Kezdőlap Blog Oldal 306

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség” – Gondolatok Wass Albertről

20 éve, 1998. február 17-én távozott az élők sorából a magyar irodalom egyik legvitatottabb megítélésű írója, Wass Albert. Cikkünkkel róla emlékezünk.

Ha van a népi-urbánus, jobb-bal etc. vitának esszenciális ütközőpontja (van), azt – többek közt – egyértelműen Wass Albertnél kell meghúznunk. Az író életművének megítélése még manapság is – sokszor aktuálpolitikától sem mentes – viták tárgyát képezi. Külön érdekesség, hogy miközben az egyik legolvasottabb magyar íróról beszélünk (a sokak szerint főművének tartott Funtinelli boszorkányokat az olvasók a legkedveltebb 12 magyar könyv közé választották, de az 50-es listában is további két regényével szerepel), addig a hivatalos irodalomtörténet lényegében tudomást sem vesz róla. Vajon minek köszönheti az író ezt a szélsőségesen kettős megítélést?

Wass Albert az egyik legősibb erdélyi nemesi család sarjaként született a mezőségi Válaszúton. A nemesi-feudális társadalom – sokszor elfogult és egyoldalú –  ábrázolása később nagy szerepet kap regényeiben (A kastély árnyékában). Középiskolai tanulmányai után Debrecenben szerez erdészeti diplomát, majd Stuttgartban és a Sorbonne-on folytatja tanulmányait. Hazatérve főgondnokként és erdészfelügyelőként dolgozik, később a kolozsvári Ellenzékhez nevezik ki irodalmi szerkesztőnek. A második világháború kitörése után különféle pozíciókat töltött be a magyar hadseregben; a bukás közelségét látva 1945-ben az emigráció mellett döntött. Egy ideig Németországban élt, majd négy fiával együtt az USA-ba költözött. Itt nyugdíjaztatásáig a Floridai Egyetemen nyelvi laborjának munkatársa volt (ő kezelte a magnószalagokat).

A legfőbb és legtöbbet hangoztatott az antiszemita-vád. Maga Wass Albert kategorikusan tagadta antiszemita voltát; azonban publicisztikáiban nem egyszer vizionál globális zsidó összeesküvésről és hasonló szélsőjobboldali mítoszokról. Az egyik híres-hírhedt visszaemlékezésében arról ír, hogy egy New Yorkba kiszármazott zsidó-magyar újságíró kereste meg emigrálása után azzal, hogy írjon egy könyvet az ő feltételeik alapján, ha megteszi ünnepelt íróvá teszik „mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarjuk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarjuk, hogy halljon és azt olvas, amit mi akarjuk, hogy olvasson!”

De nem egyszer ír arról, hogy a zsidóság elárulta a magyarságot, és „kiegyezett a Habsburg elnyomókkal”, ami tényszerűen nem igaz, hisz a 48/49-es szabadságharcban a magyar zsidóság – a kisebségek közt szinte egyedülálló módon – teljes mellbedobással részt vállalt. De írásaiban a szocializmust és a liberalizmust is nem egyszer „zsidó kreálmánynak” és mentális fogyatékosságnak állítja be. Azonban a nácizmust is – épp annak szocialista volta miatt – súlyos lelki rendellenességnek tartotta, ami szerinte a kisebségérzetből és a félelemből fakad.

Az utóbbi mondatának fényében talán egyértelművé válik, hogy a szó szoros értelmében vett náci és fasiszta vádat elvethetjük. Nem tudunk arról, hogy szimpatizált volna Hitlerrel, sem arról, hogy elismeréssel tekintett volna a deportálásokra. (Bár állítólag sokáig úgy gondolta, hogy Rooseveltnek Hitlerrel kellett volna szövetkeznie a Szovjetunió ellen, így helyreállítva Nagy-Magyarországot.)

Forrás: wassalbert.eu

Emigrálása után távollétében a román bíróság háborús bűneire hivatkozva halálra ítélte (állítólag Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatok egyik egységét Omboztelkén, majd később Vasasszentgothárdon is, felbujtotta egy román ortodox pópa és családja, magyar szolgálójuk, néhány helyi román lakos és a helyi zsidó kereskedő kivégzésére), azonban ezt többszöri vizsgálat során sem sikerült rábizonyítani – pedig az amerikai kormányzat kiemelt fontossággal kezelte a háborús vádakat, így feltehetőleg az egész csak a román kommunista hatalom fantazmagóriája volt.

Persze mondhatjuk, hogy kit érdekel a politika meg a történelem, pártállás stb…inkább arról beszéljünk: jó író volt-e Wass Albert? Hisz valid álláspontnak tekinthetjük azt a felfogást is, ami szerint az életmű leválasztható az író életrajzáról. Ágoston Vilmos 2008-as tanulmánykötetében (A kisajátított tér. A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben) azonban a Wass-életmű tisztán irodalmi értékét vizsgálva sem tud sok jót elmondani az író munkásságáról. Ágoston dilettánsoknak tartja Wass alkotásait, helyenként azt is megkockáztatja, hogy giccsek, és mai tömegsikerüknek is ez az egyik magyarázata. Álromantikus történetek, porosak, fekete-fehér karakterekkel.

Wass Amerikai emigrációjában sem hagyott fel irodalmi tevékenységével. Sőt: intenzív magyar irodalom- és közösségszervezésbe kezdett; folyamatosan publikált emigráns magyar lapokban. Évtizedekig volt a diaszpórába és kisebbségbe kényszerült magyarság szimbóluma, a nemzeti megmaradás hírnöke. Ha életműve más aspektusában nem is – ebben bizony megtalálhatjuk a közösen elismerendőt.

Kiemelt kép: erdelyinaplo.ro

 

Így született a győztes Zongoranégyes – Interjú Kecskés D. Balázzsal

fotó: Orbán Domonkos
fotó: Orbán Domonkos

A klasszikus zene színterén hetek óta a fiatal magyar zeneszerző sikerétől hangos a sajtó. A Zongoranégyest nemcsak az amerikai, hanem a magyar közönség is izgatottan várja, ám a hivatalos bemutatóra még nyár végéig várnunk kell. A darab születéséről és sikeréről beszélgettünk a szerzővel, Kecskés D. Balázzsal.

A nagy sikerű amerikai zenei formáció, a Garth Newel Piano Quartet által meghirdetett versenyen kilencven nemzetközi pályamunka közül a Zeneakadémia büszkesége, Kecskés D. Balázs aratott győzelmet Zongoranégyesével.

„A darabot a Garth Newel Piano Quartet versenyfelhívása inspirálta. Két éve találkoztam először a felhívással, és rögtön nagyon megtetszett. A lehetőség, hogy a szerzőt is meghívják, sőt, egyéb darabjaiból is hangfelvételt csinálnak, valamint a repertoárjukba illesztik, nagyon vonzott. Tetszettek azok a művek is, amelyeket a Garth Newel Quartet szokott játszani, valamint a korábbi nyertesek darabjaiban is sok szépséget találtam.” – mesélte nekünk a zeneszerző. 

A komponálás, mint minden művészeti ág, igen bonyolult és összetett, s sokszor komoly kutatómunka, inspirációgyűjtés előzi meg. Abban, hogy valami egészen újat, egyedit alkossunk, érdemes a múltba révedni. Kecskés D. Balázs is így tett a nyertes darab esetében.

„A mű komponálása előtt – szokásomhoz híven – sok darabot végignéztem, amelyek a zenetörténet korábbi szakaszaiban ebben a műfajban íródtak. Ezek az előtanulmányok gyakran inspirálnak: a korábban írt darabok fényében tisztábban látom a saját zenémet is. Számomra fontos, hogy kapcsolódási pontokat találjak a zenetörténet nagy alkotásaival, úgy gondolom, hogy – amellett, hogy a kortárs művek ismerete is nagyon fontos – a zenetörténettel való bensőséges kapcsolat tartalmat, mélységet tud adni egy új műnek.”

A Zeneakadémia visszatérő vendégei bizonyára élőben is hallották már Balázs darabjait, amelyeket a klasszikus elemek mellett a tiszta zeneiség, valamint a modern gondolatok uralnak. Többek között ezért olyan közkedveltek művei: az egyediség és az élvezetesség ötvözete jelenik meg bennük.

„A 2016 közepe óta írt műveim egy gondolati ívbe illeszkednek. Ezt megelőzően több nagyszabású, nagy apparátusú művet is alkottam, de ekkor úgy döntöttem, hogy a kisebb együttesek, a rövidebb formák felé fordulok. Úgy gondolom, ebbe a vonulatba tartozik a Fantázia (hegedű-zongora darab), a Vonósnégyes, a Partita (zongoramű) és a Zongoranégyes is. A darabokban az is közös, hogy a harmóniai elem nagy szerepet játszik bennük: a harmóniai történések, változások hajtják előre a formát.”

 

Kecskés D. Balázs tehetsége és sokszínűsége megkérdőjelezhetetlen. De vajon miért különleges a Zongoranégyes, amely kiemelkedik eddigi munkái közül?

„A Garth Newel Quartet azt nyilatkozta, hogy őket a darab érzelmi mélysége fogta meg. Ez egy olyan kérdés, amiről a szerző, azt hiszem, nehezen tud számot adni. Amikor komponálok, általában technikai jellegű kérdések járnak a fejemben, a mű érzelmi oldalát érintő kérdések legfeljebb csak áttételes formában jelennek meg. A darab gazdag különféle karakterekben: ez változatosságot teremt, és talán ez az, ami fenntartja a hallgató érdeklődését. Az első, második és ötödik tétel szemlélődőbb, líraibb jellegű, míg a második és negyedik tételek mozgalmasabbak, a páratlan számú tételekkel kontrasztot alkotnak.”

A zeneszerző sikerei után sem tart pihenőt. Máris újabb tervek, ötletek, darabok megírásán dolgozik, amelyeket hamarosan mi is hallhatunk majd. A Zongoranégyes augusztusi amerikai premierjén kívül hazai eseményeken is felcsendülnek majd művei, emellett a jövőben egy CD-vel is megörvendezteti Balázs a zenekedvelőket.

„Jelenleg több olyan mű befejezésén is dolgozom, amelyet 2017 végéig szerettem volna letudni, de átcsúszott erre az évre. Egy kórusművet írok a Bartók Béla Nemzeti Kórusverseny számára, valamint egy Harsonaversenyt a BMC 2018 augusztusában megrendezésre kerülő nemzeti harsonaversenyére. A jövőben is szeretném tovább folytatni az elkezdett építkezést a nagyobb apparátusok felé. Tervezek egy oratorikus művet, amely témájában részben a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódna. Előtte azonban előtanulmányként szeretnék írni néhány kisebb apparátusú, de a vonósokon kívül más hangszereket is érintő művet.

Aki szeretné élőben hallani Kecskés D. Balázs egyik művét, nem kell sokat várnia, hiszen március 9.-én a Zeneakadémia Solti Termében többek között a Trois romances is felcsendül majd. A koncertről bővebb információt itt találsz.

A valaha volt legilledelmesebb slampoetry-est – Villámjelentés a Pistonsból

Újításokkal, fantasztikus társasággal és remek hangulattal robbantotta be az ajtót az első „hivatalos”, hagyományos szerdai slam 2018. február 14-én.

A Pistons Pub padlását ismét elözönlötték az irodalom és a slam poetry szerelmesei. Újítás a 2018-as évben, hogy az eseményt látogatóknak jegyet kellett váltani, ezzel finanszírozva többek között a versenyzők nyereményeit is. Ám az a tény, hogy jegyet kell venni, ne ijesszen el senkit, ugyanis ezért a díszes társaságért és az „utcai költészet” értékeiért abszolút megéri, jó célra fordítják a potom 500 Ft-ot. Hallhattunk ütősen szedett mély gondolatokat, társadalomkritikát, valamint jókat nevethettünk a hihetetlenül kreatív szófordulatokon és hasonlatokon.

Az est két műsorvezetője, Székely Zoárd és Varga Mátyás a profi felkonfokkal fokozták az amúgy is remek hangulatot. További újítás volt a nyereményjáték, amelynek során szombathelyi slammerek szövegeiből húztak az egybegyűltek egy-egy sort. Ezt követően ezen soroknak a párjaiból húztak fenn a színpadon; akit pedig az a szerencse ért, hogy nála volt – egyébként Székely Zoárd – sorának párja, egy értékes könyvvel gazdagodott.

Mint már említettük, ez volt az eddigi legilledelmesebb slam poetry est. Más nem is lehetett volna, hisz a verseny témája az Etikett volt. Hihetetlen slamszövegek (amik nem teljesen tudták kivonni magukat február 14-e hatása alól) kerültek a zsűri és a közönség elé, gondolkodtatva, szórakoztatva, és ami talán az egyik legfontosabb: kreatívan, élőn, a pillanatnak születve és szentelve.

A dobogósok:

III. helyezett: Bánhelyi Judit Léna
II. helyezett: Lutor Katalin
I. helyezett: Paukovics Gergely


Herczeg Orsolya fotói:


A kiemelt kép Herczeg Orsolya fotója

89 éves japán nagymama fényképei – A tehetség késői kibontakozása

Kimiko Nishimoto 72 évesen tartott a kezében először fényképezőgépet, 15 évvel később, 89 évesen a fő hobbija lett a fotózás. Nem csak a kamerát fedezte fel, hanem a Photoshopot is, a kettő kombinálásával készíti bizarr ruhákban, szituációkban képeit, általában a gép önkioldó funkcióját segítségül hívva.

Magyarországon maximum a számítógép kezelést tanulják meg az idősek, de Kimito Nishimoto nem egy szokványos nagymama, kialakította saját, egyedülálló stílusát.
Fia indított egy kezdőknek szóló fotó tanfolyamot és úgy döntött, beiratkozik, a képzés alatt tudatára ébredt eddig (72 évig) szunnyadó tehetségének. Rögtön beleszeretett a fotózásba és elkezdte készíteni furcsa és komikus önarcképeit. Első önálló kiállítása egy Kumamoto-i kisvárosban, egy helyi múzeumban volt, de tavaly „Játszani „címmel Tokióban állították ki képeit.

Képek forrása:
www.boredpanda.com
www.petapixel.com

Interjú Varga Bencével, a Zaporozsec zenekar frontemberével

A szentgotthárdi gyökerekkel rendelkező Zaporozsec zenekar énekesével, Varga Bencével beszélgettünk. A felállás  2004 óta létezik, az országos ismertséget Azon az éjszakán című számuknak, illetve a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató műsornak köszönhetik. 14 éve járják az országot, klubokban és kisebb, nagyobb fesztiválokon  kápráztatják el közönségét azzal a speciális hangulattal, amit a koncerteken nyújtanak. 2015 végén jelent meg első nagylemezük,  az újabb Pixelek címmel ebben a hónapban, aminek lemezbemutató koncertje Február 17-én az Akvárium Klubban lesz, erről, a legújabb számukról és a zenekar jövőbeni terveiről kérdeztük Bencét. 

Milyennek mondanád a zenekar stílusát, illetve mely külföldi és magyar zenekarok voltak rátok hatással?

Ha jól tudom, Alfred Hitchcocktól származik az a találó idézet, hogy „A stílus csupán önplágium”. Mi, azt hiszem, ilyen tekintetben még nem kezdtük el önmagunk plagizálását, igyekszünk mindig új dolgokkal próbálkozni, tágítani a zenei univerzumunkat. Lehet, hogy lassan mi is elérjük azokat a bizonyos határokat és körvonalazódni kezd, hogy mi is a Zaporozsec igazából. Szeretjük a gitárzenét, leginkább a brit zenekarok vontak a hatásuk alá. Magyarországon pedig az alternatív színtér is fontos impulzusokat adott nekünk, amikor elkezdtünk zenélni.

Mik azok a feltételek, aminek szeretnétek megfelelni egy dal elkészítésekor?

Nincsenek ilyen előre lefektetett szabályaink, szempontjaink, amik szerint alkotnánk. Igyekszünk mindig hallgatni a dalra, hogy ő hogyan akarja, mit súg nekünk. Mi csak a helyére pofozgatjuk a dolgokat. Ha a külső szempontok kerülnek előtérbe, akkor általában rossz dalok születnek szerintem.

Az „Azon az éjszakán” című dalotok zenei alapja Tom Odell „Another Love” című munkája. Hogyan sikerült ezt kivitelezni, vagy hogyan működött a használati jog megszerzése?

Tulajdonképpen, amikor belevágtunk ebbe az egész procedúrába, mi magunk sem tudtuk igazán, hogyan működnek ezek a dolgok. Mivel sajnos személyes kapcsolatunk nem volt Odellel, ezért a magyarországi képviseleten keresztül intéztük az engedélyt. Ezután nekik kellett elküldenünk a feldolgozásunk hanganyagát, a magyar szöveget, és ami igazán meglepett minket, a magyar szöveg angol fordítását is. Azt mondták nekünk, legyünk türelemmel, mert hónapokba, akár egy évbe is telhet, amíg válasz érkezik. Szerencsénk volt, ugyanis rekordidő alatt érkezett meg az engedély, így pont rákerülhetett a készülő első nagylemezünkre.

A zenekar tagjai: Papp Dávid (basszusgitár), Balaton Gergely (gitár), Varga Bence (gitár, ének), Hoffmann Máté (dob). Kép forrása: Zaporozsec hivatalos

Melyik dalotokra mondanátok azt, hogy talán a legsikeresebb lett, és melyik dalotok az, ami a legközelebb áll a szívetekhez?

Egészen biztos vagyok, hogy az „Azon az éjszakán” című dalunkat ismerik tőlünk a legtöbben, koncerteken is mindig ezt a dalt várják leginkább, szerencsére még mi sem utáltuk meg, a mai napig szívesen játsszuk, és hát sokat is köszönhetünk neki, hiszen egy kisebb országos ismeretséget hozott a zenekarnak. Viszont, hogy a szívünkhöz melyik áll legközelebb… Szerintem erre mindegyikünk mást mondana. Az én személyes kedvencem az előző lemezről a „Szomorú óriás”, ugyanis számomra ez kicsit olyan, mintha egy filmzene lenne.

Nemrég jelent meg a legújabb dalotok, a „Movie Star”. Mesélnél erről pár szót, mi a dal története?

A Movie Star sok szempontból volt izgalmas kihívás a számunkra. Egyrészt ez volt az első próbálkozásunk a diszkó műfajában, és igyekeztünk úgy hozzányúlni a stílushoz, hogy közben azért ránk lehessen ismerni ebben a dalban is. Másrészt ez volt az első olyan dalszövegünk, ami magyar és angol részeket is tartalmaz, sokat gondolkoztunk rajta, hogy bevállaljuk-e így, de annyira illet ez az angol refrén a dalba, hogy nem volt szívünk kidobni.

A dalszövegeitek egyedülállóak és különlegesek. Hogy zajlik ez a folyamat nálatok, mi ad ihletet?

Sajnos, vagy szerencsére nincs megszokott receptje a dalszövegírásnak, nincs bevált folyamata nálam sem. Van úgy, hogy hetekig vajúdok egy soron, de volt olyanra is példa, hogy egy óra alatt megszületett egy teljes szöveg. Ami pedig az inspirációt illeti, bármi bekerülhet a dalba, ami foglalkoztat, vagy megfog. Próbálok nyitott szemmel járni, hogy amikor alkotásra kerül a sor, legyen miből dolgoznom.

A közeljövőben milyen céljaitok vannak, illetve mi a terv hosszútávon?

A szombati lemezbemutató után sem szeretnénk leállni, a következő hétvégén kezdődik a közös turnénk a Hiperkarma zenekarral. Nagyon várjuk már ezeket a koncerteket, hiszen a lemezmunkálatok miatt kicsit kevesebbet tudtunk koncertezni az elmúlt időszakban. Jó lesz ismét a húrok közé csapni, főleg úgy, hogy a koncertműsorunkat most már kibővíthetjük az új lemez dalaival. Emellett reméljük, hogy a nyarunk az előző évek mintájára sűrű lesz, és ott lehetünk az ország kisebb- nagyobb fesztiváljain is.

Február 17-én az Akvárium Klubban lesz az új lemezeteknek a bemutatója. Mesélnétek kicsit erről az új albumról? Milyen érzésekkel várjátok ezt a koncertet, illetve mitől is lesz különleges ez az alkalom?

Egy lemezbemutató koncert mindig különleges alkalom, ez a mostani azért is fontos számunkra, mert az ország egyik legjobb koncerthelyszínén van lehetőségünk bemutatni az új albumot. Már egyszer, a Nagy-Szín-Pad! Tehetségkutató keretében felléptünk itt az Akváriumban, úgyhogy jó emlékekkel fogunk most visszatérni. Izgulunk is egy kicsit most a koncert előtt, mert nagyon sok dalt még nem játszottunk élőben, amíg nincs meg a rutin, addig mindig van bennünk egy kis félsz, reméljük, hogy sikerült jól begyakorolnunk mindent. Amiért még talán különlegesnek mondható a szombati szereplésünk, az az, hogy kedves barátunk, Hidasi Barna, (aki mindkét nagylemezünk hangmérnöke is egyben) elfogadta felkérésünket, és billentyűsként fog közreműködni néhány dalban.

Kép forrása: Zaporozsec hivatalos

 

„Nem nehézségként gondolok a színházra, hanem örömforrásként” – Interjú Horgas Ádámmal az Életrevalókról

A Madách Színházban, a Szomorú vasárnap olvasópróbája előtt faggattuk Horgas Ádám rendezőt az Életrevalók színreviteléről, színház és film kapcsolatáról, szereplőkről és sikerekről.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy színpadra állítod az Életrevalókat?

A színház kért fel erre az anyagra, tehát a Játékszín vezetőségének, konkrétan Lőkös Ildikónak az ötlete volt, hogy ebből érdemes lenne egy színpadi adaptációt készíteni. Az Életrevalók egy tavalyi bemutató, az azt megelőző nyáron szőttük ezeket a terveket, az adaptációt gyakorlatilag a nyár során csináltam meg, illetve a hozzá tartozó zenéket is akkor vettem fel stúdióban.

Eredetileg festőnek készültél: a fényfestés illusztrációi is neked köszönhetők a darabban?

Igen, én készítettem a videóvetítéseket. Valóban a Képzőművészeti Főiskolára készültem, de aztán tizenhét évesen a mára már legendássá vált Arvisura Színházba nyertem felvételt, ott voltam színész nyolc évig; itt szerettem bele a színházba, itt döbbentem rá, hogy engem foglalkoztat a zene, a koreografálás, a festészet, és hogy ezek az összművészeti formák nagyon jól egyesíthetőek a színházban.

Tehát mondhatjuk, hogy neked a színház egy képzőművészeti-összművészeti színtér is.

Igen, nagyon érdekelnek az olyan anyagok, amikben az összművészetiség valamiféle teret tud kapni. Most itt vagyunk a Madách Színházban, ma fogom kezdeni a Szomorú vasárnapot, ami szintén egy ilyen produkció lesz; ennek a darabnak a története egy olyan túlvilági látomás, ami szintén nagyon alkalmas arra, hogy összművészeti formában fogalmazzam meg.

Szerinted a színház vagy a film a nehezebb műfaj, ha egyáltalán összehasonlíthatók ezek?

Nem hiszem, hogy össze lehet, egész másféle követelményei vannak. Én nem nehézségként gondolok a színházra sem, hanem egy örömforrásként.

Arra gondolok, hogy például az utcai jeleneteket a filmekben sokkal könnyebb megjeleníteni, míg színdarabban, mint az Életrevalókban is, az autós üldözést vagy a híres ejtőernyő-jelenetet egészen másképp kell és másképp lehet bemutatni. Szerinted ezek a jelenetek jól lettek kivitelezve a darabban?

A színháznak egész más a formavilága, a jelrendszere. Attól, hogy ott ülnek a nézők, tudják, hogy minden ott, a szemük láttára történik, ők is értik, hogy a jelenben kell megoldani ezeket a mozzanatokat. Én ezt nem nehézségnek, inkább plusz játéklehetőségnek érzem: a színházban tehát olyan gazdag asszociációs formákat lehet az alap mellé tenni, amitől adott esetben ez több tud lenni, mint egy realista filmes megfogalmazás.

forrás: Horgas Ádám hivatalos facebook oldala (a képen Hirtling István, Vadász Gábor, Zsurzs Kati, Petyi János, Kovács Dézi, Szirtes Balázs, Szőlőskei Tímea)

Az első felvonás talán erősebben ragaszkodott a filmhez, az eredeti alkotáshoz, míg a második felvonásban már több változtatás is történt.

