Mióta az emberiség civilizációi létrejöttek, megszeghetetlennek tűnő konvenciók határolják a kultúrákat, a társadalmakat és a művészetet is (ezt a könnyebbség kedvéért nevezzük most tézisnek). Az erős szabályozottság viszont egészséges esetben ellenszegülést kell, hogy szüljön; ez saját attitűdjével, önálló szabályaival (általában a norma anti-konvencióival) és produktumaival képes egy másik pólust megteremteni (nevezzük antitézisnek), ami – intenzitásától és/vagy követőitől függően – nemcsak a megosztást, a döntés lehetőségét tudja biztosítani, hanem dominánsabbá is válhat, mint ami ellen küzdött. A szintézis helyett a történelem számtalanszor produkált paradox szerepcserét: egy antitézisből tézis lett.

Így kerülhetett az avantgárd az irodalomtörténet patinás helyére, annak ellenére, hogy képviselői tudatosan vállalták a rizikót, hogy soha nem jutnak be a kánon centrumába. Az avantgárd hagyomány lett, mert bátorságával és sokszor már-már pofátlan szabadságával képes volt ténylegesen megszabadulni az elvárásoktól és szabályoktól, a művész azáltal lett szuverén, hogy művészetét nem gondolta annak: a társadalomnak ugyanannyira cselekedett, mint a művészetnek. Ennek köszönhetően az avantgárdhoz azóta számtalan alkotó nyúlt vissza, hogy az életet és művészetet legjobban összemosó ágazattal üzenjen korának valami aktuálisat. Nemes Z. Márió is így cselekedett, mikor társaival megteremtette a hungarofuturizmus irányzatát.

„A lokális és globális közti heterogén kozmoszban Attila király asztrálteste keveredik a szíriuszi csillagporral, míg Jancsi, a mesebeli parasztfiú fekete lyukba tereli elveszett libáit.”

A Hungarofuturizmus a Technologie und das Unheimliche kultúraelméleti periodika új projektje, megalapítói Fridvalsz Márk, Miklósvölgyi Zsolt és Nemez Z. Márió. Struktúrájának és tendenciáinak fő megalapozója a neoavantgárdhoz köthető afrofuturizmus, ami az afroamerikai kultúra összefüggéseit vizsgáló identitáspolitikai és esztétikai diskurzus volt. Az afrofuturizmus felfogásának lényege, hogy az afroamerikai identitás másnak való megítélése miatt az érintetteknek nem az integrálódást kell megcélozniuk, hanem az ironikus túlazonosulást; az önmeghatározás terét az ökonómián kívül keresték. Az afrofuturizmus szubkulturális narratívája földönkívüli eredetben, az Űr terében térképezte újra a feketék akkori hétköznapi tapasztalatait és környezetét, a helynélküliséget, a kirekesztést és a társadalmi feszültségeket.

Krusovszky Dénes (mikrofonnal) kérdezi a Minek a múlt? címmel fémjelzett vita keretei között Nemes Z. Máriót, Potozky Lászlót és Totth Benedeket 2017-ben.

 

A hungarofuturista szemléletben ez a túlazonosulás, a radikális kívüliség jelenti a módszert a jelenlegi magyarság tapasztalatainak, problémáinak feldolgozásához és értelmezéséhez. Az Űr azonban nem elvágyásként szerepel, nem a menekülés célpontja, hanem a magyarság létrejöttének origója, az eredettörténet Másholból való reformálása. A hungarofuturizmus nem kiköltözni akar a világból, hanem újraköltöztetni azt. Ezáltal a hungarofuturista stratégia egy képzetgyakorlat: nem a valóságból való menekülés a célja, hanem a lehetséges valóságokkal való számotvetés – így az, hogy a hét vezér űrsilóval landolt Közép-Kelet-Európában, és a becsapódás hozta létre a Kárpát-medencét (a hungarofuturista genealógiában a Kárpát-krátert) pontosan annyira tekinthető a magyarság identitásmeghatározó történetének, mint a Csodaszarvas-história.

Az alternatív realizmust több, poénok és mémek alapját képző koncepció konstituálja, így megjelenik benne a magyarok szíriuszi eredete mind a genealógia, mind a nyelv tekintetében, valamint a gyíkember-kultusz is. Az alternatív magyarsághoz persze alternatív magyarságtudat is társul: a posztmagyarság. A posztmagyarrá válás a szíriuszi vonzástérben történik meg, a magyar őskódjául szolgáló szíriuszi nyelv segítségével. A posztmagyarok példaértékű kulturális alapköve a vidék embere, az emancipálandó paraszt, orientációjuk pedig nyugaton és keleten túlmutatva, a puritán politikai vagy ideológiai célokat semmibe véve egyenesen a csillagközi invázió. A posztmagyar főellenségei (mert a magyarnak mindig kell egy nemezis) a gyíkemberek, akik – akár, mint a besenyők – intenzív offenzívákat folytatnak a ország ellen, hogy hatalmat nyerjenek a Kárpát-medencében, avagy kráterben.

„Atlantisz elveszett, Trianon egy kabaré. Magyar delfineket! Nemo kapitány = Árpád.”

A hungarofuturizmus tehát egy mítoszfikció és esztétikai stratégia, melynek katalizátora a rendszerkritika csődje. Máshogy megfogalmazva a hungarofuturizmus az ország aktuális helyzetének kilátástalansága miatt alternatív realizmusokat hoz létre, a történelmet kulisszává formálja át és emeli ki, és így írja meg a jelent. A hungarofuturista felfogás szerint a nemzeti mítoszok a nacionalizmus szelleme alatt működnek napjainkban, ezt a nemzeti tudattalant kondicionáló nemzetgépet pedig túlhajtással lehet visszafoglalni. A posztmagyar feladata, hogy addig irritálja a nemzetgépet, amíg a túlazonosulás meg nem semmisíti. A posztmagyar egy belső szabotőr.

A projekt művészeti és társadalmi esszenciája az a fajta pofátlan szabadság, ami az avantgárdot naggyá tette. Mind a Hungarofuturista Kiáltvány, mind a különböző előadások rendkívül intelligensen megírt és felépített, mégis az egyszerű, provokatív humort megidéző produktumok, amik primer célja a befogadóra való hatás. A nacionalizmus érzékeny, provokálásához elegendő néhány abszurd építőelemet elhelyezni az újraköltöztetés történetébe (mint a Szíriusz vagy a gyíkemberek), hogy az ezekkel való ironikus túlazonosulás sikeres legyen.

A befogadó egy forgó fogaskerék a nemzetgépben. Az impulzus egy ellentétes irányba ható mozgatóerő. Ha elég fogaskerék mozog az ellentétes irányba, a nemzetgép egyszerűen meghibásodik és leáll. A hungarofuturizmus célja tehát nem a szintézis. A kanonizált magyarság-genealógia számukra a tézis, aminek antitézisét hivatottak szolgálni, hogy a nemzetgépet túlhajtva egy teljesen új koncepció alakuljon ki. A nemzetgép halála viszont a hungarofuturizmus halála is. Ez egy reakció, és nem egy akció.

Ami nincs, annak ellenpólusa sem lehet.


Források:
Kiemelt kép: tranzitblog.hu