A történelem legérdekesebb halálesetei – 1. rész: Trónok harca vs. valóság

Vincze Bence 2017. jún. 24. 0 0

Nemrég a HBO kiadott egy 21 perces videót, amelyben a sorozat eddigi hat évadának összes (150966) halálesetét gyűjtötték össze, melyekből nem egy különleges végkifejlet emelkedik ki. Annak érdekében, hogy bebizonyítsuk, George R.R. Martin nem a semmibe kapálózott az érdekesebbnél érdekesebb elmúlások terén, összegyűjtöttünk négy olyan esetet, amikor a történelem kiemelkedő személyei egy-egy Trónok harca-beli szereplő sorsára jutottak:

Minden egyes Trónok harca-rajongó bizonyíthatja, hogy ennél a sorozatnál őszintébben és jobban még soha senki nem ábrázolta filmvásznon az emberi viselkedést. Persze itt nem arról van szó, hogy a sárkányok, lángoló kardok és a Mások életszerűek lennének, hanem Westeros politikai világáról, az emberek természetéről, a könyörtelen és hataloméhes személyiségekről. Ezekkel lényegében nemcsak a mi világunk középkori helyzetét, de a mait is teljes mértékben hibátlanul vissza tudták adni a készítők – a világ talán legőszintébb tükre, hogy nagyon ritka (vagy egyáltalán nincs is) happy end, ahogy a való életben sem.

 1. Gyilkos vadkanok

Robert Baratheon – Zrínyi Miklós, Szent Imre herveg

Ki gondolta volna, hogy a trónbitorló, aki több évszázados egyeduralom után letaszította a Targaryen családot a vastrónról, egy szórakozott vadászat során, egy vadkan támadása által veszti életét? Sajnos így történt Robert Baratheon esetében is, aki ennél sokkal dicsőségesebb halálra volt hivatott. Bár hozzá kell tenni, hogy az 5. évad első részében már fény derül arra, hogy nem pusztán gyengeségéből tudta leteríteni a vadállat, hanem kedves és szerető felesége megbízásából (a király alkoholfüggőségét kihasználva) fegyverhordozója, Lancel Lannister folyamatosan itatta, így a részegség is gyengített a koncentrációs képességein. Ennek az esetnek egyenesen két magyar példája is megtalálható a történelemben, melyek kísérteties hasonlóságot mutatnak Robert halálával.

Robert Baratheon, Zrínyi Miklós és Szent Imre

A mondák szerint Szent István fia, Szent Imre 1031. szeptember másodikán a Bihar vármegyei Igfa közelébenaz erdőben egy vadászat alkalmával vesztette életét, feltehetően vaddisznótámadás során. Ez a teória a történészek szerint nagyon ellentmondásos; valószínűleg – ahogy Robert király esetében is – merénylet áldozata lett az 1083-ban szentté avatott herceg. Az erdő köztudottan nemcsak a magyar előkelőség számára volt közkedvelt vadászterület, hanem a nyugati nemzetek számára is. Így feltehetően németek is a helyszínen lehettek Szent Imre halálánál, márpedig akkoriban a magyar-német politikai viszonyok nem igazán voltak pozitív hangvételűek: Imre is esélyes volt nőági leszármazottként Szent Henrik halálával a német trónra, ez pedig természetesen nem tetszett a német udvarnak. Ebből is adódik, hogy egyes vélemények szerint nem vadkan okozta a herceg halálát, hanem egy Vadkan nemzetségnevű felbérelt besenyő.

Politikai hadicselek színterén nagyon népszerű eseménynek számítottak a vadászatok. A leghíresebb ilyen eset Zrínyi Miklós halálához fűződik, aki az 1660-as évektől vezető személye volt a Habsburg hatalommal ellenszenves magyar nemesi csapatoknak. Sajnos ezen céljainak beteljesítésére már nem maradt ideje, mivel egy 1664. november 18-ai vadászat alkalmával a Csáktornya mellett elterülő kursaneczi erdőben egy vaddisznótámadás során életét vesztette. Noha a közvélemény nehezen fogadta el a baleset tényét és sokkal inkább merényletre gyanakodtak, Zrínyi barátja, Bethlen Miklós több levelében is cáfolta, hogy merényletet követtek volna el a nagynevű és elképesztően karizmatikus költő és hadvezér ellen.

Zrínyi Miklós halála

2. Éjszaka vigyázz az árnyékszékekkel!