Az elsőben is nagyon sok változtatás volt. Eleve a filmben eredetileg sok testvére van Drissnek, én ezt leszűkítettem egyetlen húgra. A film megengedheti magának, hogy bizonyos konfliktusokat a homályban hagyjon és csak egy klipszerű megfogalmazással érzékeltessen. A filmben például nem nyilvánvaló, csak sejteni lehet, hogy Driss öccse valamilyen drogos ügybe keveredett, de ennél konkrétabban nincs beavatva a néző, a film megoldja ezt klipes vágásokkal, ez azonban a színházban nem működik, tehát meg kellett írnom ennek a háttértörténetét, a testvéreit pedig leegyszerűsítettem egy húgra, akinek nagyon fontos a kiskorúsága. Fontos, hogy egy kiskorúról van szó, mert a filmben nem is igazán tiszta dramaturgiailag, hogy miért kell Drissnek otthagyni a munkahelyét. Ezt, ha valaki megfejti nekem, annak hálásan megköszönöm, ugyanis Drissnek van egy jól jövedelmező állása, ott van az anyukája – ezért is kellett megölnöm az anyukát az én változatomban, hogy kialakuljon egy olyan dramaturgiai helyzet, amiben egy kiskorú nem maradhat egyedül. Ezt a filmben egy dramaturgiai hibának érzem, nem lehet érteni, hogy miért hagyja ott Driss az állását.

Egy alapvető változtatás még, hogy Driss az eredetiben egy afrikai bevándorló, nálad viszont roma származású, aki Magyarországról jött.

Ennek a történetnek az eredetije egy francia film, amely egy olyan kultúrkör problematikáját vizsgálja, ami Párizsban probléma. Az, hogy ő színesbőrű, nyomornegyedben lakik, az Franciaországban egy testközeli probléma, de én ezt itt Magyarországon is szerettem volna testközeli problémává tenni, és nekünk sokkal érdekesebb egy roma kultúrkörben meghallgatni ezt a történetet.

Nem lett volna célszerűbb akkor Budapestre adaptálni az egész történetet, és nem meghagyni Párizsban?

Azért nem akartam, mert ez mégiscsak egy kultuszfilm, emblematikus nevekkel és figurákkal, és átírni ezt az egészet magyar nevekre… Azt éreztem, hogy ez valahol nevetségessé válna, és a nézők elveszítenék azokat az alapélményeket, amik miatt mégis kedvencünk lett ez a film.

Számomra az volt az egyetlen ellentmondás a színdarabban, hogy Drissnek megmaradt a neve úgy, hogy őt magát mégis magyar származásúvá „alakítottad”, ez nézőként talán nehezen összeegyeztethető.

Ez egyébként a filmben is hasonlóképpen van. A film egy igaz történeten alapul, és a valóságban egyébként Driss egy arab személy, nem fekete, és az eredeti neve egy egész más, arab név. A Drisst már csak Franciaországban kapta. A valóságban és a filmben is úgy történt, hogy őt átvették egy másik országból; gondoltam, nálunk ez az ország legyen Magyarország.

Az „eredeti” Driss óriásit alakít a parti-jelentben (is), nagyon jól táncol, Vadász Gábor szintén. Ez szempont volt?

Jól ismertem Vadász Gabit, dolgoztam vele együtt Békéscsabán, és amikor felvetődött, hogy az Életrevalók színpadra kerüljön, és már tudtam, hogy ezt a roma kultúrközegben akarom megcsinálni, ő egyből beugrott nekem, mert annak idején nagyon szerettem vele együtt dolgozni. Csodálatosan énekel, fantasztikusan mozog, nagyon jó színész, az ő lelki habitusához közel áll ez a lazaság, ez a „kúlság”, ami fontos ennél a figuránál. Ezek mind szempontok voltak.

forrás: cornandsoda.com (a képen Szőlőskei Tímea, Horgas Ádám, Vadász Gábor, Hirtling István)

Esetleg a könyvből merítettél ihletet a darabhoz?

Hogyne! A könyvből is és a dokumentumfilmekből is, amelyekben a szereplők mesélnek a találkozásukról, történetükről. Nagyon érdekesek, a YouTube-on fent vannak ezek. Két nagyobb szabású dokumentumfilm is készült az életükről.

Említetted egy korábbi interjúban, hogy előre elszoktad képzelni a darabjaidat, előre megálmodod őket, milyenek is lesznek végső formájukban. Voltak-e elemek, amiken próbák közben változtattál?

Általában egy elég pontos tervvel szoktam érkezni már az olvasópróbára is, tehát előre le tudom játszani a fejemben az előadást. Inkább a színészi játékok azok, amikben sokkal tágabb lehetőségek rejlenek – hogy valaki egy figurát hogyan épít fel, hogy neki mi áll jól. Emiatt szívesen változtatok akár szövegeket is, de az alapszituációk azért nem változnak.

Nehezebb volt filmadaptációt készíteni, mint könyvadaptációt?

Nem nehezebb, mert a film alapvetően pár órában dramatizált formátum.

Éppen emiatt gondolom, hogy esetleg nehezebb volt, mert a néző úgy ül be a színházba, hogy már van egy erős vizuális elképzelése a dolgokról, hogy hogyan néznek ki a szereplők, milyenek a helyszínek, a hangulat… Tehát ez egy nagyon merész vállalkozás, mivel a nézők fejében már ott vannak a megszokott, már alakot öltött karakterek, és most a helyükbe kerülnek mások. Számomra legalábbis, még a darab elején, ez okozott nehézséget.

Kétségtelen, hogy ezekkel meg kell küzdeni. Én azért nem féltem ettől, mert úgy éreztem, hogy sok saját gondolatom van az anyaggal kapcsolatban, amitől személyessé tudom tenni.

Melyik nézőtípust szeretted volna leginkább kiszolgálni? Nyilván vannak, akik már kívülről fújják a filmet, vannak, akik valamelyest tisztában vannak a történettel, és lehetnek olyanok is, akik még egyáltalán nem látták.

Egyáltalán nem gondolkodom nézőkben, amikor csinálok egy darabot, hanem a saját belső kényszereimre, mondanivalómra koncentrálok; nyilván valamennyire keresem, hogy ezek szerethetők legyenek a néző számára, érzelmeket váltson ki belőlük, de én nem szoktam mérlegelni, hogy melyik néző mire hogyan fog reagálni.

A Játékszín egy kisebb színház. Mennyire volt ez befolyásoló tényező?

Nagyon erősen befolyásoló tényező volt. Az egész tér, amit kitaláltunk, abból indult ki, hogy ez egy icipici színpad, és itt a történet szerint egy hallatlan gazdagságot kell ábrázolni. Segítség volt a dramaturgiában, hogy ez a történet valahol mégis olyan, mint egy mese, amelyben egy szegény fiú szerepel, aki szerencsét próbál, és egyszer csak fantasztikus gazdagság és emberi barátság birtokosa lesz; tehát van ebben valami mesei, valami jó értelemben vett gyermeki hozzáállás, ez adta az alapot ahhoz, hogy ezekből a roma kisgyerekek által készített gyermekrajzokból állítsuk össze a darab háttérlátványvilágát. Ez a gazdag közeg olyan, ahogyan egy kisgyerek elképzeli, milyen is egy gazdag ember palotája.

Milyen visszajelzések jöttek a darabról?

Jók, már egész sok díjat is összeszedett, például a Teátrumi Nyári Fesztiválon a legjobb főszereplő díját, megosztva Vadász Gabi és Hirtling Pista között. Elnyerte a Százhalombattai Fesztivál közönségdíját is, majd az évad legjobb előadása díját. Nagyon nehéz rá jegyet kapni, a saját családomat alig bírtam bevinni rá.

forrás: Horgas Ádám hivatalos facebook oldala

Most milyen darabon dolgozol?

Pont ma fogjuk elkezdeni a Szomorú vasárnapot.

Mikortól tekinthetjük meg?

Március 28-ától itt, a Madáchban.

Mi, az Életrevalók sikerén felbuzdulva, valószínűleg ott is leszünk. Gyertek ti is!

Kiemelt kép: szinhaz.hu

Francia film a színházban egy kis Erős Pistával – Életrevalók a Játékszín színpadán

 

10+1 film szingliknek

Valentin nap a szerelemről szól, mindenki a párjával tölti a napot. De mi van a szinglikkel? – Felejtsük is el a Bálintok napját és míg mások párokba verődve romantikáznak, addig mi pihentessük egy kicsit az agyunkat. Ha meg akarjátok úszni a február tizennegyedikei „csöpögést”, akkor üljetek le a tv elé sok nasival, mert elhoztunk tíz, szingliknek való filmet!

