A Savaria Irodalmi Műhely december 10-én rendhagyó estet tartott a szombathelyi Malom Sörözőben: Stamler Lili szervező javaslatára időlegesen szakított a Műhely a megszokott körbeülős-felolvasós menetrenddel és az emlékek, a valódi közelség legértékesebb darabjainak előhívása lett az új cél.
Adott egy hangulatos kocsmahelyiség és több kisebb asztal. Adott pár érző és várakozó ember, akik ezeknél az asztaloknál ülnek. Adott még pár arra járó vendég és vájtfülű érdeklődő, akik minden mást hoznak magukkal: történeteket, emlékeket, összegubancolódott érzeteket. Ezekről és ezekből született közelség a legutóbbi találkozón.
Aki leült egyik vagy másik asztalhoz, kész volt emlékekkel fizetni: cserébe verset, storyboardot, fényfestett fotót vagy csak megértő hallgatást kapott; valami kézzel nem fogható értékesért cserébe szintén valami olyat, amely nehezen felbecsülhető árral bír. Leginkább időben és figyelemben lehetne leírni a rájuk ragasztott képzeletbeli cédulát.
Tél van, hideg van, szorong az ország: van azonban egy-egy alkalmi hely, ahová-akikhez a fagyban is lehet menekülni. Mert más nem gyógyít meg, másnak nincsen értelme; ha szinte bármit is, de ezt a számokkal le nem írható, értékes egymásra figyelést semmi sem forgathatja ki a zsebünkből.
Lutor Katalin galériája
