Ahogy korábban már beszámoltunk róla, január 19-én Ne menj suliba – demonstrálj az oktatásért néven, a Független Diákparlament (továbbiakban FDP) megszervezte demonstrációját, melynek keretei között országszerte több tízezer diák sztrájkolt napközben, este pedig a Parlament elé vonulva tüntettek a jobb, minőségibb, modernebb és kevésbé leterhelő oktatásért. Akkor, a demonstráció napjaiban készítettünk több interjút is országszerte, (egyaránt a fővárosi és a vidéki régióból is) melyekből kiderült, hogy közel sem olyan egységes véleményekkel találkozhatunk.
Bár az interneten rengeteg vitát indított el főként a délelőtti sztrájk, de nagy többségben kiállnak a fiatalok mellett. A heves ütközetek fő éltető eleme, hogy az „ellenzők” szerint a diákok által megfogalmazott dolgok pusztán ott mutatkoznak meg, hogy nem szeretnek tanulni, és szerintük valójában a fiatalok a levegőben kapálózva, tények nélkül, folytonosan ugyanazokat a közhelyes véleményeket fejtik ki. Hozzá csapódik még pluszba a választási időszak közeledése is, melyből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a fiatalokat az ellenzék kihasználja, pajzsot állít maga elé belőlük politikai célokra. A másik fél szerint viszont közel sem erről van szó, a diákok lelkesek, tudják mit akarnak, jó is amit tesznek és elszántak (amit több, elismert szociológus és tanár is kiemelt). Bár a Facebook eseményben számomra is néha kiábrándító volt a látvány, hogy több bejegyzés téma szerint a társkeresésről, esetleg a „jaj de jó buli volt, remélem máskor is lesz tünti” típusú bejegyzésekről szólt, de erős kontraszt van a fiatalok között is. Míg egyesek elszántak, természetesen vannak, akik pusztán a lógás és a buli kedvéért mentek tüntetni, de ez így lett volna 100 éve, és 100 év múlva, bármelyik ország bármelyik generációjában is. – Ahogy az egyik kommentben is olvastam, egy idősebb tanártól: „Aki 20 éves korában nem lázadó, az bolond, de aki még negyven évesen is, az is…”.
Továbbá sokan támadták az FDP-t (főként a pestisrácok típusába tartozó sajtók), miszerint függetlenségüket a német szociáldemokrata párt támogatásával vesztették el, demokratikusságukat pedig a szervező bizottság megválasztás nélküli képviseletének működése során, és mivel mindössze hatezer diák szavazott a képviselő választáson, ezáltal a magyar diákságnak még összességében sem támogatják egy százalékát.
Emellett heves vita tárgyát képezte egy, az ECHO tv-n néhány hete megjelent interjú, melyet Kálló Dániellel (akit az alábbiakban mi is megszólítottunk) készített Velkovics Vilmos újságíró, műsorvezető. Az első írások a fiatal képviselőt támadták gyengesége okán, ám az összefogás megmutatkozott. A mostanra már törölt interjú (…vajon menekülés vagy óvatosság a tv részéről?) szinte minden nagyobb sajtóban megjelent és a média legtöbb szegletét bejárta, ahol az arrogáns, bunkó újságírót kezdték el ostorozni. Amellett, hogy vaktában alázta a fiút, alaptalan és a pillanat hevében megválaszolhatatlan kérdésekkel árasztotta el. Diákok és tanárok több tízezren álltak ki Dániel mellett sőt, magyartanára is írt egy erős, Velkovics Vilmos számára elég pirító kommentet, ami így szólt:
„Kálló Dániel magyartanáraként büszkén állíthatom: a diák tisztában van az alannyal és az állítmánnyal, jól elemez mondatokat, kiválóan fogalmaz és kreatívan old meg nyelvtani és irodalmi feladatokat. Kicsit csodálkozom, hogy az Echo TV újságírója a középiskolai tüntetés egyik szóvivőjét mondatelemzésre szólította fel, ahelyett, hogy az oktatással kapcsolatos véleményéről kérdezte volna. Kálló Dániel a magyarórán azt tanulta, hogy a vita során hallgassuk meg a másik fél véleményét, ne vágjunk a szavába, nem a hangerő, hanem az érvek számítanak. Az Echo TV műsorvezetője agresszivitásával bemutatta, hogyan nem szabad egy újságírónak viselkednie. A pártatlanság látszatát sem próbálta meg fenntartani, egy középiskolás diák véleményének megismerése helyett igyekezett kioktatni, lejáratni, fölényeskedni (ki tudja, miért?), egy percig sem volt kíváncsi interjúalanya válaszára. Látható volt, hogy a gimnazistát meglepte ez a stílus, szerencsére az iskolában nem ehhez, hanem a kulturált kommunikációhoz szokott. Remélem, az Echo TV riporteréhez hasonló »médiamunkások« erről nem fogják leszoktatni.”
Független újságíróként nem szeretnék és nem is tudnék egyik oldal mellé sem pártolni, és úgy gondolom nem is áll módomban ilyen típusú boncolgatás az ezernyi szubjektív vélemény és gondolat mellett, így annak érdekében, hogy megértsük ezt a megosztottságot, a folytonos vitákat és az elképzeléseket hét, egymástól független diákot kérdeztem meg a demonstráció kapcsán. Ezek a fiatalok mind területileg, mind korban, de főként véleményben távol állnak egymástól. Kérdéseim két fő csoportra oszthatók: első körben főként arra voltam kíváncsi, hogy részt vettek-e a diáktüntetésen, mi a véleményük az ilyesfajta véleménynyilvánításról, egyetértenek-e az FDP elképzeléseivel és működésével és helyesnek tartják-e, hogy nem mentek január 19-én délelőtt iskolába a diákok. Második fordulóban általánosabb, oktatásügyi kérdésekre helyeztem a hangsúlyt, mint például, hogy tényleg ennyire súlyosnak tartják-e a problémákat, vagy ez pusztán a média által felfújt dolog és, hogy mit tartanak a mai magyar oktatás legnagyobb problémájának.
Viski Ádám – (21 éves, az ELTE BTK Kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója):
– Nem voltam a tüntetésen, azonban úgy gondolom, hogy Magyarországon ma borzalmas a politikai helyzet. Közel sem mondanám magamról, hogy értek a politikához, sőt ha tehetem el is kerülöm jó messzire ezt a „tudományágat”. Ugyanakkor úgy látom, hogy a választás évében semmi értelme nem volt ennek a tüntetésnek, ugyanis a politikai elit valószínűleg ezt is csak a malmára hajtja, felhasználja majd, hogy még több szavazatot kapjon, hatalmon maradjon. Az, hogy helyes-e? Persze! Állampolgári joga bárkinek tüntetni amellett, amit úgy gondol, hogy változásra szorul és más eszközökkel nem elérhető. Ha most a tanárok után a diákok voltak, akik felléptek, akkor ők. Egy nap az iskolából pedig nem nagy dolog, higgyétek el nekem, ennél egy átlagos középiskolás diák többet lóg, ráadásul pénteken is volt. Ez tüntetés is egy véleménynyilvánítási forma volt, azonban jelképes célokon túl nem sokat ért.
– Valóban súlyos problémák vannak az oktatási rendszerrel. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy túlterheltek, sokat kell tanulni. Én ebben mondjuk lustaságot is látok, szerintem nem ez a fő probléma. Először is a rendszer elavult, nem megfelelő, korszerű tudást ad. A magyar oktatási rendszer a teszt rendszerű oktatások közé tartozik, azaz nem egy átfogó tudást ad, hanem szintfelmérőkre készít fel. Tényleg nagyon sok az „értelmetlen óra”: öt tesi egy héten úgy gondolom, hogy sok, mikor történelemből vagy irodalomból csak három óra jut. Persze, a média ennek az elégedetlenségnek csak táptalaja, csatornát ad, segít felnagyítani a dolgokat. Azért vannak egészen jó kezdeményezések, szerintem a nyelvvizsgák kötelezővé tétele nem is lenne rossz ötlet, azonban ez nem az ország idegennyelvi tudásának az emelkedéséhez, hanem a nyelvvizsgák leértékelődéséhez fog vezetni, hasonlatosan az érettségihez
Mellesleg úgy gondolom, hogy pont azok a diákok tüntetnek, akik egyébként sem járnak a tanulás élvonalán. Persze lehet azzal dobálózni, hogy finn oktatás meg hasonlók, de a magyar állam közel sem rendelkezik olyan anyagi forrásokkal, mint a finnek.
Egyébként úgy tartják, hogy „ahol megfelelő a közoktatás, ott ép a demokrácia”. Az viszont, hogy idehaza mennyire akarnak ép demokráciát építeni, megint kérdéses. A közoktatásnak a tudás újraelosztásának a helyszínének kellene lennie, de még mindig azt tapasztaljuk, hogy aki egy Szabolcs megyei faluból érkezett, az jelentős hátrányokban szenved a városi elittel szemben. Nehéz felkapaszkodni, nehéz változtatni a mobilitáson. Keményen kell küzdeni, és nagyon jól átlátni a helyzetet, hogy az ember megmaradjon hű önmagához és az állam se verje át!
Kálló Dániel – (18 éves Budapesti diák, négy éve a Független Diákparlament képviselője)
– A „Ne menj suliba” demonstráció egyik szervezője vagyok, a budapesti eseményen részt vettem. Ebből kifolyólag abszolút egyetértek a célokkal és a módszerrel. Le kell szögezni, hogy azért szerveztünk sztrájkot és tüntetést, mert ez a leghangosabb véleménynyilvánító eszközünk. Szerintem minden ember felnőtté válásának része, hogy kiáll a saját gondolataiért és érdekeiért, ezért helyesnek és hasznosnak tartom a jobb oktatásért való demonstrációt.
– A problémák tényleg ennyire súlyosak. Az oktatásunk egy elavult modellt követ, ami a lexikális tudást helyezi előtérbe. Egyrészt a 21. század temérdek tudását nem tudjuk teljesen megszerezni (ezért a nagy túlterheltség), másrészt nem is érdemes. Ma a munkaerőpiacon a lexikális tudás helyett mindenki az olyan készségeket helyezi előtérbe, mint a kreativitás és a kritikus, formabontó gondolkodás. Tehát a jelenlegi oktatással nem csak az a probléma, hogy leamortizálja a diákságot, hanem az is, hogy nem ruház fel minket versenyképes tudással.
Heincz Barnabás – (Négy éve tagja a nemzeti Modell Európai Parlamentnek. Gimnáziumi évei alatt többször megfordult külföldön nemzetközi csereprogramokon, tréningeken és konferenciákon Európán innen és túl. Többször járt Brüsszelben az Európa Parlamentben szakmai találkozókon. Jelenleg egy budapesti civil szervezetnél dolgozik és utolsó gimnáziumi évét tapossa.) Emellett Barnabás január 22-én, a Magyar Idők-ben megjelentetett egy cikket, melyben a tüntetés és az FDP kapcsán megfogalmazott, bővebben kifejtett véleményét is megtaláljátok. (Erre válaszolt Tarnay Kristóf, az FDP képviselője és satóreferense, az alábbiakban az ő véleményét és válaszcikkét is olvashatjátok.)
– Meg se fordult a fejemben a részvétel. Mások ellenben készséggel teljesítették a „Ne menj iskolába!” megmozdulás első elemét. Egy távoli ismerősöm gimnáziumában a tanulók közel 90%-a nem ment iskolába pénteken, igaz azt se tudták, hogy miért… Megnézném, hogy hányan voltak kint a Kossuth téren délután. A demonstráció ezen formája véleményem szerint bomlasztó, destruktív és hangulat keltő, egyáltalán nem gyakorol pozitív hatást a diákságra. Ha valaki tüntetni szeretne, menjen szombaton, s ne szegje meg alkotmányos kötelezettségét. Az FDP elképzeléseiről mit is mondhatnék? Van egy 80 pontos javaslati csomag, amelyben vannak használható elemek és irányelvek, azonban a csomag 90%-a használhatatlan és szakmaiatlan. A képviselőgárda hozzáértése messze nem elégséges, ugyanígy a stáb rátermettsége is. Elég megnézni a televíziós szerepléseket. Az FDP a diákság védelmezőjeként lép fel, azonban a választási adatok alapján alig képviselik annak több, mint 0,96%-át. A pedagógusok sem tudnak teljes mellszéleséggel kiállni a szervezet mellett. A független jelző pedig erősen megkérdőjelezhető…
– Manapság mindent felfúj a média. Maga az egész tüntetés politikai atmoszférát kapott – személyes véleményem szerint jogosan, mivel kormány és rendszerellenes. Az ellenzék azt hitte, hogy 1500-2000 diák az elmaradt „forró ősz” után langyosabb telet fog csinálni. A legrosszabb a dologban az, hogy a diákságot kihasználva szeretnének egyesek politikai tőkét kovácsolni. Eddig megközelítőleg 35 ország diákjaival beszéltem és messze nem Magyarországon legsúlyosabb a helyzet, arról nem is beszélve, hogy a nyugati oktatási modell nem minden esetben követendő példa. Az új Nemzeti Alap Tanterv pedig kidolgozás alatt áll. A mai magyar oktatás legégetőbb problémája a pedagógiai képességek hiánya. Rengeteg az alkalmatlan tanár a pályán, akik jó pedagógusok voltak 20-30 évvel ezelőtt. A világ azonban változik és pedagógusok által adott válaszok és reakciók az új generáció problémáira és tulajdonságaira messze nem megfelelőek. Ezen kívül az iskolák önrendelkezési jogának hiánya is nagyon sok akadályt tud szülni a sikeres nevelés hosszú és nehézkes útján.
