1749-ben Frankfurtban, 269 éve született Johann Wolfgang von Goethe, az egyik legjelentősebb német költő. Goethe sok tekintetben zseniális volt: titkos tanácsosként nagy tudást mutatott a politikában, és tudósként fantasztikus dolgokat tárt fel a fizika, a botanika, az anatómia és az ásványtan területén.
Máig nagy tisztelet övezi hazájában és Európában Goethét. A német nyelv egyik kimagasló használója és formálója volt, munkássága elismeréseként több létesítmény is viseli nevét. Intézmények (általános iskolák, középiskolák, egyetemek), szervezetek, egy aszteroida (3047 Goethe), a német irodalmi díj (Frankfurti Goethe-díj), illetve a Goethe-Insitut. A Goethe Intézet Németország kulturális intézete, amelyet 1951-ben alapítottak Münchenben, célja pedig a német nyelv elsajátításában való segítségnyújtás a világ számos országában. Magyarországon 1988 óta van jelen a nyelvoktatással, nyelvtanárok képzésével és különböző könyvtári szolgáltatásokkal foglalkozó intézet.
A kicsapongó zseni
Goethét tehát komoly, művelt, intelligens emberként ismeri az utókor, azonban fiatalkorában ő is csak egy kicsapongó zseni volt. 1774-ben előzetes letartóztatásba került illegális párbajozás miatt. A börtönben az ítéletre várva, Charlotte Buff által okozott szerelmi csalódását vetette papírra, így született Az ifjú Werther szenvedései című levélregénye. A műnek nagy hatása volt az akkori korban, felháborodást keltett, míg a fiatalok körében öngyilkossági hullámot váltott ki. Azonban nemcsak kortársai találták különleges olvasmánynak, de az utókor is élvezettel olvassa, így például a majd száz évvel később élt Thomas Mann, német író is, aki továbbment az általános olvasói szokásokon: megírta a Lotte Weimarbant.
A regény Az ifjú Werther szenvedései főszereplőjének, Lotténak szemszögéből mutatja be a szerelmi történetet. A Mann-féle könyvből 2010-ben egy romantikus, kosztümös drámát készítettek. A Goethe! bemutatja az ifjú, jogot hallgató Johannt, aki kicsapongásával és humorával mutat fricskát a világnak, ám amikor megtapasztalja a szerelmet, úgy érzi, a világ is kitárul előtte és nem létezik lehetetlen. A gyengéd érzelmeknek a lány rossz anyagi helyzete ad egy pofont, hiszen nem házasodhat szerelemből, a családja pénzügyei miatt Goethe főnökéhez, a gazdag jogtanácsoshoz kell feleségül mennie. Ekkor következik be a tragédia: legjobb barátja, Karl Jerusalem szerelmi csalódás miatt öngyilkos lesz, amit Johann nem tud megakadályozni. A Jerusalemet becsmérlő felettese (aki ugye egyben szerelmi beteljesedésének gátja is volt) egy valódi pofon miatt Goethét párbajjal próbálja kicselezni, így kerül a már fentebb említett kellemetlen szituációba. Ám később, mikor a fiatal joghallgató hazatér Frankfurtba, szembesül Lotte még mindig viszonzott szerelmével: a számára kettejük történetéről elküldött kéziratot Lotte kiadatta, így Johann Wolfgang von Goethe Európa-szerte híres lett Az ifjú Werther szenvedéseivel.
Ezt követően Strassbourgh-ban találkozott Herderrel, aki felhívta figyelmét Shakespeare jelentőségére, és úgymond vele “versengve” írta meg a Götz von Berlichingen című művét 1774-ben, amely trágár kifejezéseivel szintén közfelháborodást keltett.
“Én átadom! Kegyelem és szégyen miatt!Kivel beszélsz? Én rabló vagyok!Mondja meg kapitányának:Mint mindig, bűnös tiszteletem van a birodalmi felségednek.De mondja meg neki, hogy kinyalhatja a seggem!”)
|
(„Mich ergeben! Auf Gnad und Ungnad!Mit wem redet Ihr! Bin ich ein Räuber!Sag deinem Hauptmann:Vor Ihrer Kaiserliche Majestät hab ich,wie immer, schuldigen Respekt.Er aber, sag’s ihm, er kann mich im Arsche lecken!“ |
Az idő megtestesítői
1794-ben (már pénzügyminiszterként) felkérte Friedrich Schiller, hogy segítsen neki a Die Horen (hórák=az idő megtestesítői) c. folyóirat elindításában. Schiller ekkoriban a jénai egyetem professzora volt, orvosból avanzsálva az irodalom- és művészettudomány (később esztétika) mesterévé. A két teljesen különböző világnézettel és modorral rendelkező férfi barátsága és levelezése mindkettejükre jelentős hatással bírt. Írásos kommunikációjukban és közösen – azonban egymástól távol – kidolgozott programjukban kristályosodott ki a német klasszicizmus kánonja. Schiller volt a szentimentálisabb, sok mindent „kicsalt” Goethéből, ami nélküle talán nem vetődött volna soha papírra. Goethe pedig az ösztönösebb, természetesebb, aki barátja számára a pártfogást és a példaképet jelentette.
Schiller korai, 1805-ös halála megrázó volt a weimari színigazgatónak, aki a Birodalom polgárosításának reményét vélte felfedezni a színházban. Ezt a színelméletet foglalja magában barátja ösztönzésére papírra vetett Wilhelm Meister is, amely a klasszicizmus poétikájának megfelelve a földhözragadt gyakorlati valóságnak szolgál például. Ezután kezdett érzelmileg is komolyabb témákkal foglalkozni, így 1830-ra befejezte fő művét, a monumentális Faustot, amely nemcsak a témaválasztás, de a formai sokféleség miatt is különleges.
(Ó jaj, a filozófiát,a jog- s az orvostudománytés – haj – a teológiát:mind buzgón búvárkodtam át.S most mégis így állok, tudatlan,mint amikor munkámba fogtam. (Éjszaka) |
Habe nun, ach! Philosophie,Juristerei und MedizinUnd leider auch TheologieDurchaus studiert,mit heissem Bemühn.Da steh ich nun, ich armer Tor,Und bin so klug als wie zuvor! (Nacht)) |
1832. március 22-én halt meg Weimbarban, utolsó szavai állítólag így hangzottak: “Több fényt” (“Mehr Licht”). Halála után titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól.
Kiemelt kép: www.wikipedia.org
Felhasznált források:
https://www.planet-wissen.de/geschichte/persoenlichkeiten/johann_wolfgang_von_goethe/index.html
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/helmholtz-goethe.html