Fény a sötétség után, avagy a Legendás lények in the house!

0
Fény a sötétség után, avagy a Legendás lények in the house!

Varázslatos történet, csodás karakterek, mesébe illő helyszín, és nem csupán egy gyerekkor, hanem egy egész élet. Ha egy vérbeli Harry Potter rajongót megkérdezünk arról, hogy mit jelent neki a sorozat, valószínű, hogy ezekre a válaszokra számíthatunk. A történet univerzuma tovább növekszik, megállás nélkül, öt év várakozás után ugyanis ismét világszerte előkerültek a köpenyek, a pálcák, és minden, a nagy sikerű könyv- és filmsorozatot népszerűsítő kiegészítő.

2016. november 17-én került a mozikba a Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén Fantastic Beasts and Where to Find Them), ami habár nem a Kis Túlélőről szól, egy újabb kellemes, lenyűgöző utazást nyújt a varázsvilágba, megismertetve minket az amerikai mágusvilággal.

fantastic-beasts-and-where-to-find-them
Fotó: BritBound

2016 elején az írónő, J. K. Rowling bejelentését hatalmas mámor és izgalom követte. A rajongók – köztük jómagam is – minden apró jelre figyeltek, minden picike hír után képesek voltak napokig, ha nem hetekig, az újonnan felbukkanó információkról beszélni, és ezekből teóriákat alkotni. Aztán megjelent a trailer és a közreműködő színészek is szépen lassan lelepleződtek, ami még tovább fokozta az addigra már  a tetőfokára hágó izgalmakat.

A vetítőterem megtelt emberekkel, alig volt elvétve egy-egy üres szék. Bár a nagy érdeklődés nem volt meglepő: ezt a filmet szinte mindenkinek volt oka megnézni. Potterheadek? Nincs olyan Harry Potter rajongó, aki kihagyta volna! Eddie Redmayne rajongók? Szintén pipa, hisz ő volt a főszereplő. Színészeket még lehetne sorolni érdeklődés szempontjából, mint például azt, hogy az érdeklődők száma még egy kicsit magasabbra ugrott, miután felfedték, hogy Johnny Depp is helyet kapott a szereplőgárdában. És természetesen a mainstream imádóinak, mindenkinek, aki folyamatosan követi a legújabb filmeket, szintén egy kihagyhatatlan film volt ebben az évben… Megjegyzendő, hogy a filmet már jelölték is egy díjra, méghozzá a 2016-os Teen Choice Awardsra. Tehát ezt a filmet néhány kivétellel minden embernek volt oka megnézni.

Ahogy utánanéztem a “hivatásos” kritikusok véleményének, körbenéztem a fórumokon, hogy nemzetközi szinten milyen fogadtatást kapott a magas elvárásokkal szembenéző mozi, voltak vegyes vélemények is.

Eddie Redmayne gyönyörűen és majdnem hibátlanul hozza az általa alakított Göthe Salmandert. Salmander az a tényleg csupa szív, kedves és csodálatos, mégis enyhén félénk, csendesebb személyiség, aki bátor, ha szükség van rá. Odavan a legendás állatokért, minden lény jellemzőit hatalmas érdeklődéssel tanulmányozza, néhány igazán sötét dolog kivételével… Titeket nem emlékeztetnek egy bizonyos valakire ezek a személyiségjegyek? Nem? Gondoljátok át kicsit jobban. Na ugye, hogy Hagridra!

A Harry Potter univerzumban otthonosan mozgóak tudják, hogy a rajongók méltán híresek a különböző összefüggések felfedezéséről, és a teóriák gyártásáról. Időutazó Ron Weasley, Dumbledore, mint maga a halál, valamint a Dursleyk viselkedésének magyarázata, mind a leghíresebb teóriák között szerepelnek, alátámasztva számos bizonyítékkal. Azt is meg merem kockáztatni, hogy néhány eszes rajongó következőnek Hagrid és Salmander rokoni kapcsolatát veszi górcső alá… (Mondjuk biztosan nem az óriás-ágon. A szerk.)

A többi színész, úgy, mint Redmayne, megfelelően hozzák a rájuk bízott szerepet. A Goldstein nővérekPorpentina (Katherine Waterson) és Queeni (A Fine Frenzy) – még ha egy icipicikét klisésnek is tűnnek, remekül vannak beépítve a történetbe, és ide pont illett a skatulyás, a young adult könyvekben és filmekben már-már a végtelenségig taglalt, sztereotip kapcsolat a lánytestvérek között. Problémát nem okozott, tökéletesen szórakoztató, a két Goldstein lány pont úgy mozgatják azokat a bizonyos rugókat, hogy a történet haladhasson előre a számára kijelölt mederben.

Viszont kiemelném a Magnixot (NoMag, a brit mágusvilágban Muggle, tehát Mugli) alakító Dan Fogler elképesztően, sőt, azt kell mondjam, már pofátlanul jól adja át a nézőnek azt a nem varázslót, és azt a bizonyos érzetet, hogy milyen sokkoló megismerkedni egy másik világgal. Meg merem kockáztatni, hogy Jacob Kowalski volt az egyik legszebben kidolgozott, talán a legnagyobb mértékű fejlődést mutató karakter a film során.

Minden jó film egyik alapanyaga az érdekfeszítő csúcs, az a bizonyos csattanó. Egy jó csavart – mivel nem műugrásról beszélünk, most nem a fordulatszám, hanem –, az tesz jó csavarrá, hogy szépen van felépítve, apró, de észrevehető, mégis rejtett dolgokból lassan képes összerakni a néző, hogy itt bizony valami van. Amikor kiderül mondhatja azt magában, hogy “Áhá! Tudtam, tudtam!”. Ezek mind többé és élvezhetőbbé, sokkal szórakoztatóbbá és maradandóbbá teszik az amúgy is felejthetetlen filmélményt.

A búcsú előtt röviden foglaljunk össze! 2011 óta vártunk erre a filmre, és szerintem bőven megfelelt a várakozásoknak, amikkel szembe nézett. Remek színészek jó karaktereket alakítva, egy hatásosan felépített záró csavarral. Felejthetetlen filmélmény, egy újabb utazás a varázsvilágba. A hírek szerint még négy filmre számíthatunk ebben a sorozatban. Addig viszont…

Nox!

 

Nincs megjeleníthető cikk