Tarnay Kristóf – (21 éves, a Független Diákparlament Kommunikációs vezetője, a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudomány tanszékének hallgatója) A fentebb említett vitával kapcsolatban Kristóf válaszát Barnabás cikkére, majd az újabb viszontválaszt, a vita előzményeit az alábbi linken is megtekinthetitek.
http://fegyvertelen.blog.hu/2018/01/26/a_problemakat_nem_szabad_a_szonyeg_ala_soporni
– A fővárosi sok ezres diákdemonstráció és az ahhoz kapcsolódó szegedi flashmob szervezőjeként azt gondolom, olyan tömeg gyűlt össze, amely már nem elbagatellizálható, a sokszor apatikussággal vádolt Y-generáció (és részben a Z) – ahogy írtam is utána – kiállt és megmutatta magát, hogy az oktatás kérdésében nem lehet a véleményünk meghallgatása nélkül dönteni.
Azt gondolom, hogy – hasonlóan a tavaly februári szülői szervezésű akcióhoz – jól megszervezetten és jól láthatóan ez a fajta „diáksztrájk” egy erős véleménykifejezési mód lehetett és volt is.
– Nem hiszem, hogy felfújta volna a média. Örülök, hogy végre az oktatásügy a fajsúlyának megfelelő figyelmet kap a sajtóban, örülnék, ha a kampányban is a pártok erről is kifejtenék az álláspontjukat, hiszen ez az egyik legfontosabb kérdés – ahogy szoktam mondani, amilyen a ma oktatása, olyan lesz a jövő társadalma: minden intézményben olyan emberek fognak dolgozni, akik a ma iskolájában végeztek.
Az oktatással ma rengeteg probléma van: nem modern sem tartalmilag, sem módszertanilag, nem konszenzusos, azaz nem az érintettek megkérdezésével készült, és semelyik szinjtjén nem demokratikus, és nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezekről szólt a 12+1 pontunk, és a Független Diákparlament, hazánk legnagyobb civil diákképviselete javaslatai minden évben, amelyet az oktatási kormányzat olvasatlanul dob egy jól fűtött iroda szemétkosarába.
Kiss Sabah Csenge – (18 éves)
– Január 19-én a budapesti tüntetésen vettem reszt. Egyrészt azért, mert egy osztálytársam is beszédet mondott, másrészt, mert egyetértek a mozgalom elveivel. Én szeretek tüntetni békésen, szeretek felvonulni, véleményt kifejezni. 18 évesen már szerintem több, mint tíz tüntetésen vettem reszt. Ehhez fontos, hogy tudd mik a jogaid, amit hálistennek’ az én iskolámban elmondtak. Igazából az, hogy nem mentek iskolába a gyerekek, az is egy figyelmeztetés volt, hogy mennyien komolyan vesszük, és remélem ugyan annyi diák jelent meg a tüntetésen, mint amennyi nem ment iskolába aznap. (az én osztályomban 1 diák jelent meg tanításon)
– Szerintem a problémák valóban ennyire súlyosak, csak sajnos a diákot nem tisztelik és becsülik annyira, mint a felnőttet, nem is akarják meghallani mit mondunk. Szerintem két féle diák van; aki beletörődik, és aki nem. Én, személy szerint sok „legégetőbb” problémát látok, de a legkellemetlenebbeket megemlítem: rengeteg az óra, van hogy 8-tól 5-ig bent vagyok, majd ezek után még tanuljak is otthon.. A lehetőségektől meg vagyunk fosztva, a továbbtanulás szempontjából legfőképp. Irreálisan magasak az elvárandó feladatok, illetve ponthatárok. Az érettségi elavult, korszerűtlen, nem azt kérdezi amit a diák tudhat, hanem amit pont nem tudhat!
