Élni, olvasni, írni, ez Vámos Mikós szentháromsága, ahogy az Igen borítóján is megjelenik. Azt már tudjuk, hogy az utolsót magas szinten műveli, de most betekintést enged a másik kettőbe is az Athenaeum Kiadónál megjelent új könyvében.
Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a könyvet, akkor az így hangzana: leírja írói hitvallását, az olvasáshoz, a könyvekhez való viszonyát, és azt, hogy az életét mennyire átjárja az irodalom. Azonban Vámos Miklós az öt évtized alatt sokat letett arra a bizonyos asztalra és annyi mindent tud, látott és hallott a világból és különösen abból, amibe minden nap benne van, hogy ezáltal olyan átfogó képet kapunk az irodalomról, amit eddig csak a bennfentesek tudhattak.
Különösen örömteli, hogy a szerző nem irigy és megosztja velünk ezeket a gondolatokat. Íróknak, írni szeretőknek, olvasóknak és olvasni szeretőknek kifejezetten ajánlatos kézbe venniük Vámos Miklós Igen című könyvét.
Azoknak is élvezetes lehet a könyv, akik nem ismerik Vámos Miklós munkásságát, mert az írói hitvallása, az irodalomhoz kötődő erős viszonya önmagában érdekes. Olyan ez, mintha eddig egy kulcslyukon keresztül lesnénk meg az írót alkotás közben, de ő ezt tudja, mert hallja az ajtó mögötti lélegzésünket vagy a szemünkön csillan meg olykor a fény, megelégeli és inkább szélesre tárja az ajtót. Ezzel a könyvvel ezt tette Vámos Miklós, beengedett minket a dolgozószobájába és beleláthatunk eddig rejtett folyamatokba. Ez azért különösen nagy szó, mert az írás magányos műfaj.
Ne csodálkozzunk, ha a könyv olvasása közben olyan érzés kerít hatalmába minket, mintha Vámos Miklós írói kurzusára (bár saját elmondása szerint ő nem hisz ebben a módszerben) ültünk volna be, csak itt nem három kreditért törjük össze magunkat vagy fizetünk ki tízezreket, hanem úgy fejlődünk, okosodunk, hogy közben remekül szórakozunk. Nem vár el tőlünk komolyabb dolgokat az író, elég figyelnünk a könyvre és önmagunkra.
Kezdő íróknak vagy régóta íróknak, de a sok visszautasítás miatt kiábrándult szerzőknek is szól ez a könyv, egy kis bátorító kézszorítás a „nagy öregtől”, aki szerint az, hogy kiből lesz író, sokszor a vakszerencse műve, viszont, ha valaki tényleg írónak született, az a zsigereiben érzi az írás iránti vágyat és nem hátrál meg.
Azt nem tudja elmagyarázni, hogyan írjuk könyvet (erre nincs recept), de segítséget nyújt a tapasztalatai által. A legfontosabb, hogy ne legyünk görcsösek, mert az írásnak örömtelinek kell lennie, játéknak a szavakkal. Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy híres írók leszünk, mert ahogy arra Cyril Connolly is felhívta a figyelmet: „Inkább írj önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj és közben elveszítsd önmagad.”
Hogy a könyv elolvasása után jobb olvasókká, netán jobb írókká válunk, azt ki tudja, de az bizonyos, hogy gazdagabbak lettünk egy jó könyvélménnyel, amibe Vámos Miklós életanyagának egy részét sűrítette.
Az irodalmárok, írók életéből is hoz példákat, izgalmas olvasni az ő szokásaikat, írói „bogaraikat” úgy, hogy azok a lehető legjobb helyen vannak a szövegbe szőve. Amint a nagy elődöktől vett idézetek is, – nem közhelyes idézetgyűjtemény a könyv – hanem a megfelelő kontextusba beépítve jelennek meg.
Elhinnénk Vámos Miklósnak is, hiszen szépen van felépítve a szöveg, sugárzik minden sorból a szerző intelligenciája, műveltsége/olvasottsága, de ha még egy Hemingway vagy Kosztolányi Dezső idézettel megtámogatja, akkor aztán végképp nem kételkedhetünk a leírtak valóságtartalmában.
Vámos Miklós hetvenegy éves, és ahogy ő fogalmaz, innentől minden már csak jutalomjáték. Mégsem létösszegzés ez a könyv, valami szomorú memoár, inkább nagy kérdések megválaszolása, mostanában egyértelművé váló írói motivációk gyűjteménye. Árad belőle az életigenlés, a sorssal békében lévő bölcs gondolatai ezek.
Az Igen után kedvünk lehet kezünkbe venni egy korábbi Vámos Miklós-regényt, szerencsére van miből válogatni, hogy újraolvassuk akár egészen más szemüvegen át látva, egy új megvilágításban, mint ahogy előzőleg viszonyultunk hozzá.
Kiemelt kép: Neményi Márton/nlc.hu
Margaret Atwood: Az ehető nő – Szétesni és szembenézni a valósággal – Könyvajánló
Margaret Atwood: Az ehető nő – Szétesni és szembenézni a valósággal