Az egyik legtipikusabb „szingli film” a Bridget Jones naplója 1-2-3. Egy harmincas éveiben járó nő a főszereplő, akinek a legszorosabb kapcsolata általában a borokkal van és reménytelenül szerelmes főnökébe. Az Oscar-díjas színésznő, Renée Zellweger remekül tárja elénk a karaktert, hiszen valljuk be, manapság nem könnyű szinglinek lenni, ahogy ez a 2000-es évek elején is igaz volt. Ezt a filmet azért mondhatnánk örökéletűnek, mert teljesen át tudjuk érezni a főszereplő sorsát, hiszen Bridget nem jobb, nem szebb, mint akármelyikünk, ő csak egy átlagos lány, átlagos célokkal.

Forrás: DesignMyNight.com

Második a listánkon a Vadon című film, amely egy Cheryl (Reese Witherspoon) nevű fiatal lányról szól, aki elvesztett mindent (és tesz is ellene, hogy ez tovább romoljon). Hirtelen felindulásból nagy kalandba kezd és vándorútra indul. 1500 kilométert legyalogolva küzd a magány és a múltból kísértő emberek ellen. A film nagy erőssége abban rejlik, ahogy elképesztően érzékenyen, finoman tár fel egy emberi lelket. Mondhatni az énszeretet, a gyász és az elfogadás filmje. Egy átlagos nő, egy átlagos lélekkel, aki megjárja a poklot a beteljesülésig.

Az 500 nap nyár egy non-lineáris szerkezettel rendelkező film, amely egy kapcsolat tündöklését és bukását mutatja be 500 napban. Történetünk a 290. napon kezdődik a szakítással és utána össze-vissza ugrál az időben, párhuzamot vonva az események között. A film üzenete és cselekménye is egyszerű: múltbéli találkozásaink (legyen férfivel vagy nővel) nagyban meghatározzák a mostani személyiségünket. Egy hétköznapi történet az egész, a fiú szerelmes lesz a lányba, a lány viszont nem viszonozza az érzéseket. A film az elfogadásról szól, hiszen tudni kell elfogadni és továbblépni, még ha ez időbe is telik.

Forrás: wral.com

Ezen sorok írójának egyik személyes kedvence a Hogyan legyünk szinglik? című film. Megismerhetünk négy nőt, négy különböző élettel, állással. Egy közös van bennük: mindegyik szingli. Főszereplőnk Alice (Dakota Johnson) egy önállóságra vágyó lány egy szakítás után beleveti magát a szingli életbe. Karaktereik szinte minden típust megtestesítenek: olyan egyedülállókat, akik munkamániások lettek, a „kényszer szingliket” vagy éppen a buli-pia-drogok típust. A legszimpatikusabb mégis Alice, aki őszinte, naív és tényleg csak önmagát szeretné megtalálni egyedül. A film páratlan humorral tárja fel elénk a New York-i szinglik világát.

Ha sírós filmre vágyunk Valentin-napon, akkor a Kedves John! az egyik legalkalmasabb érzelmeink kendőzetlen kiadására. John Tyree (Channing Tatum) halk szavú, fiatalos, jóképű eltávon lévő katona, aki magányos édesapját látogatja meg a napsütötte Dél-Kaliforniában. Hazaérve találkozik Savannah Curtis-el (Amanda Seyfried), aki egy fiatal, főiskolás lány. Már szerintem ezekből a sorokból elárultam a nem túl nagy titkot, hogy egymásba szeretnek. Ám szerelmük nem egyszerű: sok buktató és akadály áll a két főszereplő elé. De hogy mi lesz a vége? Zsepiket, édességet elő és lássuk.

Forrás: Filmtekercs

A mese szerelmeseinek a Jégvarázs című Walt Disney mesét tudom ajánlani. Arendelle királyság olyan, mint egy rendes uradalom, ám az egyik hercegnője egy titkos képességgel rendelkezik: képes havat és jeget varázsolni tenyeréből. Elsa, az említett hercegnő a szüleivel történt tragikus baleset miatt királynő lesz, ám elvarázsolja országát és hóba borítja az egészet. Anna, a testvére elindul a keresésére és közben barátokat szerez. Olaf, az imádnivaló hóember mindenkinek a szívébe lopja magát. Ezt a filmet azért ajánljuk, mert végre egy olyan alkotást tekinthetünk meg Disney meseként, ahol nem szükséges a tipikus szőke herceg a cselekmény megoldásához.

Olaszországban, Veronában van egy fal. Ez a fal teli van levelekkel, amelyeket párjukat kereső nők címeznek Shakespeare Júliájának. Júlia „titkárnői” pedig megpróbálnak válaszolni ezekre a levelekre. A Levelek Júliának című filmben egy fiatal újságírónő, Sophie (Amanda Seyfried) talál egy ötven éve íródott levelet a falban és válaszol is rá. Meglepetésére a levél írója felbukkan és együtt indulnak a rég elvesztett szerelme után. Ha azt hiszitek, hogy ez olyan túl romantikus és csak nőknek való, hát tévedtek. Ugyanis férfiaknak is egy könnyed, szórakoztató mozi. A film árasztja magából a nyugalmat, a sors és a véletlenek pedig a film katarzisát adják. A történet üzenete, hogy minden lehetőséget ragadjunk meg az életünkben, ne halasszuk el őket és használjunk ki minden pillanatot, amit kapunk.

Forrás: Redlipstick

A Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című filmben Andie (Kate Hudson) egy újságnál dolgozik, ahol cikket kell írnia. Feladata, hogy felszedjen egy pasit és érje el, hogy szakítson is vele, mindössze tíz nap alatt. Benjamin Barry (Matthew McConaughey) fogadást köt, hogy tíz nap alatt magába kell bolondítania egy nőt, akit kijelölnek neki. És miért is ne, Andie lesz a kijelölt személy. Igazából a történet nem egy nagy szám, de alapján járaton nagyon is élvezhető. A film a maga sajátos humorával kelti fel a néző figyelmét, de ne várjunk tőle nagy durranást.

Michael Oher (Quinton Aaron) élete nehézségekkel teli: hajléktalan, nem akarják átvenni gimnáziumba, anyja drogfüggő, apját pedig megölték. A fiú összebarátkozik egy kisfiúval, S.J-vel, annak édesanyja Leigh Anne (Sandra Bullock) pedig utánanéz a sorsának, felkarolja és befogadja őt. Michael elkezd jól tanulni és focizni is, amiben ígéretes tehetség. A család mindenben támogatja őt és szeretnék örökbe is fogadni. A szív bajnokai című dráma igaz történeten alapul és életrajzi filmet valljuk be, nem könnyű készíteni, hiszen nagyon sok buktatója lehet, mégis az erőssége maga a határtalan őszinteség, amin alapul. Összességében egy nagyon szép igaz történet, hús-vér karakterekkel és csodálatos színészi játékkal.

Forrás: thinkingfaith.org

Mike (Channing Tatum) vállalkozó és az Amerikai Álomnak él: autókat javít, bútorokat tervez. Ám éjjel átváltozik egy varázslatos helyen Magic Mike-á, aki eredeti, lehengerlő műsorral kápráztatja el a nagyérdeműt. A Magic Mike ezért inkább nőknek ajánlott. A film egyszerűen jó, hiszen ebből a sokszínű műfajból egy minőségi alkotást készítettek, belekóstol a sok életstílusba, de igazából egyikhez sem kötődik teljesen. De, ami miatt tényleg jó, az maga az életszerűség, hiszen annyian látjuk a reménytelen pénztelenséget vagy akár a nagy álmokat kergető életünket. A film második részében már a szereplők életébe kicsit jobban belelátunk és nagyon jó a színészi játék is, érdemes megnézni.

+1 film

És a végére következzen egy pofon. A társadalom igyekszik rákényszeríteni az egyedülálló emberekre, hogy csak párként teljes az élet, így vezet igazi út a boldogsághoz. Erről a látens nyomásról és az általa gerjesztett megalkuvásról forgatott filmet Rachel Weisz és Colin Farrell főszereplésével a görög film úttörője Girogos Lanthimos A homár címmel. A minimalista játékkal és az abszurd humorral fűszerezett disztópiában az egyedülálló embereknek 45 napjuk van arra, hogy párt találjanak maguknak, különben átműtik őket egy általuk választott állatba, hogy további életüket lóként, delfinként vagy kanáriként éljék le. Kinek mi tetszik. A miértre van, a hogyanra nincsen és nem is kell válasz.

„Fázol? várj, betakarlak az éggel” – Szerelmes versek a magyar irodalom nagyjaitól 2.

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér” – olvashatjuk a sorokat Shakespeare 75. szonettjének elején. A reneszánsz művész talán a világon az egyik legszebben és legigazabbul volt képes kifejezni azt – minden klisé nélkül -, hogy mit is jelent a valódi szerelem, s milyen kapcsolatban áll az azt megélő fizikai egyénnel.

f21

A szerelem az egyik, ha nem a legmeghatározóbb motívum egy ember életében, és éppen ezért egy gyakran előkerülő téma az irodalomban is. Szinte alig van olyan költő, akinek ne lenne legalább egy verse vagy versciklusa a szerelemről. Erős, szélsőséges érzelmekkel együtt járó dolog szeretni valakit, és olykor úgy tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz megfogalmazni, szavakba önteni ezt az érzést, de szerencsére valamilyen úton-módon költőink mindig megpróbálták, hiszen ha nem tették volna, a szerelmi irodalmi kánon sem lenne ugyanolyan, mint amit ma ismerünk.

Mindenki számára mást jelent a szeretet, szerelem, és máshogyan fejezi ki, így a szerelmi líra is nagyon sokféle.  Ez -véleményem szerint- főként a költő személyiségétől, történelmi időszaktól és a szerelme tárgyától, mélységétől függ. Minden költő máshogyan éli meg a szerelem lelki élményét, és máshogyan önti szavakba érzéseit. Már maga a szerelem is sokféle és folyton változó: viszonzatlan, viszonzott, boldog, boldogtalan, szenvedélyes, békés, fájdalmas… Annyi különböző változata lehet, hogy nincs elegendő jelző a kifejezésére.

Egy korábbi cikkünkben már bemutattunk néhányat a magyar irodalom legszebb szerelmes verseiből, de azért még bőven akadnak az „irodalmi tölténytárunkban” szebbnél szebb alkotások, melyek így Valentin-napon valószínűleg minden irodalomkedvelő embernek visszaidézik a régi, szép, szerelmes emlékeit.

Ezekből a versekből szedtünk össze most nektek egy újabb kollekciót:

Kosztolányi Dezső

A nyugatos Kosztolányi Dezső a különleges szerelmes versek mestere volt. Feleségével, Harmos Ilonával rendezetlen kapcsolatban éltek; több szakító, majd békülő levelet is váltottak, de valahogy mindig visszataláltak egymáshoz. Házasságuk nem volt felhőtlenül boldog, hullámvölgyek és kibékülések váltották egymást. Azonban nem ő volt az egyetlen nő a költő életében, a halálos beteg Kosztolányi egy szanatóriumban beleszeretett Radákovich Máriába, de feleségétől így sem tudott elszakadni.

Kosztolányi Dezső (forrás: karpatalja.ma)

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Juhász Gyula

A költő életében és lírájában is az a plátói szerelem volt leginkább meghatározó, amit Sárvári Anna színésznő iránt érzett, akihez az Anna-verseket írta. Juhász Gyula és Anna ugyan személyesen nem igazán ismerték egymást, mindössze ha egyszer beszéltek, mégis az iránta táplált érzelmek a poétát egész életén át elkísérték. Anna az idő múlásával egyre inkább az elérhetetlen boldogság jelképévé és az idealizált nő szimbólumává vált. Juhász olyan gyönyörű verseket írt áhított szerelméhez, mint a Milyen volt…, vagy éppen az Anna örök.

Juhász Gyula (forrás: cultura.hu)

Juhász Gyula: Szerelem

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, 
Elrévedezni némely szavadon, 
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog 
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez, 
Egy pillantásod hogyha megkeres, 
Mint napsugár ha villan a tetőn, 
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem, 
Hogy megszépült megint az életem, 
Szavaid selyme szíven símogat, 
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, 
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. 
Ha balgaság, ha tévedés, legyen, 
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Tóth Árpád

Tóth Árpád szomorú és borús életébe is beköszöntött a szerelem, tizenhat éven keresztül élt mély szerelemben Lichtmann Annával, akit később feleségül vett. A költő impresszionista verseiben a szerelemről gyönyörűen, meghatóan és a múltba visszaderengve ír. Az Esti sugárkoszorú című versét például a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verseként tartják számon az irodalomtudósok. 

Tóth Árpád (forrás: mult-kor.hu)

Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt

Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? – a cirpelő mezőn
Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn
Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt!

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,
– Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön,
Emelni lágyan, véle lengni fönn,
Hol égi súlyt az éther könnyedén hord…

S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj
Szivünkből úgy szállt, mint finom homok
Szitál alá a tűnő ballonokról,

S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,
Hogy addig mennybe értünk, s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról…

Kassák Lajos

Kassák, bár nem kifejezetten a szerelmi lírájáról ismert, inkább politikai, társadalmi témájú verseket írt, életművében azért mégis fellelhetünk egy-két szerelmes témájú alkotást. A magyar avantgárd vezéralakjaként ismert költő életében nem a legmeghatározóbb téma volt a szerelem, ugyanakkor azt senki sem vitathatja, hogy szerelmes versei, mint a Veled vagyok című költeménye is, mély és andalító érzéseket vált ki mindenkiből. 

Kassák Lajos (forrás: irodalmijelen.hu)

Kassák Lajos: Veled vagyok

Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.

Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.

Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.

Előtted én
te én előttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak

te nekem adsz csókot

aztán elindulsz szótlanul

és magaddal viszed életem.

Szabó Lőrinc

Szabó Lőrincet sem kellett félteni, ha nőkről és szerelemről volt szó. A költőnek már felesége volt Mikes Klára személyében, amikor megismerkedett Korzáti Erzsébettel, akivel hamar egymásba szerettek. Kapcsoltuk 25 éven át tartott, de mindvégig titkolózniuk kellett, így bűntudatot éreztek. Viszonyuk többször kitudódott; volt, hogy megszakították a kapcsolatot, de szerelmük soha nem múlt el.

Szabó Lőrinc (forrás: bekesikonyvtar.hu)

Szabó Lőrinc: Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Radnóti Miklós

Radnóti Miklós Petőfi mellett a másik magyar költő, akinek lírájában igazán hangsúlyos a hitvesi költészet. Szerelme Gyarmati Fannival boldog és kiegyensúlyozott volt, rengeteg verset írt hozzá. Munkaszolgálata idején a felesége, és az a szeretet, ami hozzá kötötte, jelentette számára az egyetlen reményt. Talán ez segített neki átvészelni a táborban átélt borzalmakat. A magyar irodalom olyan gyönyörű szerelmes verseket köszönhet neki, mint a Tétova óda, vagy a Levél a hitveshez.

Radnóti Miklós (forrás: behance.net)

Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján

Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.

Már nem húz madarak búbos szerelme,
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.

Valamikor az asszonyom leszel
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.

Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.

Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé
és teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás!

Fodor Ákos

Fodor Ákos kortárs magyar költő, akit legfőképpen tömör, ugyanakkor velős, haikui gondolkodású verseiről ismerhetünk, amelyek az olvasókat is hasonló gondolkodásmódra késztetik. A költő jellegzetessége, hogy mindössze néhány szóba képes belesűríteni rengeteg tartalmat és gondolatot, meg tudja ragadni az érzelem lényegi mondanivalóját és kifejezéstárát.

Fodor Ákos (forras:naputonline.hu)

Fodor Ákos: Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

Kiemelt kép: dunakanyarkult.blog.hu

Élet a morfium rabságában – 131 évvel ezelőtt született Csáth Géza

1887. Február 13-án Brenner József néven látta meg a napvilágot Szabadkán a későbbiekben Csáth Gézaként elhíresült magyar író, orvos, pszichiáter és zenekritikus, aki sokféle művészeti ágban kipróbálta magát élete során. Ezen alkotások mélységéhez való azonosuláshoz pedig nem vetette meg az erősebbnél erősebb tudatmódosító szereket sem.

A zenével édesapja hatására került kapcsolatba, aki szenvedélyesen szerette volna, hogy egyszer fiából hegedűművész váljon. A fiatal Józsefnek azonban a gyakorlással gondjai adódtak, így zenész karriere ilyen formában nem valósulhatott meg. (Későbbiekben viszont zenekritikusként tevékenykedett több lapnál is.) A képzőművészet sem állt tőle messze, de sajnos alkotásait a rajztanára kinevette és legtöbbször elégségesre méltatta, így ez a művészeti ág (vagy inkább annak képviselője) sem adott elég terepet a fiatal kiteljesedéséhez. Az írásai ezekkel ellentétben viszont már korán felkeltették a hozzáértők figyelmet és a környezetében lévő emberek felfigyeltek tehetségére.


„A sikerben kételkedni kell, de viselkedjünk úgy, mintha egyáltalán nem kételkednénk.” – Cs. G.


