Nemrég mutatták be A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) című sorozat második évadának előzetesét. Vessük hát górcső alá az első évadot! Vigyázat, nyomokban spoilereket tartalmazhat és csak erős idegzetűeknek ajánlott.
A sorozat Margaret Atwood klasszikusnak számító regényéből készült. A helyszín a jövőbeli Amerikai Egyesült Államok, aminek helyén létrejött a Gileád Köztársaság. Ebben a világban a nőknek nincsenek jogaik, nincs okostelefon, nincs semmiféle „modern” dolog, ugyanis vissza akarnak térni a régi világ értékeihez. Főszereplőnk, Offred (Elisabeth Moss) egy szolgálólány a Vezér házában.
Mindannyiunk tisztában van azzal mit jelent szolgálólánynak lenni: ők azok a fiatal lányok, akik felszolgálnak, vásárolnak. De Gileádban mást jelent szolgálónak lenni: az országban a még termékeny nőket hívják így, akiket szexuális rabszolgaságra kényszerítenek, ezáltal próbálják újraépíteni a hanyatló világukat, ahol már azelőtt évek óta nem született egészséges gyermek. A lányoknak külön kiképzésben kell részt venniük, elveszik neveiket, gyermekeiket, a saját személyiségüket, életüknek egy célja marad; szülnie kell.
A történet az első résztől kezdve lehengerlő, magával ragadó és megdöbbentő. Végigkísérhetjük hogyan lesz egy erős, fiatal nőből, egy gyenge, kiszolgáltatott, ám életét soha fel nem adó asszony. Nagyon fontos kérdések vetődnek fel bennünk, amíg az évadot nézzük: van egy fojtogató atmoszférája, egyszerre érdekes és félelmetes. Már az első fél óra után megvett engem ez a sorozat. Nagyon tetszett, hogy nemcsak a szolgálólányok monoton mindennapjaiba nézhetünk bele. Nem feledkeznek meg a felettük álló hatalmasokról sem, hiszen nekik is volt életük Gileád előtt: láthatjuk vágyaikat, döntéseik valódi okait, az emberi oldalukat, „hiszen mi is emberek vagyunk” – hangzik el az egyik részben.
Egy egész flashbacket is kapunk vissza a sorozatban, amely ezen sorok íróját is kíváncsivá tette, hiszen látunk egy elcsépelt társadalmat szinte pontosan abból a helyzetből lesüllyedni, amiben ma is élünk. Mégis, olyan 21. századi mindez; gondolom senkinek nem kell bemutatni a diktatúrát, hiszen 2018-ban is vannak olyan országok, ahol még így épül fel a társadalmi rendszer, de a nők kiszolgáltatottsága is jelen van egy-egy közösségben. A hatalmi játékok, az alá-fölé rendeltség, a csoportos lelki terror, a redőnyön beszűrődő halvány napfény mind-mind jól és finoman ábrázolják ezeket a jelenségeket a sorozatban.
Egy jó tanács: ha nem bírod az erőszakot, az elnyomást, a diktatúrát, inkább hagyd ki ezt a sorozatot. Minden kétséget kizárva mondhatom, hogy A szolgálólány meséje 2017 egyik legjobban kivitelezett sorozata lett, köszönhetően a zseniális színészeknek és rendezésnek. Már alig várom a második évadot!
Kiemelt kép: www.inverse.com
