Hatszáz oldalnyi költészet: 2019-ben Takács Zsuzsa nyerte el az Aegon Művészeti Díjat a Vak remény című versgyűjteményéért. A kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A tizennegyedszer odaítélt díj Magyarország egyik legnagyobb pénzjutalommal járó, magánalapítású irodalmi elismerése, mellyel az előző év kiemelkedő, kortárs szépirodalmi alkotását jutalmazzák.
„Kiszabadítani az intelligens-érzékeny nőköltészet kategóriájából – ez volt a tétje a Takács Zsuzsa költészetét fogadó kritikáknak a kétezres évek elejétől. A pálya kezdetén megjelenő, visszafogottan elismerő vélemények után az ezredfordulón az írásaival foglalkozó tanulmányok egyre újabb, érdekesebb és változatosabb szempontokat fogalmaznak meg, ahogy költészetét a fiatalabb generációk irodalmárai is felfedezik…” – Bodor Béla így fogalmaz Takács Zsuzsa költői pályaképe című tanulmányában a költőnőről.
A Kossuth-díjas szerző nemzedékek számára vált iránymutatóvá. Mára valódi jelentőségét nemcsak az irodalomkritikusok, szerkesztők, de az olvasók is felismerték. Ezt az is mutatja, hogy 2017-ben a legtöbbek által olvasott-megosztott vers a neten Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan című műve volt. Több mint hetvenezren látták a Jelenkor folyóirat posztjában, megosztották, beszéltek róla, igazi irodalmi esemény lett belőle.
„Kérte, hogy maradjunk. Ő angyalok lépteit
hallja, mondta, meztelen talpuk surranását,
fényes ruhában járnak a víz fölött.
Azt mondta, érzi a tenger cseppjeit az arcán.”
Takács Zsuzsa: A Vak Reménnyel egy körúti kávézóban
Irodalmi divathullámoktól messze járó, a magyar- és világirodalom változatos költészeti hagyományait felelevenítő művészetének gyűjteményes kötete a Vak remény, élén a legújabb, kötetben most először közölt Vak Remény-versekkel, a kötet lezárásaként pedig a régi és új India-költeményekkel.
Takács Zsuzsa így beszélt a kötetről:
„Mindnyájan sajátos történetek keretei között élünk, életünknek nemcsak szerzői, fő- és mellékszereplői vagyunk, elbeszélői, hanem önkényes vagy vétlen meghamisítói. Verstörténeteimben szereplőim sorsát pedig saját sorsomként élem újra, csapásként, engesztelésként, elvesztett lehetőségként. A kimondásban eleve benne foglaltatik egy másfajta, nyelvi jellegű kudarc is. Pontatlan vagy pontosnak vélt megfogalmazásunk sosem azonos az eredeti gondolattal. A kimondás korlátot állít, a közlésben szüntelen eltolódások, csúszások vannak. Ha eljutunk a megfogalmazáshoz, az már többszörösen is hamis az eredeti gondolathoz képest. Attól hogy megírom, hogy saját koordinátái közt megáll saját lábán, mégsem zárul le egy vers. Mint valami ketrecbe zárt griffmadár, kikölti a tojásait, és fiókáival együtt (de mondhatnám vészjóslóbban is: gyújtóbombáival együtt) tágabb teret követel magának.”
Takács Zsuzsa beszélgetése Szalagyi Csillával (Vigília).
A 2019-es Aegon Művészeti Díj jelöltjei voltak:
- Dragomán György: Rendszerújra, Magvető Kiadó
- Garaczi László: Hasítás, Magvető Kiadó
- Kemény István: Nílus, Magvető Kiadó
- Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem, Magvető Kiadó
- Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy, Magvető Kiadó
- Márton László: Két obeliszk, Pesti Kalligram
- Simon Márton: Rókák esküvője, Jelenkor Kiadó
- Szvoren Edina: Verseim, Magvető Kiadó
- Takács Zsuzsa: A Vak Remény, Magvető Kiadó
- Tolnai Ottó: Szeméremékszerek (A két steril pohár), Jelenkor Kiadó
Kiemelt kép: moly.hu
