Ola Niepsuj: PLakátok kiállítás, Platán Galéria, Budapest
Ola Niepsuj grafikusművész plakátjaiból nyílt kiállítás a Lengyel Intézethez tartozó Platán Galériában. Az intézmény évről évre lengyel művészek munkáit mutatja be, ezáltal pedig a hazai közönséget megismerteti a lengyel kultúrával, mostani kiállításával pedig a méltán híres lengyel plakátművészettel.
Az intézetben nagy hagyománya van ennek. A lengyel és magyar grafikusokat megmozgató tematikus plakátpályázatai, a felsőoktatási intézmények művészeti tagozataival való szoros együttműködése, és az intézmény programjait hirdető plakátok mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a műfaj megkapja a jól megérdemelt figyelmet.
Az intézmény kiállítóterében rendszeresen szerveznek plakátkiállításokat, így a lengyel plakátművészet mestereinek és kortárs alkotóinak munkáit is bemutatták már itt. Ezúttal Ola Niepsujra esett a választás, akinek „kulturális hirdetményeit” a hazai közönség első ízben tekintheti meg.
Ola Niepsuj, a világszerte jól ismert Lengyel Plakátiskola hagyományait folytatja. Erről a nemzetközileg ismertté vált fogalomról Krzysztof Dydo, ismert műgyűjtő Az utca művészete című írásában így ír:
„A »Lengyel Plakátiskola« nemzetközi fogalom, melyet az 1956–1970 közötti időszakban olyan művészek plakátjainak kiváló minősége fémjelzett mint Henryk Tomaszewski, Jan Lenica, Józef Mroszczak, Waldemar Świerzy, Jan Młodożeniec, Wojciech Zamecznik, Roman Cieślewicz, Franciszek Starowieyski és számtalan más kollégájuk. Ebben az időszakban a lengyel plakátot, különösen a filmplakátot, a legelső helyen tartották számon világszerte. A művészeti produktumnak minősülő alkotások nem pusztán mint hatásos vizuális promóció funkcionáltak, de súlyos közéleti-egzisztenciális problémákra reflektáltak. Ezáltal a mélyen társadalmi-politikai valóságban gyökerező plakát túllépett a közönséges reklám keretein, egy sor képzettársítást hívva elő. Izgatni, provokálni, nyugtalanná, kíváncsivá tenni a nézőt, intellektuális erőfeszítésre kényszeríteni, aktivizálni. Ezek voltak a lengyel plakátművészet azon megkülönböztető jegyei, melyeknek köszönhetően világszinten egyedülálló jelenséggé válhatott.
Az elmúlt években a lengyel plakát fokozatos átalakulásának lehettünk tanúi, de mindennek ellenére számos fiatal alkotó munkáiban felfedezhetjük a nagy lengyel mesterek kézjegyét és egy sajátos, lengyel plakátra oly jellemző esztétikai minőséget, mely elsősorban a merész színválasztásban, játékosságban és művészi iróniában nyilvánul meg”.
Ola Niepsuj fiatalkora ellenére is már befutottnak számít, saját stúdiója van, több nemzetközi céggel működik együtt. Illusztrátorként és grafikusként dolgozik, arculatok, infografikák, főképp plakátok tervezésével foglalkozik. A hagyományos technikák és a digitális rajz együttes alkalmazásával készíti el eklektikus kollázsait.
A kiállított harminckilenc plakáton groteszk arcokat, absztrakt formákat, kusza, de változatos formájú betűket és feliratokat látunk jól megkomponálva. Nem véletlenül: Ola Niepsuj plakátjain erőteljesen jelen van a tipográfia, olyannyira, hogy az alkotónak saját betűtípusa is van, amivel mesteri módon bánik: megcsavarja, kifordítja, feje tetejére állítja, vagy éppen hagyja őket szétfolyni a térben. Feliratai mintha önálló életet élnének: kúsznak-másznak, próbálnak fogódzkodót-kapaszkodót találni maguknak.
Ola Niepsuj művészi módon megszerkesztett grafikáinak erőssége a tipográfiai sokszínűség. A főként kulturális eseményeket hirdető plakátokon a műfaj sajátosságainak megfelelően elsődleges az információközlés és figyelemfelkeltés, amelyet azzal ér el, hogy a betűk és feliratok grafikai elemként szerepelnek. Olykor játékosan elrejti, vagy feje tetejére állítja a szöveget, máskor olyan szorosan a kompozíció része, hogy nem is a kontextusa számít, hanem a hatása.
A többnyire három színt használó (ez nyomdatechnikai jellemzője a plakátoknak) grafikák fő alkotó eleme a betű. A figurális elemekkel gyakran összeolvadva, vagy azokat magukba foglalva azonos értékűek a geometrikus vagy foltszerűvé redukált rajzos elemekkel. A Cyrk című plakáton például betűkbe font figurák adják ki a címet, az Alles Gut című munkán fekete négyzetrács előtt mosolygó, smiley-szerű fejeket látunk. Az alkotó több műve is derűt, kaján humort, könnyedséget sugároz.
Az élénk színvilágú plakátok mellett sötétebb tónusú, zömmel fekete-fehér munkák is szerepelnek. Ezeken még kevesebb a figurális elem, vagy gyermekrajzi egyszerűség jellemzi őket. A Lovecaty The Dye-on egy fekete macska krétarajza tűnik fel, a First Pole on Mars filmplakát, amelyet Ola Niepsuj a lengyel rendezőnő, Agnieszka Elbanowska 2016-ban bemutatott dokumentumfilmjéhez tervezett: csavarokból kirakott űrhajós alakja vehető ki.
Egymás mellett látva Ola Niepsuj munkáit, határozottan sajátos, egyéni stílust és kompozíciós elvet képviselnek, amelyek az alkotónak nemzetközi hírnevet is szereztek. De miben rejlik Ola Niepsuj népszerűségének ereje? Ahogyan Małgorzata Takács és Jerger Tímea, a Lengyel Intézet munkatársai elmondták: Ola Niepsuj extrovertált típus, aki szívesen beszél munkáiról, így a kiállítás megnyitóján egyórás előadást tartott műveiről. Fiatal kora ellenére határozott elképzelése van a plakát műfajáról. Saját kialakult szemlélete magába ötvözi a lengyel plakát legjobb hagyományait, és annak megőrzésére és megújítására vállalkozik. Sikerrel.
1. forrás: Krzysztof Dydo: Az utca művészete
