Kezdőlap IRODALOM „Mehr Licht!” – 269 éve született Johann Wolfgang von Goethe

„Mehr Licht!” – 269 éve született Johann Wolfgang von Goethe

Szerző:

2018. aug. 28.

1749-ben Frankfurtban, 269 éve született Johann Wolfgang von Goethe, az egyik legjelentősebb német költő. Goethe sok tekintetben zseniális volt: titkos tanácsosként nagy tudást mutatott a politikában, és tudósként fantasztikus dolgokat tárt fel a fizika, a botanika, az anatómia és az ásványtan területén.

Máig nagy tisztelet övezi hazájában és Európában Goethét. A német nyelv egyik kimagasló használója és formálója volt, munkássága elismeréseként több létesítmény is viseli nevét. Intézmények (általános iskolák, középiskolák, egyetemek), szervezetek, egy aszteroida (3047 Goethe), a német irodalmi díj (Frankfurti Goethe-díj), illetve a Goethe-Insitut. A Goethe Intézet Németország kulturális intézete, amelyet 1951-ben alapítottak Münchenben, célja pedig a német nyelv elsajátításában való segítségnyújtás a világ számos országában. Magyarországon 1988 óta van jelen a nyelvoktatással, nyelvtanárok képzésével és különböző könyvtári szolgáltatásokkal foglalkozó intézet.

A kicsapongó zseni

Goethét tehát komoly, művelt, intelligens emberként ismeri az utókor, azonban fiatalkorában ő is csak egy kicsapongó zseni volt. 1774-ben előzetes letartóztatásba került illegális párbajozás miatt. A börtönben az ítéletre várva, Charlotte Buff által okozott szerelmi csalódását vetette papírra, így született Az ifjú Werther szenvedései című levélregénye. A műnek nagy hatása volt az akkori korban, felháborodást keltett, míg a fiatalok körében öngyilkossági hullámot váltott ki. Azonban nemcsak kortársai találták különleges olvasmánynak, de az utókor is élvezettel olvassa, így például a majd száz évvel később élt Thomas Mann, német író is, aki továbbment az általános olvasói szokásokon: megírta a Lotte Weimarbant.

A regény Az ifjú Werther szenvedései főszereplőjének, Lotténak szemszögéből mutatja be a szerelmi történetet. A Mann-féle könyvből 2010-ben egy romantikus, kosztümös drámát készítettek. A Goethe! bemutatja az ifjú, jogot hallgató Johannt, aki kicsapongásával és humorával mutat fricskát a világnak, ám amikor megtapasztalja a szerelmet, úgy érzi, a világ is kitárul előtte és nem létezik lehetetlen. A gyengéd érzelmeknek a lány rossz anyagi helyzete ad egy pofont, hiszen nem házasodhat szerelemből, a családja pénzügyei miatt Goethe főnökéhez, a gazdag jogtanácsoshoz kell feleségül mennie. Ekkor következik be a tragédia: legjobb barátja, Karl Jerusalem szerelmi csalódás miatt öngyilkos lesz, amit Johann nem tud megakadályozni. A Jerusalemet becsmérlő felettese (aki ugye egyben szerelmi beteljesedésének gátja is volt) egy valódi pofon miatt Goethét párbajjal próbálja kicselezni, így kerül a már fentebb említett kellemetlen szituációba. Ám később, mikor a fiatal joghallgató hazatér Frankfurtba, szembesül Lotte még mindig viszonzott szerelmével: a számára kettejük történetéről elküldött kéziratot Lotte kiadatta, így Johann Wolfgang von Goethe Európa-szerte híres lett Az ifjú Werther szenvedéseivel.

Az ifjú Werther szenvedéseinek első kiadása, 1774-ből. Forrás: www.wikipedia.org

Ezt követően Strassbourgh-ban találkozott Herderrel, aki felhívta figyelmét Shakespeare jelentőségére, és úgymond vele “versengve” írta meg a Götz von Berlichingen című művét 1774-ben, amely trágár kifejezéseivel szintén közfelháborodást keltett.

„Én átadom! Kegyelem és szégyen miatt!

Kivel beszélsz? Én rabló vagyok!

Mondja meg kapitányának:

Mint mindig, bűnös tiszteletem van a birodalmi felségednek.

De mondja meg neki, hogy kinyalhatja a seggem!”)

(„Mich ergeben! Auf Gnad und Ungnad!

Mit wem redet Ihr! Bin ich ein Räuber!

Sag deinem Hauptmann:

Vor Ihrer Kaiserliche Majestät hab ich,

wie immer, schuldigen Respekt.

Er aber, sag’s ihm, er kann mich im Arsche lecken!“

Az idő megtestesítői

1794-ben (már pénzügyminiszterként) felkérte Friedrich Schiller, hogy segítsen neki a Die Horen (hórák=az idő megtestesítői) c. folyóirat elindításában. Schiller ekkoriban a jénai egyetem professzora volt, orvosból avanzsálva az irodalom- és művészettudomány (később esztétika) mesterévé. A két teljesen különböző világnézettel és modorral rendelkező férfi barátsága és levelezése mindkettejükre jelentős hatással bírt. Írásos kommunikációjukban és közösen – azonban egymástól távol – kidolgozott programjukban kristályosodott ki a német klasszicizmus kánonja. Schiller volt a szentimentálisabb, sok mindent „kicsalt” Goethéből, ami nélküle talán nem vetődött volna soha papírra. Goethe pedig az ösztönösebb, természetesebb, aki barátja számára a pártfogást és a példaképet jelentette.

Schiller korai, 1805-ös halála megrázó volt a weimari színigazgatónak, aki a Birodalom polgárosításának reményét vélte felfedezni a színházban. Ezt a színelméletet foglalja magában barátja ösztönzésére papírra vetett Wilhelm Meister is, amely a klasszicizmus poétikájának megfelelve a földhözragadt gyakorlati valóságnak szolgál például. Ezután kezdett érzelmileg is komolyabb témákkal foglalkozni, így 1830-ra befejezte fő művét, a monumentális Faustot, amely nemcsak a témaválasztás, de a formai sokféleség miatt is különleges.

(Ó jaj, a filozófiát,

a jog- s az orvostudományt

és – haj – a teológiát:

mind buzgón búvárkodtam át.

S most mégis így állok, tudatlan,

mint amikor munkámba fogtam. (Éjszaka)

Habe nun, ach! Philosophie,

Juristerei und Medizin

Und leider auch Theologie

Durchaus studiert,

mit heissem Bemühn.

Da steh ich nun, ich armer Tor,

Und bin so klug als wie zuvor! (Nacht))

1832. március 22-én halt meg Weimbarban, utolsó szavai állítólag így hangzottak: „Több fényt” („Mehr Licht”). Halála után titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól.