Valószínűleg kevesen tudják, hogy Devecseri Gábor, költő és műfordító magánkönyvtárának legnagyobb része a Savaria Egyetemi Központban, az EKL Savaria Könyvtár és Levéltár gyűjteményében található: a hagyaték több részletben a költő özvegyének, Huszár Klárának köszönhetően került évtizedekkel ezelőtt Szombathelyre.
“Kevéssé ismert” tények
Amikor már gyakorló magyartanárként teljesen véletlenül szembesültem azzal, hogy az ókori görög és római irodalom egyik legfontosabb magyar nyelvű fordítójának magánkönyvtára az ELTE szombathelyi campusán található, akkor nem is ennek a ténynek a súlya döbbentett meg igazán, hanem az, hogy miért nem tudtam az itt töltött öt év alatt semmit sem erről.
Ebben az információhiányban, melyben majdnem az összes hallgató és a legtöbb oktató is osztozik, egyszerű, egymástól nem elválasztható okai vannak. Az Egyetemi Könyvtár és Levéltár hivatalos weboldala ugyan feltünteti az egyetemen található különgyűjtemények között, de az ez irányú transzparencia meglehetősen gyenge, semmi esetre sem jut el az esetleges érdeklődőkhöz. Ráadásul a könyvhagyaték, amely kapcsán le kell szögezni azt is, hogy ugyan számos és értékes kötetről van szó, de nem a teljes Devecseri-hagyatékról, a “B” épület Tanácstermének vitrinjeiben lelhető fel. Pontosabban fogalmazva, inkább belesimul a főként értekezletek vagy protokoll események alkalmával használt terem falaiba, kevesen veszik észre, hogy egyáltalán könyvek vannak az üveg mögött.
Az információ jelentőségét és önmagán túlmutató súlyát pedig alig szükséges taglalni: jórészt azok a források is ennek a gyűjteménynek a részét képezhetik, amelyeket akár az Iliász vagy az Odüsszeia (hogy a kettő legismertebbet említsük) fordítása során felhasznált Devecseri Gábor. Ennek ellenére, tudomásom szerint, az elmúlt jó pár évben kevés kutató vagy hallgató vette kézbe ezeket a köteteket.
Miért pont Szombathely?
Az okokra és a miértekre felelő kutatásomban nagy segítségemre volt Keszeiné Barki Katalin, a könyvtár igazgatója. “Régebben nagyon aktív könyvtárközi kölcsönzés tárgyai voltak ezek a könyvek. Az ország legtöbb egyetemére és főiskolájára eljuttattuk a katalógust, egy ideig rendszeresen kikérték őket.” – pontosított az igazgatónő az ‘“ismeretlenség” vádjával kapcsolatban, majd felvilágosított, hogy milyen úton induljak el a nyomozásban: ehhez a könyvtár feljegyzéseit, régi leveleket, újságcikkeket és átadási dokumentumokat is rendelkezésemre bocsátott.
Az a beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy az egykori Szombathelyi Tanárképző Főiskola számára a költő özvegye, Huszár Klára ajándékozta a könyveket; az is világossá vált számomra, hogy ennek a történetnek a valódi hőse nem Devecseri Gábor, hanem sokkal inkább egykori felesége, aki maga is művész, operarendező volt. Az első részlet átadásának időpontja a gyűjtemény alapítólevele szerint Szalay László főigazgató regnálásának idejére esik. A ceremóniára valószínűleg 1982. március 22-én került sor, ekkor mintegy 500 kötet került Szombathelyre: az Alapítólevelet a főigazgató és Devecseriné Huszár Klára írták alá. Ebben az ajándékozás, majd a későbbi vásárlás okait is megfogalmazzák az özvegy szemszögéből: “(…) olyan magyar felsőoktatási intézményre kívánja hagyományozni, ahol magyar szakos tanárképzés is folyik, és vállalkoznak arra, hogy ezt a hagyatékot a férje emlékének a gyűjtemény eredeti formában történő megőrzése mellett feldolgozzák, gondozzák, megfelelően elhelyezik és alkalmassá teszik arra, hogy országos kutatásokhoz is forrásként szerepelhessen.” Tehát Huszár Klára mindenképpen egy kutatott, hivatkozott és feldolgozott gyűjteményt szeretett volna örökül hagyni, szándékának nemessége is vitathatatlan. Azt pedig már személyes véleményként mesélték el nekem, hogy a Devecseri család kedvenc kirándulóhelyei közé tartozott Nyugat-Magyarország és Szombathely, Huszár Klára pedig nem egy nagyvárosi főiskola amúgy is felszerelt könyvtárát szerette volna gazdagítani, hanem azoknak szánta, akiknek igazán szükségük lehet rá. Hozzá kell tenni azt is, hogy számos, a dokumentumban rögzített intézményi vállalás idővel vagy időlegesen megvalósult, köztük a nyomtatott katalógus is.
Ennél a pontnál azonban mind a kronológia, mind az ok-okozati összefüggés szála homályosabbá válik: annyi biztos, hogy az évek során az eltervezett ütemben kerültek Szombathelyre a halott költő könyvei. A következő dokumentum, amihez hozzá fértem 1986. március 4-én kelt, ezen dr. Tóth Gyuláné könyvtárigazgató aláírása olvasható, aki az átvétel technikai lebonyolításáért felelt. Ebben, a Művelődési Minisztérium Pénzügyi Osztálya számára készített jegyzőkönyv szerint az olvasható, hogy a hagyaték második felének vételáráról tárgyalt Szalay László és Huszár Klára, aki 200.000 Ft-ot kért a gyűjtemény fennmaradó részéért, illetve a további tennivalókat is összegezték. A sorok között olvasva az is feltételezhető, hogy a konkrét ár kapcsán csak később sikerült megegyezni, de az átvétel továbbra is a terveknek megfelelően zajlott az évek során.
A másik szembetűnő és nagyon szimpatikus momentum az, hogy Huszár Klára rendszeresen levelezett a könyvtárral és annak alkalmazottaival (nagyon baráti hangnemben), még 2004-ben is figyelemmel kísérte a Devecseri Könyvtárral kapcsolatos tennivalókat.
Jelen és jövő
A Devecseri-hagyaték Szombathelyre került részével kapcsolatban az újabb fejleményre egészen 2005-ig várni kellett, amikor már Keszeiné Barki Katalin vezette az intézményt: ekkor kerültek további, addig Huszár Klára tulajdonában lévő könyvek az egyetem birtokába. Ugyanakkor ezzel együtt sem került soha Szombathelyre az összes Devecseri Gábor és felesége által birtokolt könyv, ezeknek egy része felett a költő fia, Devecseri János rendelkezett.
A Vas Népe Huszár Klára halálakor írt cikkéből kiderül, hogy ő és férje az 1960-as években kezdeményezték az Iseumi Nyári Játékok rendezvénysorozatot, ami kissé más formában, de napjainkban is élő hagyomány a vasi megyeszékhelyen. 2005-ben is ennek a rendezvénynek kapcsán látogatott el újra az özvegy és fia Szombathelyre (akik az Iseumi Játékok könyvbeli feldolgozását is tervezték), ekkor vagy ebben az időszakban nyílhatott alkalom az utolsó könyvek átadására is. Dr. Czetter Ibolyától, aki a főiskola nevében köszöntötte a családot, nemcsak a zárt körű találkozó részleteit, hanem azt is megtudtuk, hogy a Devecseri által fordított, az akkori Karneválszínházon játszott Plautus-darabot, A bögre című komédiát is megnézték.
Huszár Klára 2010-ben halt meg, az örökséget fia kezelte a továbbiakban. A 2005 óta eltelt 13 évben a Devecseri Könyvtár inkább szunnyad, mintsem valóban él, pedig ottjártamkor a könyvtár dolgozói biztosítottak róla, hogy kérésre a könyvek hozzáférhetőek, helyben kutathatóak, erre minden segítséget megadnak. A könyvtár weboldala így nyilatkozik a gyűjteményről: “Az állomány tartalma: az antik világ, valamint a középkortól napjaink irodalmáig terjedő szak- és szépirodalom, különös tekintettel a költő műfordítói tevékenységére. Az állomány feltárása: kötetkatalógus, amely a különgyűjtemény raktári rendjét tükrözi. A dokumentumok formai feltárásán túl utal a lapszéli jegyzetekre, tartalmazza a dedikációk teljes szövegét. A katalógusban személy- és helynévmutató, kiadók és nyomdák mutatója, Devecseri Gábornak és Huszár Klárának dedikált példányok mutatója, possessorok mutatója segíti az eligazodást. (Ez utóbbiban a könyvek egykori tulajdonosainak nevei kereshetők vissza). A Devecseri Gábor különgyűjtemény 3842 kötete kérésre az Olvasóteremben használható.”
A nemes felajánlásnak, a ma már nehezen összerakosgatható könyvtártörténetnek és az egyedülálló szerencsének, hogy ez a hagyaték Szombathelyen van és elméletileg hozzáférhető, egy tanulsága van, ha van neki. Ezt Czetter Ibolya irodalomtörténész fogalmazta meg beszélgetésünk során: “A család, az örökösök döntése mögött gyakran valami személyes indíték is rejlik, azon túl, hogy szeretnék segíteni, hozzáférhetővé tenni a könyvritkaságokat a jövő generációinak, kutatóinak. A Devecseri Könyvtár rendelkezésünkre bocsátott állományával a kutatásösztönzés, tudásgyarapítás, tanulástámogatás nemes célját szolgálja. Bár lennének sokan, akik használják, olvassák, forgatják a köteteket!”
