Előbb volt fényképész, mint író. Nádas Péter nemcsak az irodalomban, a fotográfiában is említésre méltót alkotott. Nem lehet úgy beszélni róla, mint az író, aki fényképezni is szokott, ez a két művészi karakter nincs egymás alá rendelve. Nádas fotói mögött külön gondolatvilág, filozófia van, a fény és az árnyék világa.
Nádas Péter első fényképezőgépét mérnök nagybátyjától kapta, aki részletesen elmagyarázta, hogyan is kell használnia a gépet. Az ifjú Nádas még be sem töltötte a tizenhatot, de ez volt az első lépés, ami elindította a foltózás felé. Később, 1958-tól a Képző- és Iparművészeti Gimnázium (ma Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium avagy „Kisképző”) Práter utcai épületében három évig heti két nap fotográfia-elméletet, optikát, fénytant, fotokémiát és fotótörténetet tanult.
Az iskola után, a hatvanas években fotóriporterként előbb a Nők Lapja, majd a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének dolgozott. Amellett, hogy a lapok igényeinek megfelelt, nem mondott le saját fotós ambíciójáról sem: személyes archívuma gyarapítását azután is folytatta, hogy 1969-től szabadfoglalkozású íróvá lépett elő.
Bazsányi Sándor irodalomkritikus, esztéta szerint három ciklusra lehet osztani Nádas Péter eddigi fotóművészeti munkásságát: Valamennyi fény, A fa, Világló részletek. Az első ciklus a hatvanas évektől a kilencvenes évek közepéig tart és számtalan, változatos témájú fotót fed le, amiket részben még fotóriporterként készített a különféle helyszíni tudósítások alkalmával, később pedig az írói pálya alatt.
Nádas fotóriporter évei alatt szociofotókon, életképeken és portrékon keresztül örökítette meg a korai Kádár-korszak világát. Fényképei azonban nem kritikai éllel és nem is társadalmi kérdések feszegetésének igényével készültek. Legyen szó a három gyerekét egyedül nevelő, frissen szabadult cigány férfiről, aki bemozdul a képen, így alakja zavarossá válik a gyerekei mellett, vagy a nagybajszú ceglédi öreg parasztról, aki pár forintot kért az ifjú Nádastól a fotóért cserébe.
Az emberi tényezők “zavaró jelenléte” nélkül kerül azonban igazán jó megvilágításba Nádas fotográfiájának valódi lényege. Ezt leginkább ugyancsak a sokszínű, Valamennyi fény-ciklushoz tartozó természetképek és csendéletek fejezik ki. A pusztaság közepén árván álló kopár fa, vagy egy tatai kápolna a messzeségben. A fotókat egytől egyig ugyanaz a „semleges figyelem” hatja át, amiről épp Nádas tesz említést a Világló részletek – Egy agg fényképész búcsúja az analóg fotográfiától című 2010-es esszéjében.
A valódi cél a fény útjainak kifürkészése: a New York Kávéház ablakán át besütő sugarakat fotózva megragadni, hogyan alakulnak a fény és az árnyék viszonyai. Ilyen változatos fényviszonyok megörökítésére törekedett a Keleti pályaudvaron, egy ferencvárosi kapualjban, egy pesterzsébeti kocsmában vagy óbudai falak között. Mikor várakozó férfiakat kapott lencsevégre a Rudas fürdőben, vagy feleségét az Andor utcai lakás erkélyén, nem egyszerűen Budapestet fotózta, a köz és magán tereit. A korábban idézett esszé szavaival élve a „tiszta szemlélet képei” voltak, amiket próbált megragadni, melyek „a személy szándékától függetlenül maradandók”.
Nádas 2010-es esszéjében egy Akahitó nevű vén fotógráfus fiktív karakterén keresztül beszél arról, hogy egyetlen képet sem lehet megismételni, alkotóelemeik összefüggése minden esetben egyszeri. „Ugyanabban a fényben kétszer nem fürösztheted meg arcodat. Akahito egyszer egy kerek éven át, minden nap többször, ugyanarról a helyről egy öreg fát fényképezett. El nem mozdult mellőle, mégsem sikerült egy év alatt két egyforma képet csinálnia.” Ez volt A fa-ciklus, ami azokat a vadkörtefáról készült fényképeket foglalja magába, melyeket először a szerző Saját halál című könyvében lehetett egybegyűjtve látni. Alföldy Jenő irodalomtörténész így írt a kötet fotóiról: „ …a fotózás alkalmas, ha nem is a filozófia művelésére, de arra igen, hogy alátámassza a filozofáló ember mondandóját. Több ez, mint illusztráció: a gondolat képi megjelenítése. A biológiai lét és az emberi eszmélet magas szintű szembesítése.”
Ezt követte a Világló részletek ciklusa, amelynek fotói leginkább tárgyakra összpontosítanak, helyesebben a tárgyak rámutatnak a fény és árnyék képalakító képességeire. Ezek a fotók nem a tárgyat emelik ki, sokkal inkább a tárggyal próbálják kiemelni és megmutatni, mit tesz a fény. A hangsúly a kontrasztokon van. Bazsányi Sándor úgy fogalmaz: „…maga a személy is eltűnik, pontosabban egyenrangú részévé lesz a képvilág fény-árnyék viszonyainak.”
A millennium előtt egy évvel jelent meg Valamennyi fény címmel Nádas Péter analóg korszakaiból széles válogatást adó fotóalbuma. Ezt követően 2000-ben le is zárult ez a korszak: megtörtént az otthoni labor felszámolása, az alkotások a svájci Zugban található Kunsthausnak és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozása, és áttérés a digitális technológiára. Az elv azonban változatlan maradt.
Földényi F. László szerint: „Meglátni azt, amit szigorúan értelmezve nem lehet meglátni. Ilyesmiben segítenek Nádas fotói.” Nem a drámai momentumok vagy az emberi humánum, hanem szó szerint, ami ezek észrevételét formálja: a megvilágítás és árnyékolás mindenféle beavatkozás nélkül. A Valamennyi fény kötet egyik fotók közé szúrt szövegrészében Nádas fotós műteremben eltöltött tanuló éveit idézi fel, és hogy milyen kínokat jelentett számára bevilágítani a modellek arcát. Ahogy írja: „Akárha durván szétmázolnám a fényt. Akárha összetörném, tönkrezúznám az embert, aki elibém ült…” Úgy érezte, ezzel mintha a valódi vonások felfedezésétől zárkózna el, mintha nem akarna semmit elmondani arról, akit fotózni készül. Nádast a szabad fény okozta különböző tónusok képíró képessége érdekelte, és ez most sincsen másképp.
A Nádas Péter Budapestje program keretében megvalósuló Minimo. A sötétség színei elnevezésű fotókiállítás teljes anyagát Nádas Péter digitális iPhone-nal készített képei alkotják, amiket a legutóbb megjelent Rémtörténetek kötet írása közben készített. A Deák Erika Galériában szeptember 30-tól november 11-ig megtekinthető fotók továbbra is a fény és árnyékok műveleteire helyezik a hangsúlyt, ezúttal a modern technológia képességeit próbára téve.
Sötét reflexiók – Nádas Péter és Szűcs Attila beszélgetése az író fotókiállításán
A cikk a Budapest Brand és az f21.hu együttműködésének keretében jött létre, a Nádas Péter Budapestje honlapon olvasható az alábbi linken:
A Nádas Péter Budapestje programsorozat teljes programja:
