagyott némi kívánnivalót maga után. Megérkezett az első ízelítő és nem várt eredményt ért el: az egyik legnézettebb trailer lett a Youtube-on. Nagyon hangulatosra sikerült, a borzongás szinte minden képkockába bele volt kódolva. Elindult a nagy hype vonat és meg sem állt a premierig. A kritikusok imádták, áradoztak róla és az egyik legjobb King adaptációként emlegették. Ezért a hazai közönség is tűkön ülve várta filmet.
A film főszereplői egy csapat kiközösített gyermek, akik Derry városában élnek, ahol messze átlag feletti az eltűnések és erőszakos halálok száma, főleg a fiatalkorúak körében. Miután minden gyermek valamilyen módon találkozott Az-zal, az alakváltó félelem-entitással, összefognak, hogy megfékezzék bármi áron.
Az Az egy dráma-horrorként lett bejelentve, ennek a besorolásnak teljesen meg is felel. Persze aki kőkemény horrort várt az valószínűleg csalódott az alkotásban, de így is volt pár pillanat, amikor kitértem a hitemből. A film remekül építkezik, itt egy karakterbemutatás elképesztő drámaisággal, ott egy borzasztó jumpscare. A horror faktor azért erős, mert Az ugye egy nem evilági entitás (finoman fogalmazva), a félelemből táplálkozik, ezért a vásznon gyerekkori rémálmaink főszereplőit is viszontláthatjuk. Nem csak vizuális téren borzongat tehát a film, hanem egy olyan atmoszférát teremt, amely bárkiből elő tudja csalni a félelmet. Szinte úgy érzi az ember, hogy részese a filmnek. A karakterek részletesen bemutatásra kerültek, minden szereplő életébe belepillanthattunk, megtapasztaltuk miért kerültek a gyermektársadalom perifériájára, és hogyan alapították meg a Vesztesek klubját. Jellemábrázolásuk módját akármelyik film megirigyelheti, így még egyetlen csapat háttértörténetét sem ismerhettük meg. A film nézése közben kialakul a rokonszenv és az együttérzés a karakterek iránt, ami kellően fokozza a feszültséget. Visszatérve horrorra; a műfaj kedvelői valószínűleg kiszámíthatónak találják majd Krajcáros felbukkanásait, simán fel lehet készülni az ijesztésekre, de hangsúlyozom: még így is okoz pár meglepetést, például a film felütése annyira durvára sikerült, hogy a nézőtéren pár ember biztosan átgondolta az életét. A korhatár teljesen megfelelő, lesz itt bőven brutalitás és lelki terror is, efelől nem kell aggódni.
Színészek. Te atyaúristen! Gyerekszínészek így még soha nem alakítottak. Azt az átélést, amit szereplés közben tanúsítanak, igenis magáévá kellene tennie bármelyik karakterszínésznek! Szerepüket teljes mértékben hitelesen adták elő. Számomra a két legkiemelkedőbb gyermekszínész Finn Wolfhard (Richie Torzier) és Sophia Lillis (Beverly Marsh) volt. Persze Bill Skarsgårdról sem feledkezzünk meg, alakítása Krajcárosként a másik legendás színész legendás bohócára emlékeztet, mégpedig Heath Ledger Jokerére.
Összességében az Az egyértelműen ez egyik legjobb King feldolgozás, amit eddig készült. A rajongók és a „laikusok” is nyugodt szívvel válthatnak rá jegyet, mert az biztos, hogy ebben az évben jobb filmet a műfajban nem fogunk látni. Az elvárásoknak maradéktalanul megfelelt, egy nagyon király film sikeredett, mely méltó az alapműhöz. Gyengébb idegzetűeknek viszont egyáltalán nem ajánlom, így is sokaknak nehezítette meg az éjszakáját, ezt biztosra veszem.