A kezdeti sikerek sajnos 1910-ben egészen más irányba fordultak. Ebben az évben, egészen pontosan április 10-én, hajnali fél hatkor nyúlt hozzá először a morfiumhoz. Orvosként könnyen hozzájutott a szerhez, és ez erős morfiumfüggőséghez vezetett. Élete társadalmilag és fizikálisan megindult a hanyatlás lejtős útján. Irodalmi alkotásaiban azonban hihetetlenül kiemelkedő művek létrejöttét segítette elő. Ezek közül az első kötet a Délutáni álom, ami egy elbeszéléskötet, amelyben a bódult állapotban megélt tapasztalatait írta le. Ezen túl még több, nagyon híres és izgalmas elbeszélést is írt, mint például a Béka, A varázsló kertje és A mesék, amelyek rosszul végződtek.

Brenner Dezső, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza (forrás: cultura.hu)

Sajnos az egyre nagyobb és nagyobb dózisban bevitt morfium mennyisége fokozatosan elborította az elméjét, bár unokatestvére, Kosztolányi Dezső megemlékezéséből tudjuk, hogy eleinte még hajlandóságot is mutatott az elvonókúrákon való gyógyulás felé. A függőség viszont olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy kezdetben a cipője talpában csempészett be magának anyagot, majd később folyamatosan elszökött a kezelések elől. Kosztolányi feljegyzései szerint nem volt boldog, ennek ellenére hirtelen nősült meg; 1919-ben vette feleségül Jónás Olgát, akitől egy kislánya született. Ez a házasság pedig csak még egy lépcsőfoka volt a már korábbról is érezhető tragikus végkimenetelnek. A bajai kórházban kezelték 1919-ben. Innen megszökött és egy revolverrel váratlanul rátámadt feleségére, aki belehalt sérüléseibe. Ezután öngyilkosságot is megkísérelt, felvágta az ereit és mérget vett be. Megölnie nem sikerült magát, mert azonnal kórházba szállították, ahonnan ismét megszökött, viszont ezután nem sokkal Pantopon-túladagolásban vesztette életét. Halála után úgy rendelkezett, hogy boncolása után öccse a legelső munkahelyére, a pesti klinikára küldje el szívét, agyát és máját. Ezzel a sokak által jósolt szomorú élet-lezárás beteljesedett.


„Az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek… meghalnak.” – Cs. G.


Az emberek mióta felfedezték, hogy bizonyos szerek képesek azt az érzetet nyújtani hatásukkal, hogy a valóság – amit külvilágnak nevezünk – tulajdonképpen nem létezik, azóta szakadatlanul szerves részét képezik a társadalomnak az ilyen típusú hallucinogén anyagok miatt kialakult függőségek, betegségek. Ezek képesek alternatív érzelmi univerzumokba átröpíteni az egyént, ahol pillanatnyi menedéket találhat a problémák, gondok, stressz, fájdalmak és csalódások elől. Ebben a hitben nem csak Csáth Géza élt, de több kortársa is beszámolt arról, (példának okáért Kosztolányi is így vélekedett) hogy számukra az alkotásukhoz szükség van tudatmódosító szerekre. A 20. század elején ezen anyagok működési elvét és hatásait nem tudták még teljesen tudományos alapokra helyezni, így használói nem primitívek, sokkal inkább egy olyan kor áldozatai voltak, melynek tudása ezen területekre még nem teljesedett úgy ki, mint ma. A két író határozottan hitte, hogy a játék, melyet ezek a szerek művelnek az agyukkal, nem puszta hallucináció, hanem az igaz valóság egy-egy darabja, és amit a hatásukon kívül érzékelnek, az csak vízió

Vannak, amik tompítják az érzékszerveket, míg mások felélénkítenek és még ezerféle kinek-kinek „tetszés és szükség” szerint. A drogproblémák az ilyen típusú szerek létezése óta egyre csak súlyosabbak lesznek. És erről persze tehetnek a fogyasztók is, de egészen biztos, hogy nagyobb mértékben ez nem inkább a társadalom bűne? Globálisan hajszoljuk bele egymást és önmagunkat egyre lehetetlenebb szituációkba, közben észre sem vesszük, hogy teljesen kimerültünk. Szorongunk a teljesítménykényszer miatt a munkahelyünkön, az iskolában, a családban és az emberi kapcsolatainkban is. Tényleg csak egyén szinten lehet ezt megoldani? Vagy egy alternatív jövőben, ahol sikereket lehet elérni, ha összefogunk egy élhetőbb életért, akkor lehetőséget tudunk majd nyújtani önmagunknak és egymásnak is arra, hogy kábítás, ferdítés vagy tompítás nélkül is boldogok és kiegyensúlyozottak lehessünk?

Viszont azt hozzá kell tenni, – visszatérve az íróra – hogy szellemi és fizikai hanyatlásával egyenesen arányosan emelkedett egyre magasabb szintre irodalmi munkássága. Életműve és prózái alapján a századelő egyik legkiemelkedőbb alakja volt Csáth Géza, születési nevén: Brenner József.

Kosztolányi így ír róla „Csáth Géza betegségéről és haláláról” című megemlékezésében:


A morfinista számára oltás után megszűnik minden testi és lelki ellentét, mely közte és a világ közt van. Nem érzi többé az ősi tragikumot, a vágyat, mely kielégülésért kiált és a csömört, mely a kielégülés után jelentkezik. Mintha kiszabadulna a végzetes hálózatból. A szelleme és a teste könnyűnek rémlik. Semmit se akar, csak azt, hogy ez mindörökre így maradjon.

Utolsó akarata az volt, mint a fönt közöltem levélből kitűnik, hogy agyát, szívét és máját vegyék ki a testéből és vizsgálják meg a klinikán. Ezzel a rendelkezésével az életén túl is az igazságot kereste, mivoltának a titkát. Úgy rémlik, én is a parancsának engedelmeskedtem, mikor itt le igyekeztem írni szenvedését, bajnok-testének megrokkanását és küzdelmét, fényes lelkének elfakulását, hogy megértve, – és megértetve másokkal – tragédiáját, kisebbítsem azt az el nem múló fájdalmat, melyet korai és igaztalan halálán érzek.


Kiemelt kép: divany.hu

Megrajzolt hősök, megelevenedő balladák – Zichy Mihály Arany-ballada illusztrációi

zm-ballada-f21

 Ha Arany János a tyúk, a balladák pedig a tojások, akkor bizonyára Zichy a tojásfestő. A 19. század egyik legjelentősebb festőművésze és illusztrátora, Zichy Mihály neve valószínűleg sokaknak ismerős lehet a középiskolai irodalomtankönyvekből. De hogyan is kerül egy romantikus festőművész efféle irodalmi közegbe?

Zichy Mihály és Arany János munkássága egy lényeges csomóponton összetalálkozik: a balladák világában mindketten – ki-ki a saját módján – mélyen elmerültek. Arany János balladaíró zsenialitását gondolom senkinek sem kell bemutatnom, a Tengeri-hántás, Ágnes asszony, Walesi bárdok című alkotásait jó eséllyel már mindenki olvasta. Zichy Mihály ugyanakkor  bár kortársa Aranynak – mindketten a romantika korának művészei – valódi fizikai ismertségről kettőjük között nem igazán beszélhetünk. Akkor mégis hogyan találkozik össze a két művész életútja? A romantikus festő, bár élete legnagyobb részét nem Magyarországon töltötte, mégis bőven hozzátett a magyar művészettörténet képcsarnokához, a művész kiemelkedő festményei és rajzai Munkácsy után a második legjelentősebb korabeli alkotások, többek között olyan festményeket köszönhetünk neki mint pl. Autodafé és a A rombolás géniuszának diadala. Ezen képek meglehet, hogy kevésbé ismerősek a magyar közönségnek, az azonban vitathatatlan, hogy jelentős képzőművészeti alkotások, amik Európa más országaiban ismertek. Festményei mellett rengetek rajzot is készített  Zichy, sok irodalmi alkotást illusztrált pl. Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját vagy éppen Arany János nagy sikerű balladáit.

A Zichy által illusztrált balladák négy különálló kötetben jelentek meg 1895 és 1898 között Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival címmel, 2017-ben az Arany János emlékév alkalmával pedig a kötet új kiadásban látott napvilágot, ami 24 Arany balladát tartalmaz a festőművész válogatott képeivel.