Tywin Lannister – III. Vencel és István gróf

Felejthetetlen momentum volt a Trónok harca negyedik évadának záró epizódjában, mikor a  halálra ítélt Tyrion Lannister bátyja, Jaime segítségével megszökött a cellájából, majd korábbi nagy szerelmét (aki ekkorra már apja szajhája lett) megölte puszta kézzel, majd édesapját, a legendás Tywin Lannistert az árnyékszéken találva egy számszeríj két lövésével a halálba küldte. De akármilyen morbidnak is tűnik ez a fajta gyilkossági forma, nem egy esetben alakultak úgy a történelem politikai szálai, hogy ilyen megalázó módon öltek meg neves személyeket. Ismét a magyar történelemből is előkeríthető ilyen esemény, mégpedig Anonymus beszámolójából a Gesta Hungarorum 53. fejezetében:

“…Ugyanabban az időben történt, hogy Waldo gróf testvére, István, éjszaka a várfalon lévő árnyékszéken a belein akart volna könnyíteni, amikor egy magyar, a nyilával, a helyiség nyílásán keresztül súlyosan megsebesítette, amibe még azon az éjszakán bele is halt.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei. 53. fejezet. Veszprémy László fordítása)

Tywin Lannister és III. Vencel

Ennek elszenvedője az 1301-től 1305-ig uralkodó III. Vencel magyar király volt, aki később Csehország és Lengyelország uralkodói címét is megszerezte. Habár 11 évesen került a magyar trónra, a királyi címet 1305 végén lemondta és 1306. augusztus 4-én bekövetkezett tragikus haláláig a két szláv ország vezetője maradt. Vencel királyról köztudott volt, hogy nagyon szerette a lakomákat, ünnepségeket, fiatal királyként minden megadatott neki, amit csak kívánt egy-egy ilyen esemény során. Halálának helyszíne is egy nagy lakoma volt Olmützben, amelyen a 16 éves uralkodó elfáradt oda, ahova még ő is kénytelen volt gyalog járni, majd tehetetlenségét kihasználva egy ismeretlen támadó leszúrta. Máig nem tudják ki és miért végzett a fiatal királlyal.

3. A “halhatatlan”

Yoren – Grigorij Jefimovics Raszputyin

Yoren az Éjjeli Őrség egyik beszerzője volt,  ő vitte sok éven át a Fekete várba a rabló, gyilkos, kitagadott férfiakat, hogy a fekete testvériség tagjai legyenek és segítsenek a Fal őrzésében. Még az első évadban ismerhettük meg a mogorva és határozott férfit, aki szárnyai alá vette Arya Starkot apja kivégzése után. A második évad harmadik epizódjában egy alkalommal, mikor a Lannister katonáktól védte csapatát láthattuk, hogy nemcsak roppant határozott, de a harci tapasztalata is irigylésre méltó. A jelenet roppant izgalmas volt, de sajnos akármilyen legyőzhetetlennek is bizonyult a jó öreg feketeruhás, nyolc páncélos és talpig felfegyverzett katonával ő sem bírt el. A harc közben míg ő hat támadóval végzett (mindezt páncél nélkül) kapott egy nyílvesszőt a vállába, egy dárdát a combjába és a hátába, mindezek ellenére is harcolt tovább. Halálát egy a nyakcsigolyáin tövig beeresztett kard okozta. Az első évadban megtudhattuk, hogy egy mérgezést is túlélt már. Kemény férfi, meg kell hagyni.

A valósággal húzott párhuzam ebben az esetben nem hasonlít annyira a sorozatbelire, mint az első kettő összevetésben, de a tény, hogy valakit szinte lehetetlen volt megölni “teljes mértékben”. Azon csodálkozom, hogy George R. R. Martin még nem használta fel az ő személyét a sorozat egyik karakterének megalkotásához, mivel egy fantasy sorozatban is megállná a helyét, nemhogy a valóságban. Ez a “halhatatlan” személy nem más volt, mint Grigorij Jefimovics Raszputyin orosz szerzetes, aki az utolsó éveiben hatalmas befolyással volt a cári családra, így nem csoda, hogy rengeteg ellenségre tett szert. Egy biztos, a cári családtól eltekintve nem sok rajongója volt.

