Idén sem múlhatott el eső nélkül a Margó Irodalmi Fesztivál, ez azonban nem befolyásolta a hangulatot. Az esemény első napján többek között Moskát Anitával találkozhattak az érdeklődők. A szerzővel Kleinheicz Csilla beszélgetett legújabb kötetéről, A haugság téziseiről.
A könyvfesztiválról szinte közhelyszámba menő mondás, hogy eső nélkül nem létezik, de a június kilencedikén délután beköszöntő vihar mintha szándékosan igyekezett volna erőset alkotni egy egyébként is impozáns mezőnyben. Amikor fél négy körül a Városmajor felé tartottam, a vihar már teljes erejével tombolt, és érzékelhető volt egy általános pánikhangulat a városban. Sokan még esernyővel is kivártak valamilyen fedezékbe húzódva, remélve, hogy pár perc múlva talán minden jobb lesz (nem lett jobb), és csak a nagyon eltökéltek voltak úton, valószínűleg ők is azért, hogy minél hamarabb hazajussanak.
Szerencsém volt, hogy kicsivel korábban érkeztem a tervezettnél a Széll Kálmán térre, mert nekem is szükségem volt tizenöt perc lélektani jellegű bujkálásra a metrómegállóban ahhoz, hogy neki merjek vágni az útnak a Városmajor felé, tudva, hogy a főbejárathoz egy parkos részen keresztül vezet az út, amit sárba és pocsolyába lépés nélkül aligha lehet majd megúszni.
Nem volt meglepő, hogy egy kihalt rendezvényhelyszínre érkeztem, ahol a fedetté avanzsált kis- és nagyszínpadokon hősiesen folytatódtak a programok. Ami meglepőbb volt, hogy Moskát Anita könyvbemutatójára még ilyen körülmények között is folyamatosan érkeztek az emberek, olyannyira, hogy a beszélgetés tizenötödik perce környékén még plusz székeket is be kellett hozni. Magyarországon, ahol a zsánerirodalom hajlamos kicsi, belterjes buborékként működni, és különösen egy harminchárom éves (tehát még egészen biztosan hosszú pálya előtt álló) fantasyírónál szerintem ez nagyon különleges dolog.
Nem gondolom véletlennek, hogy a beszélgetést vezető Kleinheicz Csilla (ő szerkesztette Moskát Anita korábban megjelent köteteit) is reflektált erre a népszerűségre, és felmerült, hogy az eddig közreadott szövegek egyszerre voltak képesek a fantasztikus zsáner és a szépirodalom olvasóit is megszólítani (hozzátéve, hogy ahogyan a zsánerirodalommal foglalkozók többsége, úgy ő sem hisz benne, hogy a szépirodalmat külön kategóriaként kéne kezelni).
Nekem is az a tapasztalatom, hogy a hazai zsánerírók közül Moskát Anita neve az, amelyik azoknak is ismerősen szokott csengeni, akik nem olvasnak ebben az irányban. Ennek egyik lehetséges oka lehet, hogy a világépítés jellegzetesen egy társadalmi kérdés köré centralizálódik (például a Horgonyhely világában a terhes nők különleges jogokkal rendelkeznek, ami alapvetően megváltoztatja a nemi szerepeket). Maga Moskát Anita is említette, hogy ahol csak lehet, igyekszik megkérdőjelezni, hogy a szereplői mennyire kezelhetik mágiaként azt, ami az ő világukban tulajdonképpen természetes; illetve amennyire csak lehet, igyekszik átlagos főszereplőket írni. Ez a fajta realitás talán könnyebben rezonálhat egy szélesebb olvasói réteggel.
Emellett az sem lehet véletlen, hogy a kortárs irodalomban egyre szélesebb rétegeket nyer meg magának a fantasy. A social media világában az egyszerű, de fontos üzenetek könnyen didaktikussá válhatnak. Ahogyan a szerző is megfogalmazta, a fantasy világépítése terepet jelent olyan kérdések feltevésére, amik relevánsak a számunkra, de a mi világunkban ebben a formában mégsem léteznek, ezáltal újra aktualitást nyerhetnek az olvasónak. Itt felhozta a posztnarratív viselkedést. Ennek a fogalomnak röviden annyi a lényege, hogy egy érzelmi töltettel rendelkező szöveg sokkal komolyabb hatással van az egyén gondolkodására, mint a száraz információk. Nem hangzott el konkrétan ilyen reflexió, de egy biológus végzettségű szerzőnél a szakmai felelősségvállalás is felmerülhet.
