Ma van Pilinszky János halálának 36. évfordulója, az F21 pedig fontosnak tartja a megemlékezést – hiszen amilyen szűkös terjedelmű az életműve, olyan mély hatással van még ma is az olvasókra, legyenek azok szakemberek és laikusok egyaránt.
Pilinszky elsősorban nagybetűs Költő, a csend költője. Verseit olvasva mindig ez a szó jut az eszembe; mintha valaki egy üres sötét teremben elmondaná azokat a sorokat, amiket olvasok, és a tárgyak amikről ír meg-megjelennek a sötétség félhomályában. Ez több okból is érezhető; lírája tárgyias líra, amely lényege az objektivitás. Akár csak egy vadász figyel és vár, és azok által a dolgok és tárgyak által fejezi ki mondanivalóját, amiket tapasztal maga körül, amikor pedig jön a vad lecsap rá és sorokká formálja. Pilinszky elmondása szerint ez amennyire passzív folyamat, ugyanannyira aktív is egybe – tényleg mint egy vadász az erdőben.
„Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.”
Azért is érezhető a csend verseiben, mert nagyon letisztult stílusban alkotott, olykor prózai egyszerűséggel. A dísztelenség egyszerűségével díszítette olyan színvonalúra alkotásait, hogy azok az egyik legnagyobb magyar költővé tették.
Mélységesen vallásos ember volt. Piarista, katolikus. A hit, az Istenhez szóló sorok, az örökkévaló mind visszatérő eleme, szubsztanciája alkotásainak. Bár itt érdekességnek megemlíteném, hogy ő maga azt mondta egy interjúban, hogy ha azt kérdezik tőle, hogy hisz-e, azt válaszolja, igen, azonban ez egy haláláig megkérdőjelezhető válasz, pontosabban meghatározva: minden erővel azon van, hogy higgyen.
„Megadatott a kegyelem:
miközben minden áll és hallgat,
egyedül az öröklét működik.”
Jellemző lírájára még a szabadság, a szabad versforma – a formális kanyargásokat eltolja magától, mert fél, hogy azzal letakarja a lényeget. Továbbá jellemzője a bűn, a szorongás, az apokaliptikus hangulat, kollektív bűnösséget érez azzal kapcsolatban, ami a II. világháborúban történt, hiszen akik nem rabként vettek részt benne, hagyták, hogy annyi ember szenvedjen; mind felelős, ő maga is.
Irományom elején azért hangsúlyoztam ki, hogy elsősorban költő, mert amúgy írt prózát, verses meséket (amik nem feltétlenül kicsiknek szóltak), valamint négy színművet is, valamint lektora volt annak a Magvető Kiadónak, amely nagy sikerrel működik napjainkban is.