Yoren és Raszputyin, és még van egy kis hasonlóság is

A rejtélyes és bohém szerzetest 1916 decemberében  Feliksz Felikszovics Juszupov herceg meghívta egy vacsorára, azzal az ürüggyel, hogy a város legszebb nője szeretne vele személyesen találkozni. Egy pincébe kísérték, ahol ciánnal telített sütemények és bor várta. Eleinte nem akarta azokat elfogadni, de miközben várakozott, unalmában falatozott. Elméletileg annyi cián volt az ételekben, hogy már egyetlen süteménynek végeznie kellett volna Raszputyinnal. A herceg megelégelte, hogy nem tudja eltenni láb alól ellenlábasát és rálőtt a szerzetesre. Miután ezt megtette, felment megünnepelni tettét, de nem hagyta nyugodni, hogy a cián miért nem végzett vele korábban, így ránézett, hogy biztos végzett-e vele a lövés. Mikor közelebbről megvizsgálta a testet, a halottnak vélt Raszputyin kinyitotta az egyik szemét, amitől a merénylő annyira megijedt, hogy felrohant. Amíg ez megtörtént addig a legyőzhetetlen szerzetes felmászott az udvarra, ráadásul szerencsétlenségére fent ismét két olyan emberbe botlott, akik a halálát kívánták: Vlagyimir Puriskevics politikus, aki előbb rálőtt és  Dmitrij Pavlovics nagyherceg, aki botot hozott és azzal ütlegelték szét a férfit, majd testét a folyóba dobták. Később, a boncolás során a tüdejében nagy mennyiségű vizet találtak, ami azt bizonyítja, hogy feltehetően a vízbe hajításakor még életben volt a megmérgezett, kétszer meglőtt, agyonvert és folyóba dobott férfi. A halál oka: fulladás. 

4. Aranykorona

Viserys Targaryen – Dózsa György, Valerianus császár

Még a Trónok harca első évadában kapott fontos szerepet Viserys Targaryen, akit az utolsó sárkányként emlegettek. Miután édesapjától, az Őrült királytól Robert Baratheon elorozta a vastrónt, elméletileg Viseryst illette volna meg az uralkodói jog. (Bár ki a francot érdekelt az öröklési jog egy trónbitorló udvarában?) Annak érdekében, hogy visszaszerezze jól megérdemelt helyét a királyságban seregtoborzásba kezdett a tengeren túl, mégpedig úgy, hogy a Dothraki barbár lovasnép vezetőjéhez, Khal Drogóhoz adta feleségül a húgát jó hadicsel céljából. Sajnálatos módon ez nem igazán úgy alakult, ahogy azt a fiatal Targaryen tervezte, hiszen a Dothraki horda nem tervezett sok segítséget nyújtani számára. Egyik éjszaka nagy “hisztit” csapva követelte a koronáját a részeg Viserys, aki meg is kapta Khal Drogótól a jól megérdemelt kitüntetését, bár nem egészen ünnepies módon – egy fájdalmas rituálé keretei között olvasztott arany fejfedőt kapott.

Viserys Targaryen és Dózsa György

Ennek példájára ismét csak egy magyar lázadói megtorlást tudunk emlegetni. Dózsa György történetét minden magyar ember már általános iskolában megtanulta, ő volt az 1514-es keresztes hadjárat vezetője, ami hatalmas parasztlázadásba torkollott. Miután lázadását Szapolyai János erdélyi vajda segítségével leverték, őt és öccsét, Dózsa Gergelyt elfogták. Mindkettejükre kivégzés várt, Dózsa Györgynek először végig kellett néznie, ahogy öccsét feldarabolják, majd ő következett, a korabeli feljegyzésekben így írták le kínzását és kivégzését:

“Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak(…), fogaikkal széttépték és felfalták. “

A hiedelemmel ellentétben a trón, amire ültették nem volt felforrósítva, de a korona a valóságban is izzott amikor a fejére helyezték. A  tüzes trón mondája pusztán Petőfi Sándor A nép nevében című költeménye után terjedt el.

Az olvasztott vagy izzó arany felhasználási módja viszont nem csak a koronák terén teljesedett ki. Időszámításunk szerinti kb. 260-ra datálják Valerianus császár szörnyű halálát. Az aggastyán éveire megkoronázott római uralkodó szinte egész életét a perzsákkal vívott harcra szentelte. A harmadik évszázad közepére viszont már nem volt igazán ütőképes hadereje I. Sápúr perzsa király ellen, így nem is csoda, hogy a sorozatos vereségek után az emesszai ütközetben elfogták Valerianust is, akit Sápúr borzalmasan megalázott. Fogsága alatt minden egyes reggel ő segítette fel a lovára a perzsa királyt és úgy bánt vele, mint egy saját udvari bolonddal. Halálát is az egyik ilyen királyi hóbort okozta, amikor arra kényszerítette az aggastyánt, hogy olvasztott aranyat igyon. Természetesen az izzó folyékony anyag a vesztét okozta. De itt még nem ért véget a volt római császár megaláztatása, hiszen halála után szalmával kitömve tartották egy templomban a holttestet, mint a legjelentősebb királyi trófeát.

Tags: A történelem legérdekesebb halálesetei, Game of thrones, GOT, haláleset, Robert Baratheon, Szent Imre, Targaryen, Történelem, Trónok harca, vaddisznó, Zrínyi Miklós Categories: POPKULT
Related Posts