„Monok István úgy véli, hogy nehéz döntés Arany balladáit eredeti nyelvezetükkel kiadni, hiszen manapság a fiatalabb generációk kevesebbet olvasnak, a 30 év alattiak aktív és passzív szókincse is drasztikusan lecsökkent. Ugyanakkor Zichy Mihály kiváló illusztrációi megkönnyíthetik a szöveg értelmezését.” – olvashatjuk a cultura.com oldalán.

A két alkotás, Arany balladái és Zichy illusztrációi már önmagukban is megállják a helyüket, azonban így a szöveg és a képi világ összefonódásával valami egészen más minőséget teremtenek, az irodalom és a grafikus művészet tökéletes kombinációja valósul meg. Ilyen az, amikor két világhírű művész összmunkájából egy teljes, kerek egész jön létre. Az illusztrációk tökéletesen visszaadják a balladák képi világát, egy-egy kiragadott, ugyanakkor jellegzetes drámai pillanatot ábrázolnak. Vannak közöttük egyszerűbb szélrajzok, amik a szöveg közé mondhatni beépültek, de találhatunk jelentősebb munkákat is. Ezekből, illetve a ezekhez tartozó balladákból válogattunk most nektek.


Walesi bárdok

„Edward király, angol király/ Léptet fakó lován” – Ki ne ismerné a Walesi bárdok skót balladaformában visszacsengő kezdősorait? Az 1857-ben készült történelmi ballada Arany egyik legismertebb alkotása, ami a nagykőrösi balladák csoportjához tartozik, és az angliai Edward király walesi körútját, illetve a kegyetlen ember rémtetteit, az bárdok ellenállást, a király megőrölését meséli el lineárisan. A műben Arany kortársai aktuálpolitikai utalásokat véltek felfedezni, ezért is volt már annak idején is népszerű az alkotás.

Arany János: Walesi bárdok –  részlet

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

Zichy Mihály: Walesi bárdok illusztrációja

Ágnes asszony

A bűn és bűnhődés balladájaként számon tartott Ágnes asszony szintén a nagykőrösi balladák csoportját erősíti, Arany egyik legérzelmesebb lélektani balladája. Ágnes asszony története külső szemmel nagyon egyszerű: a szerelmes nő felbujtotta szeretőjét férje megölésére, ami hamar kiderült, jön a nádor, Ágnes  börtönbe kerül, ahol a sötét zárka és bűntudata az őrületbe kergeti, a „megbomlott” nőnek a bírák előtt kell tanúskodnia. A ballada azonban ennél többről szól: korhű példája Arany korának lélektanáról, sokan úgy tartják, hogy Arany ebben a balladában korát megelőzve ismerte fel a freudi pszichoanalízisben oly fontos szerepet játszó lelkiismeret szétziláló hatását. A ballada tanulsága, hogy a bűnt mindig bűnhődés követi, jöjjön ez egy felsőbb isteni hatalomtól vagy a törvény földi helytartójától.

Arany János: Ágnes asszony – részlet

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, – a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.


Szondi két apródja

A Szondi két apródja a többszólamú balladák koronázatlan királya. A történelmi alapokon nyugvó epikus írás a középkori Drégel várának történetét, a hős várkapitány, Szondi György bátorságát, a török támadás időszakát mutatja be. A történet lényegi alakjai mégis a címben is szereplő két apród, akik a hűség és a hazaszeretet metaforikus alakjai. Arany ezen írása sokrétű, viszonylag a bonyolultabb, nehezebben befogadható és megérthető, egyrészről a történelmi téma , másrészről a műfajra jellemző hirtelenszerű tér- és időbeli váltások, a szólamcserék, a kihagyásos szerkezet miatt. Az azonban kétségtelen, hogy a Szondi két apródja a nagykőrösi balladák kiemelkedő gyöngyszeme, az író zsenialitásának újabb példája.

Arany János: Szondi két apródja – részlet

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.


Tengeri-hántás

A népi tematikájú Tengeri-hántás az irodalomtanárok legkedveltebb balladája, olyan Arany alkotás, ami talán a költő egész életművét betetőzi. Dalos Eszti és Tuba Ferkó története az 1877-ben íródott az Őszikék nevezetű kapcsos könyvben olvasható, bonyolult motívum- és utalásrendszere, a népi hiedelmekkel megfűszerezett tematikája, szólamok gyakori váltása, a misztikum és a vidéki élet összekapcsolása Arany legjobb alkotásai közé emeli. A történet két fiatal tragikus szerelmét dolgozza fel, a műben uralkodó balladai homály és a többszólamúság, elrejtett erotikus utalások különlegessé teszik az egész alkotást. A balladáról Hollósy Simon készített olajfestményt.

Arany János: Tengeri-hántás – részlet

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.

„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
– Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.

Zichy Mihály: Tengeri-hántás illusztrációja

Híd-avatás

Arany János tudta, milyen kiábrándító és magányos a nagyvárosi élet, a Híd-avatás című kései balladája pont ezt a viszontagságos életérzést önti szavakba. Az alkotás az Őszikék balladái közé tartozik, és egy szerencsejátékos fiú történetét dolgozza fel, akinek „nem fest a kártya”, minden pénzét elveszíti. A balladában végig nagyon erős a balladai homály, ráadásul ez összekapcsolódik misztikus jelenségekkel is, így még kísértetiesebbé válik az egész mű értelmezése. A balszerencsés fiú pesti éjszakában kóborolva találja magát,  a nemrég megépült Margit hídon sétál, ahol egyszer csak öngyilkos kísértetek sora jelenik meg, akik készek fájdalmuk elmondása után újra a mélybe vetni magukat. Csalódott szeretők, kiégett, életunt gazdagok, háborús veteránok mind-mind sorra ugornak újra a Dunába. Ezen ballada középkori danse macabre, azaz haláltánc műfajával mutat rokonságot, az egyének előtt újra lepereg egész életük. A mű tele van érzékiséggel és misztikummal, a 21. század olvasója éppannyira magának érezheti az egész balladát, mint Arany kortársai. Az író talán legkiválóbb balladája.

Arany János: Híd-avatás – részlet

Igy, s már nem egyenkint, – seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.


Tetemre-hívás

Bárczi Benőt meghalt. Ki ölte meg Benőt? A Tetemre-hívás szintén Arany kési, Őszikék balladái közül való. Már magában a címben felfedezhetjük az egész mű témáját, a tetemre hívás népi hiedelmére épít, miszerint a halott sebe vérezni kezd, ha gyilkosa a közelben van. Így válik Bárczi Benő gyilkosává saját szeretője, aki nem tőrrel, hanem szavakkal „gyilkolta” meg az ifjút.

Arany János: Tetemre-hívás – részlet

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!…
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”

Kétszeri mondást – mint lebüvölten –
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

 

Zichy Mihály: Tetemre-hívás illusztrációja

Az ünneprontók

Az ünneprontók egy falusi család történetét mutatja be ünnepi időszakban. Ez a család bár templommal szemben lakik, mégis megszegik a szent pünkösdi szokásokat, imára menetel helyett esznek-isznak, mulatoznak. Az Őszikék balladái közül való alkotásban szintén fontos szerepet kapnak a népi illetve a vallási hiedelmek, a történetben szereplő muzsikus az ördög metaforikus alakja, aki a pokolba táncoltatja az egész mulatozó tömeget. Ez jelenik meg Zichy illusztrációján is.

Arany János: Az ünneprontók – részlet

Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is – íme, közelget az éj –
Nyújtják kezöket nagy-epedve;
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.

Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész örjöngő csoport.

Zichy Mihály: Az ünneprontók illusztrációja

Vörös Rébék

A falusi kerítőnő és a házasságtörés balladája szintén a Margit-szigeten írt Őszikék balladák közül való, Arany egyik utolsó alkotása. A történet kulcsszereplője címben is megemlített Rebeka nevű asszony, akinek valószínűleg vörös haja van.  Ez az asszony a falu kerítőnője, összeboronál egy ifjú párt, Pörge Danit és Terát, majd a nőt mégis arra biztatja, hogy csalja meg férjét. Az asszony enged a csábításnak, hűtlenné válik, terhes lesz, amiért a férj kidobja a házukból. A férfit később azzal vádolják, hogy megölte a falusi kerítőnőt, így menekülnie kell, de a bujdosás során végez még egy emberrel, így elkapják, és kettős gyilkosságért felakasztják. A balladában végig fontos szerepe van a színeknek.

Arany János: Vörös Rébék – részlet

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Zichy Mihály: Vörös Rébék illusztrációja

Kiemelt kép: krupihajnalka.blogspot.com

LEGUTÓBBI CIKKEK