Bagó Letícia – (19 éves)
– Nem vettem részt a tüntetésen (kórházi gyakorlat). Magának az FDP-nek nagyon örülök és szerintem Viktor hihetetlen munkát végez. A sztrájkot magát nagyon jó ötletnek tartom, csak szerintem nem egy napig kellene tartania. Persze megértem, hogy lehet eleinte az emberek bátortalanok, de egy nap szerintem semmit nem jelent a parlamentben ülőknek. Ha valahogy el lehetne érni, hogy a diákság tömegesen addig ne menjen iskolába, amíg meg nem hallgatnak bennünket. Akkor talán látnánk, hogy a mi kezünkben van a hatalom. (plusz egy mai példa: persze mehetünk fekete ruhában egy neves díjátadóra, de ha ezen kívül nem teszünk semmit a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen, akkor ez csak egy szép gesztus marad.) Jelenleg számomra ez egy szép gesztus. Hogy sokan vagyunk. Csak bizony félünk. Erre az oktatási rendszerre is mondhatjuk, hogy Time is up!
– A problémák tényleg súlyosak, csak nem tudom , hogy a média felfújja-e eléggé. A legjelentősebb probléma? Nem diákközpontú a rendszer. Engem nem érdekel Finnország vagy Anglia. Nem gondolom, hogy azzal, hogy másokra mutogatunk, hogy „mi is olyat akarunk” ami helyzetünk jobb lenne bármivel is. Ne mások bőrébe akarjunk bújni, hanem a sajátunkéba. Legyen a magyar diákság a kiindulási alap. Erre építsünk, egy ismétlem magam, diákközpontú rendszert. Hisz elfelejtettük a lényeget: a gyereket. És ezek a csodálatos gyerekek, megérdemelnek egy csodálatos oktatási rendszert.
Horváth Máté – (19 éves, az ELTE Állam- és Jogtudományi karának hallgatója)
– Budapesti egyetemistaként vettem részt a Kossuth téren tartott tüntetésen. 19 évesen még frissnek mondható tapasztalataim az általános iskolában, majd gimnáziumban eltöltött évekről egyértelműen mutatják, hogy az oktatási rendszerünk elképesztő nagy lemaradásban van.
A FDP elképzeléseinek nagy százalékát támogatandónak tartom, a hazai oktatás modernizálásának alapköve lehet a diákok által összeírt javaslatcsomag. Az egyik legnagyobb probléma ugyanis a tudományok elképesztő ütemű fejlődéséből adódik, pontosabban a jelenség felismerésének a hiányából.
Pár generációval régebben, 200-300 évvel ezelőtt egy apa ugyanazt tudta, mint a fia, és az őt követő generáció. Ma ez már nem mondható el, pontosan a tudományok fejlődése miatt. A probléma pedig egyértelműen oktatásunk elmaradottsága, ami nem reflektál a korok gyors ütemű változására, de ugyanazzal a poroszos lexikális tudáson alapuló módszertannal próbál felkészíteni minket az élet folyamatosan változó és modernizálódó kihívásaira. Vagy még csak meg sem próbál felkészíteni.
– Azt gondolom, hogy a gyerekek helyesen tették, hogy kifejezték véleményüket. De van itt egy kis bökkenő. Nem abszurd az, hogy a gyerekeknek kell kimenni a Kossuth térre, mert a szüleik generációja, a cselekvő és felelős felnőttek nem veszik kezükbe oktatás problémáját, hogy boldogabb és valóban hasznos tanulmányi éveket biztosítsanak gyermekeinek? Szerintem ez így nagyon nincs rendjén, ahogy az sem, – sőt, kifejezetten gyáva dolog ezt az egészet annyival elintézni – hogy a gyerekek azért mentek ki tüntetni, mert ők még nem tudják, hogy mit veszthetnek, nem éri őket retorzió, nincsenek megfélemlítve stb…. Ráadásul még hazugság is, mert rosszabb helyeken retorzió történik: Igazgatók szégyenfalakat üzemeltetnek iskoláikban, vagy megfenyegetik a tanulókat, hogy következményekkel fog járni, ha elmennek tüntetni. Ideje lenne elkezdeni egy egészségesebb oktatást kialakítani egy egészségesebb társadalom létrejöttéért.