Moskát Anita új műfajjal kísérletezett
A most megjelent, A hazugság tézisei című novellagyűjtemény Moskát Anita negyedik önálló kötete és egyben az első novelláskötete. A beszélgetés elején Kleinheicz Csilla megjegyezte, hogy a pályafutása elején a szerző kifejezetten idegenkedett a novellaírástól, és hogy ez a viszony az utóbbi pár évben puhult fel. Ezt a pálfordulást Moskát Anita a novella adta lehetőségekkel magyarázta. Sokkal biztosabb terepet ad például a formai kísérletezésre. A fekete monitor című novella lapozgatós könyv formájában íródott, míg a Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe fiktív szaknyelvi közeget teremt, illetve vannak olyan témák, amikkel foglalkozni szeretett volna, de egy teljes regény terjedelmét nem töltötték volna ki.
Ha valaki keresné, A hazugság tézisei című novellát nem fog találni, ez a kötetnek adott, átfogó cím, amit a szerző és a szerkesztő a beválogatott írások közös jegyei alapján választottak ki. Mindegyik szövegben fellelhető az igazság motívuma, a legelső, A mesterhazugság című novellában például egészen direkt módon: hazugságokkal lehet mágiát teremteni. A szerző hozzátette, hogy az igazság fluiditása izgatja a legjobban, általános igazságokban nagyon ritkán hisz. Példának hozta fel a Négyszemközt című novellát, amiben egy párkapcsolaton belüli erőszakot elszenvedett lány és édesanyja konfliktusát látjuk kibontakozni – a műben a generációs különbségek okoznak feloldhatatlan ellentéteket.
Rosszul működő szülő-gyerek kapcsolatok és szerzői igazságszolgáltatás
Itt merült fel a kötet másik visszatérő eleme; Kleinheicz Csilla megemlítette, hogy a szövegek válogatásánál észrevették, hogy sok a diszfunkcionális szülő-gyerek kapcsolat. Az eddig megjelent három regényben eddig csak a Horgonyhely kapcsán merült fel ez a motívum, és ott is leginkább a szülő-gyerek kapcsolat hiánya az, ami meghatározó. A szerző viccelve megjegyezte, hogy az olvasók az eddig kimaradtakért cserébe most egy teljes montázst kaphatnak.
Az igazságosság kérdése a történetépítés szintjén is előkerült. Kleinheicz Csilla kiemelte, hogy Moskát Anitánál észrevette a „zéró összegű játék” történetmesélési elvét; hogy ha egy szereplő nyer, megvalósítja a célját, akkor az mindig valaki kárára fog történni. Ez a szerzői igazságosság is beemelhető a szövegek értelmezésébe.
A bemutató olvasói kérdésekkel és dedikálással zárult. Én az olvasói kérdések közül a legutolsót emelném ki, amely a nők érvényesüléséről szólt a fantasztikus irodalomban. Van abban valami nyomasztó, ha egy női szerzőt azzal próbálnak dicsérni, hogy „lány létedre nem számítottam volna tőled erre”, ahogyan önmagában az is nyomasztó, hogy a nőként érvényesülés témája szinte minden presztízzsel járó helyzetben előkerül, és gyakran van aktualitása is.
A kötetben megjelenő novellák vegyesen lettek összeválogatva; vannak régebbi és frissebb írások is, illetve akadnak olyan szövegek, amelyeket valamilyen formában már publikáltak. Azoknak, akiket eddig az rettentett el Moskát Anitától vagy általában a fantasztikus irodalomtól, hogy nem szeretik a nagyprózát, mindenképpen érdemes lesz beleolvasniuk a könyvesboltokban.
